A méhméreg egyik molekulája elpusztítja az emlőrák sejtjeit laboratóriumi körülmények között

Noha sokan tapasztaltunk már meg fájdalmas találkozásokat a méhek szúrós végével, fegyvereik nem csupán kellemetlenségeket tudnak okozni....

Noha sokan tapasztaltunk már meg fájdalmas találkozásokat a méhek szúrós végével, fegyvereik nem csupán kellemetlenségeket tudnak okozni. Egy új laboratóriumi tanulmány azt mutatja, hogy a méhméregben található egyik molekula képes elnyomni a különösen csúnya rákos sejtek szaporodását.

A tanulmány az emlőrák egyes altípusaira összpontosított, beleértve a hármas negatív emlőrákot (TNBC), amely rendkívül agresszív állapot, korlátozott kezelési lehetőségekkel.

A TNBC az összes emlőrák legfeljebb 15 százalékát teszi ki. Sok esetben sejtjei többet termelnek az EGFR nevű molekulából, mint a normál sejtek. A korábbi, kifejezetten ezt a molekulát megcélzó kezelések kifejlesztésére tett kísérletek nem működtek, mert az egészséges sejteket is negatívan érintették.

A méhméreg más orvosi terápiákban, például az ekcéma kezelésében mutatkozott potenciális lehetőségként, és egy ideje már ismert, hogy daganatellenes tulajdonságokkal rendelkezik, beleértve a melanomát is. De hogy hogyan működik molekuláris szinten a daganatok ellen, azt nem teljesen értjük. Most hatalmas lépést tettünk, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz.

A méhek valójában a melittint - a méreg felét kitevő és a csípésüket igazán fájdalmassá tevő molekulát - használják saját kórokozóik leküzdésére. A rovarok nem csak mérgükben, hanem más szövetekben is termelik ezt a peptidet, ahol a fertőzésekre adott válaszként fejeződnek ki.

A molekulában rejlő lehetőségeket vizsgálva a kutatók laboratóriumban tenyésztett rákos sejteket és normál sejteket tettek ki Írországból, Angliából és Ausztráliából származó méhméregnek, valamint Angliából származó földi poszméh (Bombus terrestris) méregnek. (1)

Azt találták, hogy a földi poszméh méreg - amely nem tartalmaz melittint, de van más potenciális sejtölő hatása - csekély hatást gyakorolt az emlőrák sejtjeire, de a több helyről származó méhméreg hatása teljesen eltérő volt.

"A méreg rendkívül erős volt," - mondta Ciara Duffy orvoskutató, a Harry Perkins Orvostudományi Kutató Intézet munkatársa. "Megállapítottuk, hogy a melittin 60 percen belül teljesen elpusztíthatja a rákos sejtmembránokat."

Amikor a melittint egy antitesttel blokkolták, a méhméregnek kitett rákos sejtek túléltek - ami azt mutatja, hogy a melittin valóban az a méregkomponens, amely a korábbi vizsgálatok eredményeiért felelős.

A legjobb része a vizsgálatnak, hogy a melittin csekély hatást gyakorolt a normális sejtekre, konkrétan olyan sejteket célzott meg, amelyek sok EGFR-t és HER2-t (egy másik molekulát, amelyet egyes emlőráktípusok túlzottan termelnek) termeltek, sőt még a rákos sejtek replikációs képességét is tönkretette.

"Ez a tanulmány bemutatja, hogy a melittin hogyan befolyásolja az emlőrákos sejteken belüli jelátviteli utakat a sejtek replikációjának csökkentése érdekében," - mondta Peter Klinken nyugat-ausztráliai tudós, aki nem vett részt ebben a tanulmányban.

A következtetéseket még tovább vizsgálva a kutatócsoport elkészítette a melittin szintetikus változatát is, hogy lássák, hogyan teljesít a valódi molekulához képest.

"Megállapítottuk, hogy a szintetikus termék rendelkezik a méhméreg rákellenes hatásainak többségével," - mondta Duffy.

Dr. Ciara Duffy

Ezután Duffy és csapata kémiai terápiás gyógyszerekkel párosított melittin hatását tesztelte egerekben. A kísérleti kezelés csökkentette annak a molekulának a szintjét, amelyet a rákos sejtek az immunrendszer általi detektálás elkerülése érdekében használnak.

"Megállapítottuk, hogy a melittin kis molekulákkal vagy kemoterápiákkal, például docetaxellel együtt használható az agresszív emlőrák típusainak kezelésére," - magyarázta Duffy. "A melittin és a docetaxel kombinációja rendkívül hatékonyan csökkentette az egerekben a tumor növekedését."

Az EGFR és a HER2 túlzott expressziója más típusú rákok, például a tüdőrák esetében is megfigyelhető, és ezek az eredmények arra utalnak, hogy a melittin potenciális célpontjai is lehetnek.

Természetesen rengeteg dolog képes megölni a rákos sejteket egy petri csészében, és a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy még hosszú utat kell megtenni, mire ez a méhméreg molekula potenciálisan ember kezelésére is használható.

"Jövőbeni vizsgálatokra lesz szükség ezen peptidek toxicitásának és maximálisan tolerálható dózisainak hivatalos értékeléséhez az emberi kísérletek előtt," - írták a tanulmányukban.

Ez a félelmetes rovarfegyver újabb hihetetlen példája a természetben előforduló azon vegyi anyagoknak, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak az emberi betegségek kezelése esetén.

Emlékeznünk kell azonban arra, hogy - mint oly sok más lény - a méhek saját maguk is jelentős egészségügyi veszélyekkel néznek szembe. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s41698-020
(2) - https://www.perkins.org.au/honeybee-venom