A komplex rendszerekre szakosodott két elméleti fizikus arra a következtetésre jutott, hogy az emberi tevékenységek miatt bekövetkező glo...
A komplex rendszerekre szakosodott két elméleti fizikus arra a következtetésre jutott, hogy az emberi tevékenységek miatt bekövetkező globális erdőirtás a következő kettő-négy évtizedben az emberi civilizáció "visszafordíthatatlan összeomlását" fogja eredményezni.
Ha folytatjuk a világ erdőinek pusztítását, a Föld már nem lesz képes megtartani a nagy emberi populációt, állítják a Nature Scientific Reports folyóiratban májusban közzétett szakértői véleményükben. Azt mondják, hogy ha folytatódik az erdőirtás, "az erdők mintegy 100-200 év alatt eltűnnek". (1)
"Nyilvánvalóan irreális azt képzelni, hogy az erdőirtás csak akkor érinti az emberi társadalmat, amikor az utolsó fa is kivágásra kerül," - írják.
Ez a pálya azt eredményezi, hogy az emberi civilizáció összeomlása sokkal korábban megtörténhet, mivel az erdőirtás az emberi túléléshez szükséges életmentő rendszerekre fokozódó hatással jár - ideértve a szén tárolását, az oxigén előállítását, a talaj megőrzését, a vízciklus szabályozását, a természetes és emberi táplálékrendszerek támogatását és számtalan faj otthonát.
E kritikus rendszerek hiányában "nagyon valószínűtlen elképzelni sok faj, köztük a miénk fennmaradását a Földön erdők nélkül," mutat rá a tanulmány. "A környezet fokozatos romlása az erdőirtás miatt súlyosan érinti az emberi társadalmat, következésképpen az emberi összeomlás sokkal korábban elkezdődhet."
A tanulmányt Dr. Gerardo Aquino, a londoni Alan Turing Intézet kutató munkatársa írta, aki jelenleg a konfliktusok előrejelzésére szolgáló politikai, gazdasági és kulturális komplex rendszer modellezésén dolgozik, valamint Mauro Bologna, a chilei Tarapacá-i Egyetem Elektronikus Mérnöki Tanszékének professzora készítette.
Kutatásaik a népesség növekedés és az erdőirtás jelenlegi arányát modellezik, mint az erőforrás-fogyasztás fontos tényezőjét, hogy kiszámítsák a civilizáció esélyét a katasztrofális összeomlás elkerülésére.
Pont, ahonnan nincs visszatérés
Az emberi civilizációk fejlődése előtt a Földet 60 millió négyzetkilométer erdő borította. Mivel az erdőirtás a bolygó emberi lábnyomának eredményeként felgyorsult, az új cikk rámutat arra, hogy kevesebb mint 40 millió négyzetkilométernyi erdő maradt fenn.
"A számítások azt mutatják, hogy a népesség növekedésének és az erőforrások felhasználásának - különösen az erdőfelhasználásnak - a tényleges fenntartása mellett néhány évtized van hátra a civilizációnk visszafordíthatatlan összeomlása előtt," - következtetnek a kutatók a tanulmányukban.
A népesség növekedésének jelenlegi ütemét az erdőirtás mértékével összehasonlítva azt találták, hogy "statisztikailag annak a valószínűsége, hogy megússzuk egy katasztrofális összeomlás nélkül, rendkívül alacsony." A legjobb eset az, ha kevesebb, mint 10% esélyünk van az összeomlás elkerülésére.
"Összefoglalva, modellünk azt mutatja, hogy az erőforrás-felhasználás következtében az emberi népesség katasztrofális összeomlása a jelenlegi paramétereken alapuló dinamikus fejlődés legvalószínűbb forgatókönyve... Statisztikai szempontból azt a következtetést vonjuk le, hogy annak a valószínűsége, hogy civilizációnk túléli önmagát, a legoptimistább forgatókönyv szerint kevesebb, mint 10%. A számítások azt mutatják, hogy fenntartva a népesség növekedésének tényleges arányát és az erőforrások felhasználását, különösen az erdőfelhasználást, néhány évtized van hátra civilizációnk visszafordíthatatlan összeomlása előtt," - írták a szerzők.
Úgy tűnik, hogy ez az ítélet azt jelzi, hogy az ipari civilizáció összeomlásának több mint 90 százalékos a valószínűsége, kifejezetten az erdőirtásnak a bolygó "eltartóképességére" gyakorolt hatása miatt, a bolygó azon képességére, amely támogatja az emberi életet.
A tudósok által kifejlesztett modell az emberi népesség növekedését ábrázolja, amely eléri azt a maximális szintet, amelyet aláás az erdők romlása. Ezen pontot követően "egy gyors, katasztrofális összeomlás fog bekövetkezni a népességben, mielőtt végül eléri az alacsony népesség egyensúlyi állapotát vagy a teljes kihalást. Ezt az időpontot nevezzük 'visszatérés nélküli pontnak,' mert ha az erdőirtás mértékét ez idő előtt nem változtatják meg, akkor az emberi populáció nem lesz képes fenntartani önmagát, és katasztrofális összeomlás vagy akár kihalás is bekövetkezhet."
A technológia vajon megmenthet bennünket?
A szerzők egy érdekes techno-utópisztikus csavart kínálnak a tanulmányukban. Egy olyan Dyson-gömböt javasolnak, egy hipotetikus megastruktúra felépítését a Nap körül, amely a napenergia nagy részét elnyeli és eljuttatja a Földre. "Pontosabban megfogalmazva, a Dyson-gömböt nem szó szerint kell értelmezni, hanem inkább mint energiaértéket," - mondta Dr. Aquinos. Ugyanaz az energiatermelés bármilyen más módon előállítható, például "atomfúzióval".
Röviden, az összeomlás kilátásaival szembesülve, a népesség növekedésének és fogyasztásának fenntarthatatlan szintjének megváltoztatása nélkül az egyetlen másik út a túléléshez a soha nem látott mértékű technológiai fejlődés lenne, sugallják a szerzők.
Segíti a Dyson-gömb megértését a Kardasev-skála, egy olyan módszer, amelyet a szovjet csillagász, Nyikolaj Kardasev 1964-ben javasolt, hogy egy civilizáció technológiai fejlődésének szintjét felmérje annak alapján, hogy mennyi energiát képes felhasználni.
A Kardasev-skála azt sugallja, hogy ha egy civilizáció elérheti azt a technológiai képességet, amely ahhoz szükséges, hogy egy csillagból származó energiát teljes mértékben kihasználhassa, akkor ez lehetővé tenné a hagyományos erőforrás-korlátok túllépését.
"A természeti erőforrások, különösen az erdők fogyasztása verseng a technológiai színvonalunkkal," - írta Aquino és Bologna. Mint elméleti fizikusok, a cikk nagy részében ezeket a problémákat elméleti szinten közelítik meg, és egyes részei spekulatívak - hogy mit kellene tennie egy társadalomnak az erőforrás-korlátok túllépéséhez, és hogyan nézne ki egy ilyen társadalom?
"A magasabb technológiai szint a népesség növekedéséhez és az erdőfogyasztás növekedéséhez vezet, de egyben az erőforrások hatékonyabb felhasználásához is. A magasabb technológiai szinttel elvileg technikai megoldásokat fejleszthetünk ki bolygónk ökológiai összeomlásának elkerülésére / megakadályozására, vagy utolsó lehetőségként egy civilizáció újjáépítésére a Földön kívüli térségben."
A szerzők természetesen elismerik, hogy mérnöki képességeink jelenleg nem elegendőek az ilyen nagy teljesítményű technológia lehetővé tételéhez.
Tehát az ember-erdő kölcsönhatások modellje mellett összehasonlították a technológiai növekedés modelljével annak meghatározására, hogy van-e esélyünk ilyen képességek fejlesztésére, még mielőtt az ökológiai válság civilizációs összeomlást idézne elő. Sajnos nem igazán. Ebben a konkrét helyzetben arra a következtetésre jutnak, hogy kevesebb, mint 10% esélyünk van erre, hogy ezzel elkerüljük az összeomlást.
A szerzők spekulációjának szélesebb értelemben vett magyarázata az, hogy ez a nehéz helyzet magyarázatot ad arra, hogy miért nem sikerült észlelni az intelligens idegen élet bizonyítékait az univerzum más részein: az itt modellezett dinamika arra utal, hogy az intelligens civilizációk hajlamosak az összeomlásra és megsemmisülésre a bolygóik erőforrásainak jóval azelőtti elfogyasztásával, hogy rendelkeznének azok megújításának képességével, hogy fejlettebbé és tartósabbá váljanak.
Minden marad a régiben?
A tanulmányban mélyebbre ásva egy sor kulcsfontosságú kérdés merül fel.
Az ember-erdő interakció modelljére összpontosítva az összeomlás következményei különösen kijózanítóak. Ennek oka az, hogy az ember-erdő interakciós modell "determinisztikusan" a népesség növekedés és az erdőirtás "jelenlegi körülményein" alapuló paramétereket veszi figyelembe.
A feltételezés az, hogy ezek a ráták és feltételek egyszerűen ugyanazon a szinten folytatódnak. Amikor ezt a gyakorlatot elvégezzük, a modell nem úgy van felállítva, hogy felmérje a "mi lenne, ha" valószínűségeket, inkább azt mutatja be, hogy mi történne egy nagyon is szó szerint "minden marad a régiben" forgatókönyv esetén, amely a jelenlegi tendenciákat veszi figyelembe és extrapolálja azokat időben.
Ezért az ítélet meglehetősen szigorúnak tűnik, ha folytatjuk az erdőirtást, és a népesség növekedés valamint az erőforrások felhasználása a jelenlegi ütemben folytatódik tovább, akkor az összeomlás elkerülhetetlennek tűnik a következő kettő-négy évtizeden belül.
A jó hír az, hogy okkal feltételezhetjük, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv, bár tisztában van a jelenlegi pályánk valóban súlyos kockázatainak megértésével, nem tükrözi a tendenciákkal kapcsolatos legutóbbi várakozásokat.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) közösen közzétett, a világ erdőinek 2020-as jelentése szerint a globális erdőirtás aránya az elmúlt néhány évtizedben csökkent.
Az 1990-es évektől a 2010 és 2020 közötti időszakig az erdőterület nettó vesztesége évi 7,8 millió hektárról 4,7 millió hektárra csökkent. Ennek egyik oka az, hogy a folyamatos erdőirtás ellenére új erdők is létrejönnek, természetesen és szándékos tervezéssel is.
De az erdőirtás valószínűleg szintén csökkent. Az 1990-es években az ENSZ jelentése szerint az erdőirtás évente körülbelül 16 millió hektár volt. 2015 és 2020 között ez a becslések szerint évi 10 millió hektárra esett vissza.
Ez azonban nem igazolja az elégedettséget. Abszolút értelemben az ENSZ jelentése azt mutatja, hogy a globális erdőterület összességében továbbra is óriási 178 millió hektárral csökkent 1990 és 2020 között, ami Líbia nagyságrendű terület.
Nagy a kockázata annak is, hogy megfordítjuk ezt a szerény lelassulást. A Világ Erőforrás Intézet Globális Erdőfigyelő projektjéből származó legfrissebb adatok megerősítik, hogy az elsődleges erdőveszteség 2019-ben 2,8 százalékkal magasabb volt, mint az előző évben, ami azt jelzi, hogy az erdőveszteség aránya újra felgyorsul.
Hasonlóképpen, a népesség növekedésének becsült üteme valószínűleg alacsonyabb lesz a korábban vártnál. A The Lancet által közzétett új előrejelzési sorozat szerint a korábbi nagy előrejelzésekkel ellentétben a termékenységi arány csökkenése miatt a világ népességének növekedése a század közepétől mérséklődni kezdhet.
Sajnos ezeknek a változásoknak az üteme túlságosan lassú lehet a Nature Scientific Reports-ban megjelent modell következményeinek lényeges megváltoztatásához. Ahogy a tanulmány szerzői rámutattak, "nehéz elképzelni, hogy nagyon erőteljes kollektív erőfeszítések hiányában ezekben a paraméterekben nagy változások történjenek ilyen időtartamban," annak ellenére, hogy "ingadozhatnak ezen tendenciák".
Ezek a lassulások azonban azt mutatják, hogy az ilyen veszélyes exponenciális növekedési tendenciák elkerülhetők lehetnek, különösen szándékos és célzott megközelítés mellett.
Alternatív megoldás: A Föld gondozása
A szerzők szerint az összeomlás elkerülésének másik módja az alapvető civilizációs átalakulás.
A jelenlegi összeomlási pálya alapjául szolgáló tényező az, hogy "bolygónk erőforrásainak felhasználását nem lehet olyan erősen érzékelni, mint az emberi civilizáció halálos veszélyét," mert "a gazdaság hajtja". Egy ilyen civilizáció "kiváltságait képezi alkotóelemeinek érdeke, a teljes ökoszisztéma szempontjából kevésbé vagy semmilyen aggodalom nélkül."
A Dyson-gömb gyors felépítésének hiányában a fizikusok azt sugallják, hogy az összeomlási pályánk elkerülése érdekében "lehet, hogy újra kell definiáljuk a társadalom egy másik modelljét, amely valamilyen módon előtérbe helyezi az ökoszisztéma érdekeit az alkotóelemek egyéni érdeke felett, de végül az általános közösségi érdekekkel összhangban."
Tehát a túlélési esélyeink növelésének leghatékonyabb módja az, ha a hangsúlyt a szélsőséges önérdektől az egymás, más fajok és azoknak az ökoszisztémáknak a kezelésére irányítjuk, amelyekben magunkat találjuk.
Más szóval, az összeomlás elkerülése érdekében vagy földönkívüliekké kell válnunk, vagy pedig a civilizációs paradigmaváltás vezetőivé kell alakulnunk. Melyik a valószínűbb?
Végső soron ez rajtunk múlik. Ha ez a tanulmány közel pontos, akkor az emberiségnek csak néhány évtizede van hátra, hogy döntsön.
(1) - https://www.nature.com/articles/s41598-020-63657-6
(2) - https://www.vice.com/en_us/article/akzn5a/theoretical
