Az SS Thistlegorm egy csodálatos víz alatti időkapszula, ami 1941-ben süllyedt el

Az egykor prominens kereskedelmi haditengerészeti hajó, amelyet 1940-ben bocsátottak vízre, ma a Vörös-tenger fenekén fekszik magányosan,...

Az egykor prominens kereskedelmi haditengerészeti hajó, amelyet 1940-ben bocsátottak vízre, ma a Vörös-tenger fenekén fekszik magányosan, bár nem sokáig. Egy projekt keretében 3D-ben kívánják rögzíteni a roncsot, hogy bárki megvizsgálhassa az otthonából biztonságosan és szárazon.

Mielőtt elsüllyedt volna, egy gyönyörű hajó volt, amelyet a Joseph Thompson & Son hajógyár munkásai építettek.

A hajót az Albyn Line vállalat számára építették, amit a 20. század elején alapítottak, amely 1940. áprilisában indította útjára a vízi járművet. Egy többszörös expanziójú gőzgép hajtotta az SS Thistlegormot, ami 1850 lóerős volt.

Annak ellenére, hogy magánhajó volt, a brit kormány szponzorálta és fegyveres teherhajónak minősítette. Felszerelték egy 4,7 hüvelykes légvédelmi ágyúval és nagy kaliberű géppuskával.

Az építése napja és az elsüllyedése között az SS Thistlegorm összesen három sikeres utat tett meg, de a negyedik volt az utolsó. Első útján azért küldték a tengerre, hogy az Egyesült Államokból repülőgép és acél alkatrészeket szállítson. Ezután Argentínába tett kirándulást, ahol gabonafélékkel töltötték fel. Harmadik kalandja során Nyugat-Indiába indult, hogy egy teljes rakomány rumot vegyen fel. Mindhárom küldetés tökéletesen sikerült, majd az SS Thistlegorm Glasgowba ment javításra.

Innentől a negyedik útjára 1941. június 2-án indult, melynek célja az egyiptomi Alexandria városa volt. Az utazás során katonai felszerelést és járműveket szállított, amelyek között volt egy Bren fegyverhordozó, valamint rengeteg Bren könnyű géppuska, továbbá Norton 16H és BSA (Birmingham Small Arms Company) márkájú motorkerékpárok, teli ládák brit lőszerrel és egy szállítmány Wellington csizma. Tehervagonokkal és LMS Stanier 8F osztályú mozdonyokkal is megterhelték, még a vonatok számára szükséges szén is része volt a rakománynak.

A hajó kapitánya William Ellis volt, aki legénységével és egy kilenc fős katonai személyzettel együtt utazott, akikre a gépek és a légijármű fegyverek működtetéséhez volt szükség, akik megpróbálták ezt a rakományt Egyiptomba vinni, ahol a Nyugat-sivatagi Kampány teljes lendületben volt.

Utazásának idején a Földközi-tengeren hemzsegtek a német és olasz haditengerészeti és légi csapatok, ezért az SS Thistlegorm egy konvoj részeként haladt át a vizeken.

Fokvárost megkerülve kellett haladnia, ahol feltankolták és készen állt arra, hogy észak felé tartson Afrika keleti partjai mentén a Vörös-tenger irányába. Miután elhagyták Fokvárost, a HMS Carlisle (D67), egy C-osztályú könnyű cirkáló szintén része lett a köteléknek, amely a Szuezi-csatornán egy ütközés miatt megállt.

Ugyanakkor október 6-án a német hírszerzés két Heinkel He-111 repülőgépet küldött a csapatszállítók felderítésére. Ehelyett két hajót találtak, az egyik a HMS Carlisle, a másik az SS Thistlegorm volt. A repülőgépek azonnal bombákat dobtak le, amelyek elsüllyesztették a nagyobbik hajót, melynek következtében négy tengerész és öt haditengerész halt meg a legénységből.

A túlélőket a HMS Carlisle mentette meg. Bármi is volt ezen a hajón, a tenger fenekére süllyedt az SS Thistlegormmal együtt. Ott volt egészen addig, amíg a felfedező Jacques Cousteau nem hallott a roncsról egy helyi halásztól. Cousteau az 1950-es évek eleje óta kereste ezt az elsüllyedt hajót.

Manapság a roncsot számos profi és amatőr búvár látogatja. A Vörös-tenger felszíne alatt 30 méteres mélységben fekvő időkapszula rendkívül vonzó a számukra. (1)

(1) - https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Thistlegorm