A NASA egy hatalmas, egyre növekvő anomáliát követ nyomon a Föld mágneses mezejében

A NASA aktívan figyeli a Föld mágneses mezőjének furcsa rendellenességét, egy alacsonyabb mágneses intenzitású óriási régiót a bolygó fel...

A NASA aktívan figyeli a Föld mágneses mezőjének furcsa rendellenességét, egy alacsonyabb mágneses intenzitású óriási régiót a bolygó feletti égbolton, amely Dél-Amerika és Afrika délnyugati része között húzódik.

Ez a hatalmas, változó jelenség, az úgynevezett Dél-atlanti Anomália évek óta érdekli és aggasztja a tudósokat, de talán nem annyira, mint a NASA kutatóit. Az űrügynökség műholdjai és űrhajói különösen érzékenyek az anomálián belüli gyenge mágneses mező erősségére és ebből fakadóan a Nap által töltött részecskéknek való kitettségre.

A Dél-atlanti Anomália (DAA) - amelyet a NASA a Föld mágneses mezőjében egy "bemélyedéshez," vagy egyfajta "űrben lévő lyukhoz" hasonlít - általában nem befolyásolja a földi életet, ám ugyanez nem mondható el a bolygó körüli pályán keringő űrhajókról (beleértve a Nemzetközi Űrállomást), amelyek közvetlenül az anomálián haladnak át, miközben alacsony magasságban repülnek a Föld körül.

Ezen találkozások során a csökkent mágneses térerősség az anomálián belül azt jelenti, hogy a műholdak fedélzetén lévő technológiai rendszerek rövidzárlatot és meghibásodást szenvedhetnek, ha a Nap által kibocsátott nagy energiájú protonok elérik őket.

Ezek a véletlenszerű találatok általában csak alacsony szintű hibákat eredményeznek, de magukkal hordozzák a jelentős adatvesztés vagy akár a kulcsfontosságú elemek sérülésének veszélyét is, ami azzal fenyeget, hogy a műholdas szolgáltatóknak rendszeresen le kell állítaniuk az űrhajókat, mielőtt belépnének az anomália zónájába.

E veszélyek csökkentése érdekében a NASA nyomon követi az anomáliát, ugyanakkor a rendellenesség rejtélye nagyszerű lehetőséget kínál egy összetett és nehezen érthető jelenség kivizsgálására, és a NASA széles körű erőforrásai és kutatócsoportjai egyedülállóan alkalmasak arra, hogy megvizsgálják a rejtélyes zónát.

"A mágneses mező valójában sok jelenlegi forrásból származó mezők szuperpozíciója," - magyarázza Terry Sabaka, a NASA Goddard űrrepülési központjának geofizikusa a Maryland-i Greenbeltben.

Az elsődleges forrásnak azt az olvadt vas óceánt tekintik, amely a Föld külső magjában örvénylik, a felszín alatt több ezer kilométerre. Ennek a tömegnek a mozgása olyan elektromos áramot generál, amely létrehozza a Föld mágneses mezőjét, de úgy tűnik, hogy nem feltétlenül egyenletesen.

Az afrikai kontinens alatt körülbelül 2900 kilométerre található a Nagy Afrikai Alacsony Nyírási Sebességű Tartománynak nevezett, sűrű kőzetből álló hatalmas terület, amely zavarja a mező kialakulását, drámai gyengítő hatást eredményezve, amelyet a bolygó mágneses tengelyének dőlése segít.

"A megfigyelt Dél-atlanti Anomália a régióban a dipólmező gyengülésének következményeként is értelmezhető," - mondta Weijia Kuang, a NASA Goddard geofizikusa és matematikusa.

"Pontosabban, a fordított polaritású lokalizált mező erősen növekszik a Dél-atlanti Anomália régiójában, így a mezőintenzitás nagyon gyenge, gyengébb, mint a környező régióké."

Noha sok tudós még mindig nem érti teljesen a rendellenességet és annak következményeit, az új kutatások folyamatosan rávilágítanak erre a furcsa jelenségre.

Például egy, a NASA heliofizikusa, Ashley Greeley által vezetett 2016-os tanulmány kimutatta, hogy a Dél-atlanti Anomália lassan északnyugati irányba sodródik.

Ugyanakkor nem csak mozog. Még ennél is figyelemre méltóbb, hogy a jelenség úgy néz ki, hogy kettéválik, mivel a kutatók ebben az évben felfedezték, hogy a Dél-atlanti Anomália két különálló cellára osztódik, amelyek mindegyike különálló minimális mágneses intenzitást képvisel a nagyobb anomálián belül.

Az, hogy ez mit jelent a Dél-atlanti Anomália jövője szempontjából, továbbra sem ismert, mindenesetre bizonyíték van arra, hogy a rendellenesség nem újonnan jelent meg.

Egy múlt hónapban közzétett tanulmány szerint a jelenség nem a legutóbbi idők furcsa eseménye, hanem egy visszatérő mágneses esemény, amely már 11 millió évvel ezelőtt is hatással lehetett a Földre.

Ha ez igaz, azt jelezheti, hogy a Dél-atlanti Anomália nem az egész bolygó mágneses mezőjének megfordulását kiváltó rendellenesség vagy annak előfutára, ami valójában több százezer évente történik meg.

Nyilvánvaló, hogy komoly kérdésekre kell választ találni a jelenséggel kapcsolatban, de mivel ennyit foglalkoznak ezzel a hatalmas mágneses furcsasággal, jó tudni, hogy a világ legnagyobb űrügynöksége is szoros figyelemmel kíséri.

"Annak ellenére, hogy a Dél-atlanti Anomália lassan mozog, a morfológiája is némi változáson megy keresztül, ezért fontos, hogy a missziók folytatása mellett továbbra is megfigyeljük azt," - mondja Sabaka.

"Mert ez segít nekünk a modellek és az előrejelzések elkészítésében." (1)

(1) - https://www.nasa.gov/feature/nasa-researchers-track