A világ egyik legnagyobb "robbanását" egy vas aszteroida okozhatta, amely belépett a Föld légkörébe, majd elhagyta

A tudósok egy megdöbbentő elméletet mutattak be az 1908-as szibériai tunguszkai eseménnyel kapcsolatban, amelynek ereje 185 hirosimai bom...

A tudósok egy megdöbbentő elméletet mutattak be az 1908-as szibériai tunguszkai eseménnyel kapcsolatban, amelynek ereje 185 hirosimai bombával ért fel.

A szakértőket évtizedek óta zavarba ejti az a hatalmas robbanás, amely több mint 80 millió fát pusztított el az akkori cári birodalom távoli területén.

A magyarázatok a légkörben felrobbanó, a felszínbe csapódó meteorra, és elsősorban egy jégből álló üstökösre összpontosítottak, ám a nem lakott területen okozott nagyléptékű pusztításon kívül csak apró bizonyítékok vannak egy űrből érkezett objektumra.

Ebbe a tudományos vitába szállt be nemrég Dr. Szergej Karpov, a krasznojarszki Kirensky Fizikai Intézet vezető kutatója és társai, akik azzal érvelnek, hogy "a tunguszkai eseményt egy vas aszteroida okozhatta, amely áthaladt a Föld légkörén és folytatta útját a Naprendszerben".

Szerintük az objektum 100-200 méter átmérőjű volt.

Az orosz tudósok a Királyi Csillagászati Társaság havi folyóiratában közzétett tanulmányban azt állítják, hogy a felszínen történt pusztítás "inkább egy elhaladó űrobjektum és az általa okozott lökéshullámnak az eredménye, nem pedig közvetlen becsapódásé". (1)

Úgy vélik, hogy a meteor a bolygó felszíne fölött 3000 kilométert tett meg 10-15 kilométeres legkisebb tengerszint feletti magasságban 20 kilométer/másodperc sebességgel, majd a világűrbe való kilépés előtt a több mint 30 millió tonnás súlyának a felét elvesztette.

A számítások azt mutatják, hogy a lökéshullámot az űrobjektum elpárolgásának gyors növekedése okozhatta, amikor közeledett a Föld felszínéhez, ami egy 200 méteres meteor esetében másodpercenként 500 000 tonna lehetett.

A magas hőmérsékletű plazma a robbanásra jellemző hatásokat hozhat létre, például lökéshullámot.

Ami a kutatókat zavarta, az az epicentrumban bekövetkező tűz. Az új tanulmány kimutatta, hogy az űrobjektum nagy intenzitású fénye okozhatta, ami elérhette a 10000 Celsius fokot, miközben a Föld légkörében elérte a legalacsonyabb tengerszint feletti magasságot.

A számítások azt mutatják, hogy a meteor körülbelül egy másodpercig repült át az epicentrum fölött, ami annyira felmelegítette az erdőt, hogy lángra lobbant.

A tudósok a modellezés segítségével ellenőrizték elméletüket és megvizsgálták, hogyan viselkednek az űrobjektumok a légkörbe való belépéskor.

"Jelenleg több mint 100 hipotézis van a tunguszkai esemény természetéről," - mondta Szergej Karpov. "Közéjük tartozik egy néhány tucat méteres kis aszteroida becsapódása, amely tipikus aszteroida anyagokból áll, akár fémből, akár kőből, valamint jégből."

A kutatók azonban azt állítják, hogy "a tunguszkai objektum aligha állhatott jégből, mivel egy ilyen test légköri pályájának hossza a tömeg teljes elvesztése előtt kevesebb lesz, mint a megfigyelési adatok alapján számított pálya hossza."

Dr. Karpov kijelentette: "Kiszámoltuk az objektum pályájának jellemzőit 50 és 200 méter átmérő közötti test esetében, és modellezésünk azt mutatja, hogy nem lehetett kőből vagy jégből, mert a vassal ellentétben az ilyen testek gyorsan szétesnek a légkör kolosszális aerodinamikai nyomása miatt."

"Ha a tunguszkai objektum vasból állt, az megmagyarázhatja, hogy miért nincsenek az epicentrumban vascseppek: egyszerűen nem képződhettek, mert az űrobjektum a légkörben rendkívül gyors volt, ami azt jelentette, hogy a test felszíni hőmérséklete meghaladta a több ezer Celsius fokot."

A kutatók a munkájuk során arra a következtetésre jutottak, hogy "Az epicentrum körüli vascseppek hiánya az űrobjektum nagy sebességével magyarázható, amely a Föld légkörén 11,2 km/másodpercnél nagyobb sebességgel haladt át, miközben a felszíni hőmérséklet meghaladta a több ezer Celsius fokot."

"A tömegveszteség domináns mechanizmusa ezen a hőmérsékleten az anyag szublimációja atomi formában, amely a Föld felszínén vas-oxidként található meg, ami nem különbözik a földi eredetű vas-oxidoktól."

Ezt a verziót támasztja alá az a tény, hogy ennek az objektumnak nincsenek maradványai és nem hozott létre krátert a Föld felszínén.

Az esemény lökéshullámot okozott olyan messze is, mint Nagy-Britannia, és a robbanásból származó por megvilágította az éjszakai égboltot Európában és még Amerikában is.

A Köves-Tunguszka folyó melletti távoli helyre érkező szovjet expedíciók pedig rámutattak a törmelék vagy kráterek hiányára a felszínen.

A Bolognai Egyetem olasz tudósa, Luca Gasperini azt állította, hogy a Cseko-tó, amely nyolc kilométerre található az epicentrumtól, feltöltötte az objektum okozta krátert, ám kutatását az orosz tudósok erősen vitatják.

Dr. Karpov elmondta, hogy az új elmélet "megmagyarázza az optikai effektusokat, amelyek összekapcsolódnak a légkör magas rétegeinek erőteljes porosodásával, amely az éjszakai égbolt erős fényét váltotta ki".

(1) - https://academic.oup.com/mnras/article/493/1/1344/
(2) - https://siberiantimes.com/science/others/news/worlds