Egy híres haditengerész kapitány azt állította, hogy tesztelte a roswelli UFO baleset egyik maradványát

Rendkívüli megerősítést nyert, hogy a roswelli UFO maradványait kiválasztott mérnökök és tudósok tesztelték, miután egy ismert történész ...

Rendkívüli megerősítést nyert, hogy a roswelli UFO maradványait kiválasztott mérnökök és tudósok tesztelték, miután egy ismert történész kijelentette, hogy az apja, aki az 1940-es években a White Sands Rakétakísérleti Telep korábbi parancsnoka volt, a baleset helyszínén talált anyagok egy részét elemezte.

Fémszerű szövet volt, amely elpusztíthatatlan

Robert McLaughlin, aki 2000-ben halt meg, az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiájának diplomás mérnöke volt, figyelemre méltó karriert futott be. Az intelligens rakéták terén mutatott szakértelmével idővel kinevezték az Új-Mexikóban található White Sands Rakétakísérleti Telep parancsnokává, aki az összes haditengerészeti kutatóegységet felügyelte, és a Tengerészeti Rakétaegység vezetője is volt. Kapitányi rangot ért el és szigorúan titkos hozzáférési engedéllyel rendelkezett.

Kutatási és vezetési képességei nélkülözhetetlenek voltak White Sands legfontosabb programjainak 1940-es évekbeli folyamatos sikeréhez. Mint ilyen, személyes és szakmai szinten olyan ismert személyiségekkel állt kapcsolatban, mint Dr. James Van Allen (róla nevezték el a Van Allen övet), Charles Moore meteorológus, Clyde Tombaugh csillagász, a Plútó felfedezője, valamint az űr- és rakéta úttörő Wernher von  Braun. McLaughlin parancsnoksága alatt több német V-2 rakétamérnök dolgozott.

McLaughlin érdeklődést mutatott az UFO jelenség iránt. Saját UFO észlelésről számolt be egy 1949. május 9-i rakétaindítás során, sőt 1950. márciusában a True magazinnak írt egy cikket "Hogyan követtek a tudósok egy repülő csészealjat" címmel. A fia elmondta, hogy valahol McLaughlin és James Van Allen levelezése is megtalálható, amelyben tárgyalja a csészealjak lehetséges eredetét.

Többen régóta gyanították, hogy White Sands képességeit kihasználták, ha a baleset valóban földönkívüli eredetű volt. Sikerült kapcsolatba lépni McLaughlin kapitány fiával, John McLaughlin-nal, aki a Szilícium-völgy Történelmi Egyesületének az elnöke, és elismert szaktekintély a Szilícium-völgy csúcstechnológiai vállalatainak történetében.

Robert McLaughlin 2000-ben hunyt el, és fia, John elmondta, hogy mit árult el neki az apja a szokatlan fémszerű anyaggal kapcsolatban.

Robert McLaughlin

Az 1960-as évek végén, amikor John a 20-as éveinek elején járt, sok fiatal érdeklődéssel tekintett az UFO-kra, és John sem volt kivétel. Volt egy példánya a 60-as évek klasszikus könyvéből, amelyet "Repülő csészealjak: komoly ügy" címmel írt Frank Edwards. Amikor lehetőség adódott és elérkezett az idő, elárulta, hogy apja milyen módon vett részt az UFO tanulmányban és Edward könyvének egy részletére is utalt.

Edwards az 1990-es évek elejét megelőzően tett néhány nyilvános utalást Roswellre, mielőtt megjelentek volna a róla szóló könyvek és dokumentumfilmek. Edwards könyvének 76. oldalán a következőket írta: "Vannak olyan nehéz esetek, mint az új-mexikói Roswell közelében található állattenyésztő, aki felhívta a seriffet, hogy egy lángoló korong alakú tárgy haladt át a háza felett kis magasságban, ami lezuhant és kiégett egy domboldalon, ahová kilátás nyílt a házából. Azt azonban nem mondták el, hogy a katonaság miért kerítette körbe a területet, miközben megvizsgálták a roncsokat."

John meglepődött, amikor észrevette, hogy apját megemlíti a könyv. R.B. McLaughlin néven utal rá, a repülő csészealjakról szóló cikke okán. Tudván ezt és az apja magas szintű műszaki pozícióját a White Sands-en a roswelli baleset idején, végül megkérdezte apját, hogy tud-e valamit.

Apja azt válaszolta, hogy valójában maga is tud valamit, utalva arra, hogy az vonatkozhat az UFO témára, amelyet a könyv tárgyal. Fiának azt állította, hogy 1947. végén egy szokatlan esemény történt, miközben a White Sands-en volt.

McLaughlin-t a hadsereg egyik őrnagya látogatta meg a Roswell-bázisról (kb. 45 perces repülőút), aki egy nagyon furcsa anyaggal érkezett az irodájába. McLaughlin fémszerű szövetként vagy anyagként írta le, amelynek sajátos bevonata és görbülete volt.

Ám a legfurcsább tulajdonsága, amely a legjobban megragadt a fejében, az a puszta keménysége és anyagi szilárdsága volt. Két évtized elteltével McLaughlin még mindig fel tudta idézni az anyag hihetetlen, áthatolhatatlan tulajdonságait, mint a legmegdöbbentőbb dolgot.

A őrnagy azt kérte McLaughlin-tól, hogy próbálja meg kilyukasztani az anyagot. A katonai laboratóriumoknak nyilvánvalóan nem volt meg ehhez a szükséges felszerelése, mert nekik nem sikerült, de azt remélte, hogy a White Sands-en ez megoldható.

Az anyagot elvitték az ottani műhelybe. A kohászati műszaki szakemberek többször megpróbálták átfúrni az anyagot, hogy lyukat készítsenek bele egy fejlett keményfém fúróval. John kijelentette: "Apám szerint még csak meg sem tudták karcolni." A zavart és csalódott roswelli őrnagy visszavette az anyagot, és magyarázat nélkül hirtelen távozott.

Abban az időben a White Sands (amely a Holloman légibázis mellett helyezkedik el és támogatja azt) világvezető képességgel bírt az aeronautikai fémek technológiájában. Megdöbbentő volt, hogy még a legjobb felszerelések sem voltak képesek behorpasztani, megkarcolni vagy bármilyen módon perforálni egy fémszövetet.



További megerősítés

Sokféle törmeléket találtak a roswelli baleset helyszínén a memória fémtől a nagyobb, kenu alakú darabokig, egy furcsa fonálszerű anyagig, egy fémszerű I gerendáig, amelyen dombornyomott, éterlila, hieroglifikus szimbólumok voltak.

De az ütközés helyszínén találtak egy másik anyagot, egy titokzatos "fémszövetet," amely nagyon könnyű és kemény. Ezt a maradványt nem gyakran tárgyalják, de valójában több tanú beszélt egy hasonló fémszövet anyagról, amelyet szintén Roswellben fedeztek fel:

Jesse Marcel, a roswelli bázis tisztje többféle tárgyról beszélt, beleértve egy tompa, fémszerű, porózus szövetszerű anyagot, memória tulajdonságokkal.

Dr. Robert Sarbacher, az amerikai Nemzeti Tudományos Testületnek volt a tanácsadója a baleset idején, aki azt mondta, hogy a törmelék egy része furcsa, könnyű anyagból áll. A "fémszövet" szerkezete csak az 1960-as években vált nyilvánvalóvá, amikor végre kidolgozták a megfelelő mikroszkopikus elemző eszközöket. Valószínűleg a pásztázó elektronmikroszkóp megjelenésére utalt az 1960-as években. Azt mondta, rájöttek, hogy az anyagot molekuláris szinten "hegesztették" vagy "munkálták meg". Ez egy elképzelhetetlenül kemény anyagot eredményezett.

Rendkívüli az a tény, hogy az 1960-as évek végén McLaughlin kapitány elmondta fiának, hogy azt gyanítja, hogy az 1947-ben megvizsgált anyag a balesettel lehetett összefüggésben, és hogy ez egy furcsa, kemény fém, amely szövetre hasonlított.

Az, hogy néhány anyag egy "elpusztíthatatlan fémszövethez" hasonlított, nem volt ismert, amíg az 1960-as évek utáni évtizedekben megerősítést nem nyert. Ez minden bizonnyal még hitelessebbé teszi a kapitány állításait. (1)

(1) - https://www.ufoexplorations.com/