A virágok képesek édesebbé tenni a nektárjukat, amikor "meghallják" a méhek zümmögését

Általánosságban elmondható, hogy a hangok érzékelésének képességét csak az embereknek és az állatok többségének tulajdonítjuk. Tekintette...

Általánosságban elmondható, hogy a hangok érzékelésének képességét csak az embereknek és az állatok többségének tulajdonítjuk. Tekintettel arra, hogy korlátozott ismereteink vannak a világról, eddig nem gondoltuk, hogy a növények is képesek lehetnek "meghallani" a hangokat.

Lilach Hadany, a Tel-Avivi Egyetem professzora szerint tény, hogy folyamatos hangokkal teli térben élünk, amely tele van a madarak, a rovarok, a szél és sok más dolog hangjával. Mivel a hangok mindenütt jelen vannak, Hadany kíváncsi volt arra, hogy vajon a növényeknek is van-e hallásuk.

A Hadany vezetése alatt dolgozó kutatók ebben a tekintetben pozitív következtetésre jutottak, legalább a ligetszépe, vagyis az Oenothera drummondii esetében. (1)

Azt találták, hogy ez a növény valóban képes érzékelni a beporzó rovarok szárnyai által kiváltott rezgéseket. Ezt érzékelve a növény ideiglenesen meg tudja növeli a nektárjának glükózszintjét, hogy még jobban vonzza a rovarokat. Ebben az esetben a virágok voltak a növény fülei, melyek képesek megkülönböztetni a méhszárnyak rezgéseit és az egyéb irreleváns rezgéseket.

A tökéletes frekvencia

Ami a tudományos hátterét illeti, Hadany érdeklődési területe az evolúcióelmélet. Következésképpen meg van győződve arról, hogy a növények számára meglehetősen hátrányos lenne, ha nem tudnák megfelelően felhasználni a hangokat, mint alapvető természeti erőforrást. Elmondása szerint a hangokra reagálás képessége javíthatja a növények genetikai örökségének túlélését és átadását.

Hadany csapata elsősorban a virágokra összpontosított, mivel a beporzás az egyik legfontosabb tényező a növények túlélésében. A Tel-Avivi Egyetemen és környékén nagyszámban nőnek a ligetszépe virágok, ezért választotta őket a kutatásához.

Néhány növényt csendnek, másokat alacsony, közepes és magas frekvenciájú hangoknak tettek ki, és voltak, amelyeknek a méhszárnyak keltette hangokról készült felvételeket játszottak le. Mint kiderült, nem volt változás a csendnek, a magas és középfrekvenciás rezgésnek kitett növények esetében.

A méhek okozta hangoknak és az alacsony frekvenciájú rezgéseknek kitett virágok azonban jelentős változásokat mutattak nektárjuk glükózszintjében. Még ennél is érdekesebb, hogy a hatások mindössze 3 perc alatt történtek meg, amikor a virágokat kitették ezeknek a hangoknak.

Valójában az ilyen viselkedés mögött nyilvánvalóan az a cél, hogy több beporzó rovart vonzzon a növény a keresztbeporzás fokozása érdekében.

Hadany szerint a virágok gyakorlatilag fülként funkcionálnak. Úgy véli, hogy egyaránt felelősek a beporzók által keltett rezgések értelmezéséért és továbbításáért.

Noha a virágok sokféle formájúak és méretűek, főleg konkáv vagy tál alakúak. Ennek eredményeként nagyon jó vevőkészülékek és jól felerősítik a bejövő hanghullámokat.

Annak érdekében, hogy megmérjék a virágokban a rezgéseket, Hadany és társszerzője, Marine Veits egy lézer vibrométer néven ismert eszközt használt.

Megállapítást nyert, hogy a ligetszépe virág speciális alakja az akusztika szempontjából nagyon hatékony. Ezt a megállapítást erősítette meg az a tény is, hogy drasztikusan csökkent az akusztikus hatékonyság azon virágok esetében, amelyeknek eltávolították a szirmait.

Ez csak egy előzetes kutatás ezen a területen, következésképpen sok dolog vár még felfedezésre. Hadany megállapításai azonban számos releváns kérdést vetettek fel. Vajon néhány virág akusztikusan hatékonyabb, mint mások? A méhek képesek felismerni a glükózszint változását? Ennek a képességnek vannak más előnyei is? És így tovább.

Továbbra is felmerül a kérdés, hogy a növények a méhektől eltekintve más hangokat is képesek-e meghallani. Hadany tanulmánya számos különféle utat nyitott meg az evolúciós tanulmányok és a növények akusztikus képességeinek területén. (2)

(1) - https://www.biorxiv.org/content/10.1101/507319v1
(2) - https://www.nationalgeographic.com/science/2019/