A NASA egy gigantikus teleszkópot hozna létre a Hold túlsó oldalán

A NASA annak lehetőségét vizsgálja, hogy egy hatalmas rádiótávcsövet építhessen a Hold túloldalára egy óriási, üreges kráterbe. A távcső ...

A NASA annak lehetőségét vizsgálja, hogy egy hatalmas rádiótávcsövet építhessen a Hold túloldalára egy óriási, üreges kráterbe. A távcső reflektorát egy 1 kilométer átmérőjű drótháló képezné, amelyet a kráter falára mászó robotok húznának a helyükre.

A távcső létrehozását a NASA Innovatív Fejlett Koncepciók (NIAC) programja finanszírozza, amely elősegíti a legvadabb és - amint a neve is sugallja - innovatív projektek megvalósítását, amelyek egy napon forradalmasíthatják a tudományt és a kutatási küldetéseket. (1)

Az űrügynökségek a világ minden tájáról megpróbálják megtalálni a leginkább elképzelhető és legpraktikusabb módszereket a Naprendszer bolygóin, például a Holdon és a Marson jelen lévő erőforrások felhasználására annak érdekében, hogy az ambiciózus projektek valóra váljanak.

Ennek oka az, hogy a helyben történő erőforrás felhasználáshoz nincs szükség hatalmas mennyiségű anyag szállítására a Földről az űrbe, ami átlagosan 10000 dolláros költséget jelent 0,45 kilogramm  hasznos teher esetében.

Ezért aligha meglepő, hogy a Hold saját geográfiájának felhasználásával egy hatalmas rádióteleszkóp építésére irányuló ötletet kezdett finanszírozni az NIAC.

A jelenlegi javaslat szerint egy teleszkóp leszállóegység, amelyben a fő tudományos berendezések foglalnának helyet, egy 3-5 kilométer átmérőjű kráter közepére szállna le, amely a Hold túlsó oldalán található. A teleszkóp felépítésére tervezett holdjárókat tartalmazó különálló leszállóegység a kráter peremén túl landolna.

A holdjárók ezután elfoglalnák pozíciójukat a kráter pereme körül, és egy alkatrészt továbbítanának, hogy találkozzanak a teleszkóp leszálló egységével. Miután odajutnának, vezetékeket csatlakoztatnának, amelyeket arra használnak, hogy az obszervatórium vevő egyégét és reflektorát a helyükre illesszék, magasan a kráter felszíne fölé függesztve.

Az olyan rádióhullámok, amelyeket a javasolt Holdi Kráter Rádióteleszkóp (LCRT) érzékelne, átjárják a kozmoszt. Ezeket a földön kívüli objektumok széles köre bocsátja ki, beleértve a bolygókat, a csillagokat, a szupernóvák maradványait és a galaktikus központot.

A Földön található obszervatóriumok nagy lépéseket tettek a kozmosz rádió ujjlenyomatának felfedezésében, ám ezek működését bizonyos korlátok nehezítik. A földi távcsövek állandóan küzdenek a földi forrásokból származó technológiai és egyéb sugárzási zavarokkal.

Még interferencia nélkül is lehetetlen lenne egy földi távcsőnek felmérni a földön kívüli forrásokból származó rádióhullámok teljes skáláját. Ennek oka az, hogy a 10 méternél nagyobb hullámhosszakat (30 MHz alatti frekvencián) a bolygónk erős ionoszférája visszatükrözi.

Az LCRT-nek azonban nem okozna ilyen nehézséget ezen eddig fel nem fedezett hullámhosszok megfigyelése, mivel nem kellene a Föld sűrű légkörén a rádióhullámoknak áthaladnia. Pozíciója a Hold távoli oldalán megóvná a kényes távcsövet a Földről származó rádióinterferenciától.

Ha az LCRT valaha is megvalósulna, akkor ez lenne a legnagyobb rádióteleszkóp a Naprendszerben. Az 1 kilométeres reflektor kétszer akkora lenne, mint Kína földi FAST obszervatóriuma, amelynek reflektora 500 méter átmérőjű, és jelenleg a legnagyobb ilyen típusú rádióteleszkóp.

A teleszkópot már elfogadták a 2020-as NIAC program első szakaszában, amely 125000 dollárt biztosít a projekt életképességének feltárására és kilenc hónap alatt kidolgozza a részleteket, hogy a projekt a második szakaszba léphessen. (2)

(1) - https://www.nasa.gov/directorates/spacetech/niac/
(2) - https://newatlas.com/space/nasa-moon-crater-radi