Amasia egy újonnan kialakuló szuperkontinens lesz a Földön körülbelül 250 millió év múlva

Amasia (vagy Amázsia, más néven Novopangea) egy lehetséges Pangea-szerű szuperkontinens, amely a jövőben alakul ki, pontosabban 250-300 m...

Amasia (vagy Amázsia, más néven Novopangea) egy lehetséges Pangea-szerű szuperkontinens, amely a jövőben alakul ki, pontosabban 250-300 millió év alatt.

A modellek szerint már a felénél járunk Amasia kialakulásának hosszú folyamatában. Ausztrália perifériái lassan elkezdenek összeütközni Ázsiával, miközben az afrikai kontinens Európa felé halad.

A tudósok azt jósolják, hogy a Jeges-tenger és a Karib-tenger eltűnik, és Ázsia nekiütközik Amerikának, és egy szuperkontinens alakul ki, amely az északi félteke nagy részét lefedi.

Egy kissé eltérő forgatókönyvet javasolt Christopher R. Scotese geológus és paleogeográfus. Azt jósolja, hogy az Atlanti-óceán bezáródik, és újra összeköti Észak-Amerika keleti partját Afrikával, és így alakul ki Novopangea (Amasia). (1)

Úgy véli, hogy valószínűleg Ausztrália össze fog ütközni Ázsiával 50 millió éven belül, és Afrika fokozatosan elmozdul Európa felé, és az Atlanti-óceán sokkal nagyobbá válik, mint jelenleg.

Ez azt jelenti, hogy minden kontinens össze fog kapcsolódni.

Bolygónkon eddig három szuperkontinens létezett az elmúlt 2 milliárd év alatt. A legrégebbi közülük Columbia volt (más néven Nuna) körülbelül 1,8 milliárd évvel ezelőtt. Rodinia volt a következő, amely körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt létezett. Talán a legismertebb közülük Pangea, a legutolsó szuperkontinens, amely körülbelül 300 millió évvel ezelőtt létezett, és kb. 180 millió évvel ezelőtt kezdett széttöredezni.

A szuperkontinensek többé-kevésbé 100 millió év alatt jönnek létre, majd ezután szétválnak. Ezt követően ismét egy szuperkontinens jön létre, amjd egyes részei elmozdulnak, hogy egy újabb ciklust kezdjenek.

Régóta folynak tudományos spekulációk a kontinensek állandó mozgásáról. Egy évszázaddal ezelőtt Alfred Wegener (1880–1930) német sarkkutató, geofizikus és meteorológus volt az első, aki megpróbálta tudományosan bizonyítani ezeket a mozgásokat.

Wegener fontos hasonlóságokat fedezett fel az állatok és növények megkövesedett maradványai között, amelyeket azon kontinenseken találtak, amelyeket óceánok választottak el egymástól. Úgy vélte, hogy ez bizonyíték lehet arra, hogy ezek a fajok ezeken a kontinenseken léteztek, amelyek korábban össze voltak kapcsolódva egymással.

Wegener szerint nem véletlen, hogy Afrika és Dél-Amerika egy hatalmas puzzle két darabjának tűnik. Abban az időben különösebben senkit sem érdekelt bolygónk kontinentális mozgásainak kutatása.

20 évvel később Marie Tharp (1920–2006) amerikai geológus és oceanográfiai térképész Bruce Heezennel együttműködve 1950-ben elkészítette az Atlanti-óceán fenekének első tudományos térképét. Tharp munkája feltárta az óceán fenekének részletes topográfiáját és többdimenziós földrajzi tájképét.

Munkája azt is feltárta, hogy a Közép-atlanti hegygerinc mentén folytonos szakadék-völgy létezik, ami a földtudomány paradigmaváltását idézte elő, ami végül a lemeztektonika és a kontinentális sodródás elméleteinek elfogadásához vezetett.

Tharp kutatása egyértelművé tette, hogy a nagy hegyláncok nemcsak a szárazföldön, hanem a víz alatt is megtalálhatók. Hasonló hegyek léteznek más óceánok mélyén, és ezek feltérképezése segített felismerni, hogyan változott a Föld felszíne több milliárd év alatt.

Most már tudjuk, hogy ezek a kontinensek folyamatosan mozognak, és semmi nem utal arra, hogy ez a folyamat valaha is leállna. Ha Scotese elmélete helyes, akkor valószínű, hogy bolygónkon egy újabb hatalmas kontinens fog kialakulni. (2)

(1) - https://hu.wikipedia.org/wiki/Jövőnk_szuperkontinense
(2) - https://www.researchgate.net/publication/323511465_A