Ezeket a színes sír ábrázolásokat 5000 évvel ezelőtt készítették olyan ősi művészek, akik komoly ismeretekkel bírtak a festékek előállításával kapcsolatban

Ezek az Altaj hegységben talált csodálatos festmények ősi figurákat ábrázolnak kerek szarvakkal és tollakkal a fejükön. Emellett állatoka...

Ezek az Altaj hegységben talált csodálatos festmények ősi figurákat ábrázolnak kerek szarvakkal és tollakkal a fejükön. Emellett állatokat és madarakat is illusztráltak művészi igényességel.

A leletek egy ősi, korábban érintetlen temetkezési helyről származnak az Altaj Köztársaságból, a Karakol nevű faluból. 1985-ben fedezték fel őket, de most új és váratlan titkokat tártak fel velük kapcsolatban.

Az élénk díszítéseket a sírok falaként használt kőlapokon találták. A tudósokat megdöbbentette az a tény, hogy a rajzok három színnel, fehérrel, pirossal és feketével készültek, mivel ezek az első polikróm sziklafestmények, amelyeket valaha is találtak Szibériában.

A kő sírokba eltemetett emberek maradványait szintén ugyanazekkel a színekkel festették, a szemüregük alatt vörös okker foltokkal, valamint a szemöldök környékén látható fekete és ezüstös ásványi anyag, nevezetesen specularit nyomaival.

Az ősi festményekkel kapcsolatos izgalmas részletek azonban csak nemrég derültek ki.

A színes képeket ezeken a köveken különböző időpontokban készítették, és tudományosan megalapozott, kifinomult technikákat alkalmaztak.

A legkorábban a jávorszarvas, hegyi kecske és futó emberek vésett képeit ábrázolták kerek szarvakkal a fejükön. Ezután a petroglifákkal ellátott szikla lemezeket eltávolították a hegyről, bekerítették velük a sírt, és befelé fordították őket, hogy annak belsejét díszítsék.





A petroglifák mellett és kissé fölöttük rajzokat készítettek tizenegy emberszerű alakról.

Elkészítésükhöz az őskori művészeknek sokkal többet kellett tenniük, mint csupán ötvözni a metszési és rajzolási technikákat az ásványi festékekkel.

Most már nyilvánvaló, hogy mintegy 5000 évvel ezelőtt a sírfestők tudták, hogyan kell létrehozni egy alapvető kémiai reakciót annak érdekében, hogy nemcsak a vörös szín, hanem a kívánt tónus is létrejöjjön.

Oroszország vezető atomenergia kutatási és fejlesztési központjának, a moszkvai Kurcsatov Intézetnek a tudóscsoportja a Régészeti Intézet Paleo-Art Központjával együttműködve bebizonyította, hogy a sírrajzok piros részei hőkezelt okkerből készültek.

A műalkotások fehér színű részeit kaparással készítették, amelyek felfedték a fényvisszaverő sziklakristályokat. A fekete színhez Karakol őskori művészei kormot használtak.

A sírrajzok jelentését még nem sikerült megfejteni, és az Altaj ókori lakosainak temetkezési szertartásai szintén ismeretlenek.

A tizenegy emberhez hasonló alak egyetlen kompozíciót alkot, amelyet egy folyamatos piros vonallal készítettek a képek fölé. Lehet, hogy ezek az alakok egy temetési rituálé narratíváját képviselik, és egy olyan kutatóra várnak, aki el tudja olvasni és képes megérteni őket.

A mű alkotása mögött meghúzódó tudományos technikák, és különösen a festményekben és a sírban lévő koponyákon látható vörös pigmentek előállításához alkalmazott összetett eljárás, most már egyértelműek.

Roman Senin, a Kurcsatov Intézet szinkrotron kutató osztályának vezetője elmondta: "Meghatároztuk a pigmentek szakaszos összetételét, azaz a festék egyes részeinek kristályrács szerkezetét. Egyes struktúrák nem jellemzőek a természetes mintákra, ugyanakkor egyfajta hőkezelés termékei.

Egyszerűen fogalmazva, a primitív művész felmelegítette az ásványi anyagot egy bizonyos hőmérsékletre annak érdekében, hogy megkapja a szükséges színt."

Az új tanulmány teljes eredményét a 43. Nemzetközi Archeometriai Szimpóziumon mutatják be 2020 májusában, Lisszabonban.

Alekszandr Pahunov, a tanulmány egyik szerzője, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetéből azt mondta: "A karakoli emberek temetési szertartása során használt festékek összetételének elemzése tanúsítja az Altaj lakosainak ősi képességeit, hogy meg tudták megkülönböztetni a pigmenteket színük és tulajdonságaik szerint."

A tudósok úgy vélik, hogy a különféle tónusok eltérő jelentéssel bírnak, amit még meg kell fejteni.

A műalkotások a korai és a középső bronzkorig nyúlnak vissza. (1)

(1) - https://siberiantimes.com/science/casestudy/