Alexander Graham Bell figyelemre méltó "fotofonja", amely fényt használt a hang továbbítására

A skót születésű tudós és feltaláló Alexander Graham Bell arról vált ismertté, hogy 1876-ban feltalálta a telefont, de hatalmas elméjében...

A skót születésű tudós és feltaláló Alexander Graham Bell arról vált ismertté, hogy 1876-ban feltalálta a telefont, de hatalmas elméjében számos más elgondolás is megszületett. Életrajza szerint fontos munkát végzett a siketek számára használható kommunikáció kifejlesztése terén is.

A későbbi életében tagja volt egy olyan csoportnak, amely a repülésre fókuszált, és szárnyashajókon is dolgozott, és sebességi világrekordot állított fel egy ilyen típusú hajóval. Az egyik legérdekesebb ötlete azonban, amelyről valószínűleg sokan soha nem hallottak, az a fotofon.

Most biztosan sokan azt kérdezik, hogy mi az a fotofon? A találmány hasonló volt Bell telefonjához, de úgy tervezte, hogy a hangot egy fénysugár segítségével továbbítsa.

A fotofont Bell és asszisztense, Charles Sumner Tainter 1880. február 19-én közösen találta fel Bell laboratóriumában, Washingtonban.

Ugyanebben az évben, június 3-án Tainter vezeték nélküli hangüzenetet küldött a Franklin Iskola tetejéről Bell laborjának ablakához, amely körülbelül 700 méterre volt.

A készülék úgy működött, hogy a hangot egy tükör hátuljára sugározta, ami rezgésbe kezdett, amikor a hanghullámok elérték. Ekkor napfényt irányítottak a tükör felé, amely átvette ezeket a  rezgéseket, és egy fogadó tükörre vetítette. Ezután a fogadó készülék a fényt újra hangokká alakította.

Kicsit olyan, mint a bádogdobozos telefonok, amelyeket gyermekkorunkban sokan kipróbáltunk, csak itt a madzagot a fény helyettesíti, a bádogdobozokat pedig a tükrök. A fotofon volt az első vezeték nélküli kommunikációs eszköz, ami 20 évvel megelőzte a rádió feltalálását.

A Jelző- és Kommunikációs Készülék (fotofon) mester szabadalmát 1880. decemberében adták be, évtizedekkel azelőtt, hogy az általa alkalmazott elveket áthelyezték volna a gyakorlatba.

Bell az eszköz legegyszerűbb verzióját írta le, ami egy lapos, rugalmas tükörrel működött.
[post_ads_2]
A hang rezgéseinek hatására a tükör váltakozva domborúvá és homorúvá válik, szétszórja és kondenzálja a fényt. Bell közben rájött, hogy sok mindent lehet használni fény-hang átalakítóként.

Bell 1880. májusában átadta az amerikai Bell Telephone Company-nak a fotofon szellemi tulajdonjogait.

Remélte, hogy használhatják a hajókon a tengeren, vagy arra, hogy megszüntessék a telefonvonalakat, amelyek egyre inkább átszőtték a városok utcáit, de voltak olyan gyakorlati tényezők, amelyek kizáró okok voltak.

Megvizsgálta azt az elképzelést is, hogy a fotofon olyan dolgok spektrális elemzésében is alkalmazható, mint a napfoltok és a csillagok. Miközben azon gondolkodott, hogy az ötletét hogyan fogják felhasználni a jövőben, még nem tudta elképzelni a lézert vagy a tömeges távközlést.

Bell maga a legfontosabb találmányának írta le a készüléket, ami még a telefonon is túltett, és igaza volt.

A jelentőségét hosszú időn keresztül nem ismerték fel teljes mértékben, mivel bizonyos problémák merültek fel a koncepcióval, melyeket abban az időben a technológia nem tudott kezelni.

Az első és legnyilvánvalóbb probléma az volt, hogy a fotofonok átvitelét olyan lehetséges külső tényezők befolyásolták, mint például a felhők, az eső, a hó vagy a köd zavaró hatása.

A hang fény útján történő átvitelével kapcsolatos elképzelések évtizedeken keresztül foglalkoztatták a mérnököket  mind az Egyesült Államokban, mind Európában, és rendszeresen értek el kisebb eredményeket. De majdnem 100 év telt el Bell zseniális ötletének megvalósítása óta, amikor az 1970-es években létrehozták a száloptikát.

Bell munkája volt a száloptikai távközlési hálózatok növekedésének alapja, amely ma telefonos és internetes jeleket küld világszerte.