A felmelegedés, amely jégkorszakba taszíthatja a Földet

Első hallásra abszurdnak tűnik az állítás, hogy a globális felmelegedés végső soron egy új jégkorszakot indíthat el. A közbeszédben a klímav...

Első hallásra abszurdnak tűnik az állítás, hogy a globális felmelegedés végső soron egy új jégkorszakot indíthat el. A közbeszédben a klímaváltozás szinte kizárólag az olvadó jégtakarókról, a hőhullámokról és az emelkedő tengerszintről szól.

A Föld éghajlati rendszere azonban sokkal összetettebb annál, mintsem egyetlen irányba mozdulna el. Új kutatások szerint létezik egy eddig alábecsült visszacsatolási mechanizmus, amely akár túl is hűtheti a bolygót, miután az előtte jelentősen felmelegedett.

A Kaliforniai Egyetem Riverside-i kutatói egy hiányzó láncszemet azonosítottak a Föld szénkörforgásában. Ez a felismerés arra utal, hogy a globális felmelegedés nem feltétlenül egy lassan kisimuló folyamat, hanem szélsőséges kilengésekhez is vezethet. A múlt geológiai adatai ugyanis azt mutatják, hogy a Föld történetében voltak olyan jégkorszakok, amikor szinte az egész bolygót jég borította. Ezeket az állapotokat egy egyszerűen "önszabályozó" klímarendszerrel nehéz megmagyarázni.

Évtizedeken át a tudományos konszenzus szerint a Föld éghajlatának egyik fő stabilizáló ereje a kőzetek mállása volt. A folyamat lényege, hogy az eső a légkörből szén-dioxidot old ki, majd a felszínre hullva reagál a kőzetekkel, különösen a szilikátos kőzetekkel, például a gránittal. A mállás során oldott anyagok és a megkötött szén a folyók révén az óceánokba jutnak, ahol a kalciummal egyesülve mészkővé, kagylóhéjakká és zátonyokká alakulnak. Ezek az üledékek hosszú időre, akár több százmillió évre is kivonják a szenet a légkörből.

Ez a mechanizmus sokáig egyfajta természetes termosztátként szerepelt a modellekben. Ha melegebb lett az éghajlat, a mállás felgyorsult, több szén-dioxid tűnt el a levegőből, és a bolygó visszahűlt. Ha hűvösebb volt, a folyamat lelassult, így több CO₂ maradt a légkörben. A rendszer tehát elvileg a középérték felé terelte a klímát. A probléma az, hogy a valóság ennél jóval drámaibb képet fest.

A kutatók figyelme ezért az óceánok felé fordult, ahol egy másik, sokkal gyorsabb visszacsatolás működik. Amikor a légkör szén-dioxid-szintje nő és az éghajlat melegszik, a csapadék is intenzívebbé válik. Ez a megnövekedett esőzés nagyobb mennyiségű tápanyagot, például foszfort mos a tengerekbe. A tápanyagok bősége robbanásszerű planktonszaporodást indít el. Ezek az apró élőlények fotoszintézis során szén-dioxidot kötnek meg, majd elpusztulásuk után lesüllyednek a tengerfenékre, magukkal vive a szenet is.

Önmagában ez a folyamat is hűtő hatású, de a meleg körülmények között egy veszélyes spirál alakulhat ki. A hatalmas planktonvirágzások csökkentik az óceán oxigéntartalmát. Alacsony oxigénszint mellett a foszfor nem temetődik el végleg az üledékben, hanem visszakerül a vízbe, újabb planktonnövekedést táplálva. Ez a körforgás egyre több szenet von ki a légkörből, miközben az oxigénhiány tovább erősödik. A folyamat végül elszabadulhat, és a bolygó gyors lehűléséhez vezethet.

A kutatók számítógépes modelljei szerint ez a visszacsatolás képes lehet arra, hogy a klímát ne csak visszahűtse az eredeti állapotába, hanem azon túl is, egészen egy jégkorszakig. Andy Ridgwell geológus ezt egy túlérzékeny légkondicionálóhoz hasonlítja: a rendszer nem áll meg a beállított hőmérsékleten, hanem túlhűti a helyiséget, mert rosszul van elhelyezve az érzékelő.

A múltban ez a "túlhűtés" különösen erős lehetett, mivel a Föld légkörében jóval kevesebb oxigén volt jelen. Az alacsony oxigénszint instabilabbá tette az óceáni tápanyagkörforgást, így a plankton–szén visszacsatolás sokkal nagyobb kilengéseket okozott. Ez magyarázatot adhat arra, miért voltak az ősi jégkorszakok ennyire szélsőségesek.

A jelenlegi helyzet azonban más. A mai, oxigénben gazdag légkör mérsékli ezt a hatást, így bár hosszú távon egy hűlési visszapattanás valóban bekövetkezhet, az valószínűleg sokkal enyhébb lesz. Elképzelhető, hogy a következő jégkorszak kezdete néhány tízezer vagy százezer évvel előrébb tolódik, de ez nem jelent megoldást a jelenlegi klímaválságra.

A kutatás legfontosabb üzenete éppen ez: a Föld klímarendszere hosszú távon képes lehet korrigálni önmagát, de ezt lassan, rángatózva és az emberi időléptéken belül érzékelhetetlenül teszi. A globális felmelegedés következményei a következő évszázadokban fognak súlyosan jelentkezni, és egy távoli jégkorszak ígérete semmiféle vigaszt nem nyújt a jelen kihívásaira. A természet végül talán "visszatekeri" a hőmérsékletet, de addigra az emberiség sorsa már régen eldőlhet. (1)

(1) - https://news.ucr.edu/articles/2025/09/25/carbon