A tetoválások olyan módon hatnak az immunrendszeredre, amit csak most kezdünk megérteni

A minimalista csuklótetoválásoktól a teljes kart borító mintákig a testdíszítés mára annyira elterjedt, hogy alig vált ki meglepetést. Egy t...

A minimalista csuklótetoválásoktól a teljes kart borító mintákig a testdíszítés mára annyira elterjedt, hogy alig vált ki meglepetést. Egy tetoválás személyes jelentése gyakran egyértelmű: emlék, identitás, önkifejezés.

A biológiai következmények azonban láthatatlanok, és csak most kezdjük megérteni őket. Amikor a tetoválótű festéket juttat a bőr alá, az nem marad mozdulatlanul: az immunrendszerrel kölcsönhatásba lépve hosszú távú folyamatokat indíthat el a szervezetben.

A tetoválásokat általában biztonságosnak tartjuk, ám egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy a tetoválófestékek nem biológiailag semleges anyagok. A kérdés már nem az, hogy idegen anyagok kerülnek-e a szervezetbe – ez egyértelmű –, hanem az, mennyire mérgezőek ezek, és mit jelent mindez évtizedes távlatban az egészségre nézve.

A festékek összetett kémiai keverékek: pigmentek adják a színt, folyadékhordozók segítik az eloszlást, tartósítószerek gátolják a mikrobiális szennyeződést, és mindehhez kisebb-nagyobb mennyiségű szennyeződés is társul.

Sok ma használt pigmentet eredetileg ipari célokra fejlesztettek ki – autófestékekhez, műanyagokhoz, nyomtatótonerekhez –, nem pedig arra, hogy az emberi bőr alá injektálják őket. Egyes festékek nyomnyi mennyiségben nehézfémeket is tartalmaznak, például nikkelt, krómot, kobaltot, ritkábban ólmot. Ezek bizonyos szinteken mérgezőek lehetnek, és jól ismert kiváltói allergiás reakcióknak és immunérzékenységnek.

A szervetlen összetevők mellett szerves vegyületek is jelen lehetnek. Ide tartoznak az úgynevezett azoszínezékek és a policiklusos aromás szénhidrogének. Az azoszínezékeket széles körben használják textíliákban és műanyagokban, ám bizonyos körülmények között – például hosszan tartó napfény hatására vagy lézeres tetováláseltávolítás során – aromás aminokra bomolhatnak.

Ezeket a vegyületeket laboratóriumi vizsgálatok összefüggésbe hozták rákkeltő és genetikai károsodást okozó hatásokkal. A policiklusos aromás szénhidrogének, röviden PAH-k, szintén problémásak: tökéletlen égés során keletkeznek, jelen vannak a koromban, a kipufogógázban és az elszenesedett ételekben. A fekete tetoválófestékek, amelyek gyakran koromból készülnek, tartalmazhatnak ilyen anyagokat, amelyek közül több bizonyítottan rákkeltő.

Érdekes módon a színes festékek – különösen a vörös, sárga és narancs árnyalatok – gyakrabban váltanak ki allergiás reakciókat és krónikus gyulladást. Ennek oka részben a bennük található fémsók és azopigmentek lebomlása, amelyek potenciálisan mérgező melléktermékeket hozhatnak létre. Maga a tetoválás folyamata is lényeges: a festéket a bőr felszíne alatti irharétegbe juttatják, ahol az immunrendszer azonnal idegen anyagként ismeri fel. Az immunsejtek megpróbálják eltávolítani a pigmentrészecskéket, de azok túl nagyok ahhoz, hogy teljesen kiürüljenek. Ehelyett a bőr sejtjeiben rekednek, ez adja a tetoválás tartósságát.

A festék azonban nem marad kizárólag a bőrben. Vizsgálatok kimutatták, hogy pigmentrészecskék a nyirokrendszeren keresztül eljuthatnak a nyirokcsomókba is. Ezek a kis szervetek kulcsszerepet játszanak az immunválaszok koordinálásában, így nem meglepő, hogy az ott felhalmozódó festék hosszú távú hatásai aggodalomra adnak okot. Bár a következmények még nem teljesen ismertek, az immunvédelem központi elemeinek tartós fém- és szerves toxin-expozíciója kérdéseket vet fel.

Egy friss kutatás szerint a gyakran használt tetoválópigmentek képesek befolyásolni az immunaktivitást, gyulladást kiváltani, sőt bizonyos vakcinák hatékonyságát is csökkenthetik. A kutatók azt találták, hogy a festékeket a bőr immunsejtjei veszik fel, és amikor ezek a sejtek elpusztulnak, olyan jelzéseket bocsátanak ki, amelyek akár két hónapig is fenntarthatják a gyulladást a közeli nyirokcsomókban.

Megfigyelték azt is, hogy ha a vakcina beadási helyén tetoválófesték van jelen, az megváltoztathatja az immunválaszt – például csökkentette a COVID–19 elleni oltásra adott választ. Ez nem jelenti azt, hogy a tetoválások veszélyessé tennék az oltásokat, inkább arra utal, hogy a pigmentek bizonyos körülmények között megzavarhatják az immunsejtek közötti kémiai kommunikációt.

Jelenleg nincs erős járványtani bizonyíték arra, hogy a tetoválások közvetlenül rákot okoznának emberekben. Laboratóriumi és állatkísérletek azonban potenciális kockázatokra utalnak. Egyes pigmentek idővel, UV-sugárzás hatására vagy lézeres eltávolítás során toxikus, olykor rákkeltő melléktermékekké alakulhatnak. Mivel sok daganat kialakulása évtizedeket vesz igénybe, ezeknek a hatásoknak a vizsgálata különösen nehéz egy viszonylag új, tömeges jelenség esetében.

A legjobban dokumentált egészségügyi problémák továbbra is az allergiás és gyulladásos reakciók. A vörös festék különösen hírhedt a tartós viszketésről, duzzanatról és granulómákról – ezek apró gyulladásos csomók, amelyek akkor alakulnak ki, amikor az immunrendszer megpróbál elszigetelni egy eltávolíthatatlan anyagot.

Az ilyen reakciók hónapokkal vagy évekkel a tetoválás után is megjelenhetnek, gyakran napfény vagy az immunrendszer állapotának változása váltja ki őket. A krónikus gyulladás pedig összefüggésbe hozható szövetkárosodással és fokozott betegségkockázattal, különösen autoimmun betegségek vagy legyengült immunrendszer esetén.

A fertőzés kockázata sem elhanyagolható: minden bőrt átszúró beavatkozás magában hordozza a veszélyt, különösen rossz higiénés körülmények között. Staphylococcus fertőzések, hepatitis B és C, ritkán atípusos baktériumok is előfordulhatnak. A kockázatok felmérését tovább nehezíti a szabályozás hiányossága. Sok országban a tetoválófestékeket jóval lazábban ellenőrzik, mint a kozmetikumokat vagy az orvosi termékeket, és a gyártók gyakran nem kötelesek teljes összetevőlistát feltüntetni.

A legtöbb ember számára a tetoválás nem okoz súlyos egészségügyi problémát, de nem is teljesen kockázatmentes. Olyan anyagok kerülnek a szervezetbe, amelyeket soha nem hosszú távú jelenlétre terveztek, és bizonyos körülmények között mérgezővé válhatnak. A legnagyobb kérdés a kumulatív terhelés: ahogy a tetoválások egyre nagyobbak, színesebbek és gyakoribbak lesznek, nő a kémiai terhelés is. Napfénnyel, öregedéssel, immunváltozásokkal vagy lézeres eltávolítással együtt ez olyan következményekhez vezethet, amelyeket a tudomány még nem tárt fel teljesen.

A tetoválás továbbra is erőteljes önkifejezési forma, ugyanakkor egy életre szóló kémiai expozíció is. Bár a jelenlegi bizonyítékok nem utalnak széles körű veszélyre, a kutatások egyre több megválaszolatlan kérdést vetnek fel az immunrendszeri hatásokról és a hosszú távú egészségügyi kockázatokról. Ahogy világszerte nő a tetoválások népszerűsége, egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a szigorúbb szabályozás, az átláthatóság és a tartós tudományos vizsgálatok szükségességét. (1)

(1) - https://www.sciencealert.com/tattoos-affect