Egy nagy kráter jött létre egy óriási robbanástól Szibériában, amely bevilágította az eget és 100 kilométerre is hallatszott

Elképesztő új részletek derültek ki a legrejtélyesebb újonnan létrejött hatalmas lyukról, amely Szibériában keletkezett a fagyott altalajb...

Elképesztő új részletek derültek ki a legrejtélyesebb újonnan létrejött hatalmas lyukról, amely Szibériában keletkezett a fagyott altalajban.

Az első beszámolók a földben tátongó hasadékról rénszarvas tenyésztőktől érkeztek, akiket szinte elnyelt a kráter, amely kezdetben mintegy 4 méter széles és "körülbelül 100 méter mély" volt.

A robbanás következtében egy kilométeres sugarú körben szóródott szét a talaj, a homok és a jég, ami kitört a földből.

Most újabb jelentős részletek derültek ki erről a távoli kráterről a Tajmir-félszigeten Krasznojarszk régióban, mintegy 440 kilométerre több tucat másik újonnan kialakult óriási lyuktól.

Először is az elismert tudós Dr. Vlagyimir Epifanov, az egyetlen vezető szakértő volt az, aki meglátogatta a helyszínt, és elmondta, hogy "Szóbeli információ van arról, hogy a közeli falvak lakosai - 70-100 kilométerre - hallottak egy robbanásszerű hangot, és az egyikük látta, ahogy egy nagy fény világította be az eget. Ez körülbelül egy hónappal a Cseljabinszk meteor után történt."

A helyiek tévesen feltételezték, hogy egy másik űrből érkező objektum zuhant alá az égből, ahogy azt gondolták. Ez az első ismert beszámoló egy robbanásszerű hangról és egy világos fényről az égen, amelyre eddig úgy tűnik, nincs magyarázat.

Másrészt, mivel a kráter egy 2013-as kitörés során alakult ki, a következő másfél évben legalább 15 alkalommal rohamosan nőtt a mérete, korábban be nem jelentett tudományos adatok szerint.

A kráter feltételezhetően még szélesebb, de a közeljövőben nem terveznek újabb tudományos kutatást végezni a távoli helyszínen.

A képek az úgynevezett Deryabinsky hasadékot mutatják behavazva, nem sokkal a létrejötte után, amikor a lyuk mintegy négy méter széles volt, illetve a legújabb ismert kép azt illusztrálja, hogy most gyakorlatilag egy tó lett belőle, amely mintegy 70 méter átmérőjű.

Harmadszor, olyan gyorsan változik a táj a kráter körül, hogy a szakértők azt jósolják, hogy a krátertó falai hamarosan beomlanak, és össze fog olvadni egy közeli, régóta meglévő tóval.

Bármi legyen is az eredeti oka a robbanásnak, melyet hatalmas területen hallottak, az összeomlás az örökké fagyott talaj olvadásával magyarázható.

Az északi fal magassága a víz szintjétől hat méter, a víz mélysége 12 méter. A déli fal 10 méter magas, és 18 méter mély, de a legmélyebb pontját nem lehetett megmérni. Mint ahogy korábban említettük, a lyuk mélységét eredetileg 100 méterre becsülték.

Oroszország műholdak segítségével tartja megfigyelés alatt a új kitörések lehetséges helyszíneit Szibéria északi területein, miközben a szakértőknek az a gyanúja, hogy az éghajlatváltzás okozza ezt az új, természetes jelenséget.

Dr Vladimir Epifanov

Amikor először jelent meg a lyuk Tajmíron és több másik a Jamal-félszigeten, a helyiek a "világvégét" látták a jelenségben, és több különböző magyarázat született a keletkezésükre. Az elméletek között voltak meteoritok, kóbor rakéták és egy tréfás indoklás, miszerint földönkívüliek hozták létre a lyukakat.

Volt egy olyan elmélet is, hogy metán vagy más föld alatti gáz robbanékony keveréke okozta a kitörést. Az első Tajmir lyuk megjelenésekor az egyik beszámoló kijelentette, hogy "Nem olyan, mintha emberek munkája lenne, de nem is néz ki természeti képződménynek."

A tudósok most úgy tűnik egyetértenek abbn, hogy több, közelmúltban kialakult szibériai lyukat a globális felmelegedés okozta, mely következtében felszabadultak a korábban fagyott gázok, de egy másik állítás szerint a Tajmír kráter esetében egy eltérő folyamat figyelhető meg.

A fő elmélet szerint a Jamal-félszigeten a krátereket az úgynevezett pingók okozták - kupola alakú halmok egy jég mag körül - melyek kitörtek a metángáz nyomása alatt, amit az emelkedő hőmérséklet okozott a felolvadó altalajban.

Az elmúlt években készült felvételek jól mutatják ezt a drámaian új fagyott altalaj jelenséget a földben, de az is világos, hogy a víz alatti halmok esetében a Kara-tengeren metángáz szivárog, ami potenciálisan veszélyes következményekkel járhat a területen folyó energiakutatásra.

Az egyik elmélet szerint a hatalmas és hirtelen metán felszabadulás ezekből a szivárgó tengerfenéki halmokból egyfajta Bermuda-háromszög jelenséget okozhat, ami hajó- és légikatasztrófákhoz vezetett az Atlanti-óceánon.

A szárazföldi Jamal kréterek korábban pingók, vagy jeges maggal rendelkező halmok voltak, melyek gyakoriak a sarkvidéki és al-sarkvidéki régiókban, mondta a vezető szaktekintély Vaszilij Bogoyavlensky professzor.

Úgy véli, hogy a több éven át tartó melegedés olvadást okozott, és a jégdombokban lévő üres helyek megteltek földgázzal, ami végül kitörésekhez vezetett.

Dr. Epifanov eltérő magyarázatot adott a Tajmír kitörésekre. Szerinte a jelenség nagyobb mélyséből ered, ami azt jelenti, hogy nem kapcsolódik közvetlenül az éghajlatváltozáshoz, vagyis a gáz bomlása hidratálódik mintegy 500 méterre a felszín alatt, felszabadítva a metánt, ami 100 méter mélységben felhalmozódik.

Ő a jelenséget egy gáztalanító folyamatnak látja, ami normális a fagyott talajú régiókban. Dr. Epifanov a Szibériai Földtani, Geofizikai és Ásvány Erőforrások Intézetében dolgozik Novoszibirszkben.


The Siberian Times