Tízezer éves otthonok Göbekli Tepe árnyékában: új megvilágításban az emberiség legrégibb rejtélye

Délkelet-Törökország napperzselte vidéke, Şanlıurfa közelében olyan régészeti áttörés tanúi lehetünk, amely alapjaiban írhatja felül a kőkor...

Délkelet-Törökország napperzselte vidéke, Şanlıurfa közelében olyan régészeti áttörés tanúi lehetünk, amely alapjaiban írhatja felül a kőkorszakról alkotott eddigi elképzeléseinket.

A híres Göbekli Tepe lelőhelyen végzett legújabb ásatások során olyan négyszögletes alaprajzú építményeket tártak fel a szakemberek, amelyek a feltételezések szerint a település mintegy tízezer évvel ezelőtti mindennapi életének és otthonainak maradványai lehetnek.

Ez a felfedezés azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert Göbekli Tepét évtizedeken át kizárólag szakrális központként, az emberiség legősibb templomegyütteseként tartotta számon a tudományos világ. Az új leletek azonban arra utalnak, hogy a monumentális kultikus építészet és a hétköznapi, otthoni élet sokkal közelebb állt egymáshoz, mint azt korábban gondoltuk.

A Dr. Necmi Karul vezette kutatócsoport a lelőhely fő védett zónájától északra eső területeken kezdett munkába. A feltárásokat megelőzően mintegy ezerötszáz négyzetméternyi területről kellett áttelepíteni a korábban ott álló olajfákat. A régészek modern módszertant alkalmazva először széles sávban távolították el a felső talajréteget, mielőtt mélyebbre hatoltak volna. Ez a stratégia lehetővé tette számukra, hogy pontosan feltérképezzék az épületek elhelyezkedését a település ezen részén.

A struktúrák szinte azonnal kirajzolódtak: az erózió következtében az ősi falak felső részei az évezredek során elkoptak, így a megmaradt épületrészek közvetlenül a mai felszín alatt helyezkedtek el. A csapat így rendkívül gyorsan azonosítani tudta az épületek alaprajzát, és több szerkezet esetében már a padlószintet is elérték.

Az újonnan talált négyszögletes építmények Göbekli Tepe második lakottsági fázisához tartoznak, és jelentősen eltérnek a helyszín híres, körkörös elrendezésű monumentális tereitől. Míg a legkorábbi rétegekben a gigantikus, T alakú kőoszlopok dominálnak, ebben a későbbi korszakban az oszlopok szerepe és mérete látványosan lecsökkent. Az épületek belső terei sokkal inkább a mindennapi tevékenységek elvégzésére tűnnek alkalmasnak.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az építészeti forma önmagában még nem elegendő bizonyíték a lakófunkció igazolására. A padlókból vett talaj- és üledékminták mikroszkopikus vizsgálata, a növényi maradványok, ételkészítési nyomok és szerves szervetlen kémiai maradványok elemzése fogja véglegesen elárulni, pontosan milyen élet folyt e falak között.

Göbekli Tepe 1994-es felfedezése Klaus Schmidt német régész nevéhez fűződik, és azóta is lázban tartja a történelem iránt érdeklődőket. A helyszín korát i. e. 9600 és 8000 közé teszik, ami azt jelenti, hogy jóval megelőzi a mezopotámiai civilizációkat, Stonehenge megalitikus kőköreit vagy az egyiptomi piramisokat.

A korábbi uralkodó elmélet szerint a neolitikus forradalom – azaz a növénytermesztés és az állattenyésztés kialakulása – késztette az embereket a letelepedésre, és ez tette lehetővé az összetett társadalmak, valamint a vallási központok kiépülését.

Göbekli Tepe felfedezése azonban megfordította ezt a logikát: a hatalmas kőtömbök kifaragásához és felállításához több száz ember összehangolt munkájára volt szükség egy olyan korban, amikor a hordák még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Ez arra utal, hogy a közös hit és a szertartások igénye teremtette meg a letelepedett életmódot és a mezőgazdaságot, nem pedig fordítva.

Az új négyszögletes házak felfedezése finomítja ezt a képet. Úgy tűnik, Göbekli Tepe nem csupán egy időszakosan látogatott zarándokhely volt, hanem egy olyan dinamikus település, ahol a szakrális és a profán szféra egymás mellett létezett.

Hasonló mintázatokat figyeltek meg a tágabb Şanlıurfa régióban zajló Taş Tepeler (Kődombok) projekt más neolitikus helyszínein is, mint például Karahan Tepe, ahol szintén megtalálhatók a monumentális oszlopok és a lakócélú épületek átfedései. Karahan Tepén ráadásul emberfejeket mintázó domborműveket és faragványokat is találtak, ami jelzi az akkori ember művészeti és szimbolikus kifejezésmódjának gazdagságát.

Miközben az új ásatási területeken a házak feltárása még kezdeti szakaszában jár, Göbekli Tepe többi részén sem állt meg a munka. A meredekebb lejtőkön álló körkörös építmények körül továbbra is zajlanak a régészeti feltárások és az állagmegóvási feladatok. A C jelű monumentális építmény konzerválása után a szakemberek figyelme most a D jelű szektorra összpontosul, amely a lelőhely egyik legimpozánsabb és legnagyobb épségben megmaradt kultikus területe.

Amennyiben a laboratóriumi elemzések megerősítik, hogy a frissen feltárt négyszögletes épületek valóban otthonként szolgáltak, az végleg megszilárdítja azt a nézetet, hogy a korai újkőkori ember szellemi és hétköznapi világa szétválaszthatatlan egységet alkotott.

Tízezer évvel ezelőtt a hatalmas T alakú oszlopok árnyékában az emberek nemcsak az égiek felé fordultak, hanem élték mindennapi életüket: tüzet raktak, ételt készítettek, és megteremtették az első igazi otthonokat a földön. (1)

(1) - https://greekreporter.com/2026/08/13/