Gondoltad volna, hogy mindössze két szó leírásáért örökre kitilthatnak a világ egyik legnagyobb közösségi platformjáról? Pontosan ez történt...
Gondoltad volna, hogy mindössze két szó leírásáért örökre kitilthatnak a világ egyik legnagyobb közösségi platformjáról? Pontosan ez történt Gil Durán újságíróval, amikor az Elon Musk tulajdonában lévő X-en (koraibb nevén Twitter) reagált a Palantir nevű tech-óriás 22 pontos "technológiai kiáltványára".
A Palantir dokumentuma a kemény katonai erőt, a nyugati kultúrát és a mesterséges intelligenciával hajtott fegyvereket dicsőítette, miközben elítélte a társadalmi befogadást és kötelező sorkatonai szolgálatot követelt. Durán válasza rövid és velős volt: "TLDR: Fascism" (vagyis: túl hosszú, nem olvastam el: fasizmus).
Bár Durán egyetlen leírt szabályt sem szegett meg, a szólásszabadság abszolutistájaként tetszelgő Musk platformja azonnal és véglegesen száműzte őt. A retorziónak persze köze lehetett Durán közvetlenül ez előtti bejegyzéséhez is, amelyben új könyvének borítóját osztotta meg. A kötet címe önmagáért beszél: The Nerd Reich: Silicon Valley Fascism and the War on Democracy (A kockák birodalma: Szilícium-völgyi fasizmus és a demokrácia elleni háború).
A könyv központi állítása szerint a nagy tech-cégek már rég nem a barátaink. Milliárdos tulajdonosaik kezében olyan gazdasági és politikai hatalom koncentrálódik, amellyel a bolygó sorsát a saját bizarr, apokaliptikus jövőképük felé kormányozzák.
Durán szerint a "fasizmus" kifejezés használata cseppet sem túlzás. Mielőtt leírta, alaposan áttanulmányozta a politikatudomány és a történelem legnagyobb alakjainak – köztük Umberto Eco, Robert Paxton és Jason Stanley – fasizmus-definícióit. Arra a következtetésre jutott, hogy Donald Trump MAGA (Make America Great Again) mozgalma minden létező kritériumnak megfelel.
Ez egy olyan sérelmi kultusz, amely abszurd és szürreális propaganda útján démonizálja az ellenségeit, kihasználja a közbiztonsággal, a társadalmi nemekkel és a nemi orientációkkal kapcsolatos kollektív félelmeket, hogy megragadja a hatalmat, és egy olyan állandó hierarchiát építsen ki, amelyet a követői a világmindenség morális rendjének tartanak. Mindezt pedig áthatja egy erőteljesen nacionalista, militarista hangulat. A Szilícium-völgy tech-elitje pedig azért vált fasisztává, mert teljes mértékben szövetségre lépett ezzel a mozgalommal – ez lett ugyanis a legfőbb eszköze a totális hatalom megszerzésének.
A tech-óriások és a politikai populizmus összefonódása ma már letagadhatatlan. A Meta, a Google, az Apple, az Amazon és az OpenAI vezetői látványosan felsorakoztak Trump mögött, Elon Musk pedig a kormányzati hatékonyságért felelős, azóta bezárt "Doge" minisztérium élén kapott szabad kezet a szövetségi alkalmazottak tömeges elbocsátására. Eközben a Palantir mesterséges intelligencia által vezérelt megfigyelési technológiája közvetlenül segítette a bevándorlási hivatal kitoloncolási akcióit. Ez egy rendkívül jövedelmező, zártkörű szimbiózis: a tech-titánok a kriptovalutákon keresztül segítettek Trumpéknak milliárdossá válni, cserébe pedig zsíros kormányzati szerződéseket, valamint a szabályozások és a hatósági felügyelet alóli teljes mentességet kapták.
De a politikai érdekházasságon túl van egy mélyebb, ideológiai réteg is. Durán rámutat, hogy a Szilícium-völgy urai a technológiai felsőbbrendűség szélsőséges dogmáját vallják. Miközben a Maga egy mitikus, dicső múltba való visszatérést ígér a választóknak, a technofasiszták egy ugyanilyen mitikus, dicső jövőt vetítenek előre. Azt hirdetik, hogy az emberiség sorsa a csillagok között, a világűrben van, és ennek eléréséhez le kell söpörni mindenkit, aki az útjukban áll. Céljuk a technológia erőszakos, felgyorsított növekedése egyfajta istenszerű transzcendencia felé, amit akkor is megvalósítanak, ha ehhez a bolygó összes energiáját és számítási kapacitását el kell égetniük.
Bár ez első hallásra egy elszabadult összeesküvés-elméletnek tűnhet, Durán rengeteg kézzelfogható bizonyítékot vonultat fel. Ott van Elon Musk, aki nyilatkozataiban az empátiát "a nyugati civilizáció alapvető gyengeségeként" jellemezte. Vagy Peter Thiel, a Palantir társalapítója, a Szilícium-völgy jobbratolódásának szellemi vezére, aki már 2009-ben nyíltan leírta: "Már nem hiszem, hogy a szabadság és a demokrácia összeegyeztethető egymással."
Marc Andreessen, a befolyásos kockázatitőke-befektető pedig Techno-Optimista Kiáltványában szinte szó szerint idézte Filippo Tommaso Marinettit, Mussolini fasiszta kiáltványának társszerzőjét, amikor azt írta, hogy a technológiának az ismeretlen erői elleni erőszakos támadásnak kell lennie, amely térdre kényszeríti a természetet az ember előtt.
Ezek az egymást átfedő filozófiák egyetlen közös, rideg logikában csúcsosodnak ki: a jövőben megszülető több milliárd vagy billió ember élete sokkal fontosabb, mint a jelenleg élők sorsa. Ezt a grandiózus jövőt viszont csak akkor lehet elérni, ha a fehér, szupergazdag tech-elit hozza meg a döntéseket az emberiség transzhumánná és bolygóközi fajjá alakításáról a mesterséges intelligencia segítségével. A milliárdossá válásuk útján ezek az emberek meggyőzték magukat saját felsőbbrendűségükről, és ezáltal rendkívül fogékonnyá váltak erre a messianisztikus, kirekesztő gondolkodásmódra.
A most 50 éves Gil Durán személyes háttere éles ellentétben áll a tech-oligarchák világával. Kaliforniában nőtt fel, munkásosztálybeli mexikói bevándorlók gyermekeként, és a családjából ő volt az első, aki egyetemre járhatott. A relatív szegénységben eltöltött gyerekkor elmondása szerint keménnyé tette, és megingathatatlan lojalitást adott neki az átlagemberek iránt, még akkor is, ha karrierje során – újságíróként és magas szintű politikai tanácsadóként – folyamatosan a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb figurái között forgott.
Durán kutatásai szerint a mai technofasiszta mozgalom gyökerei két fő forrásra vezethetők vissza. Az egyik James Dale Davidson és William Rees-Mogg 1997-es könyve, a The Sovereign Individual (A szuverén egyén). A szerzők már harminc évvel ezelőtt megjósolták, hogy a digitális eszközök, az internet és a titkosított digitális pénzek (a mai kriptovaluták) kikövezik az utat egy teljesen privatizált, szabályozatlan, korporatív és posztdemokratikus jövő előtt, amelyet gazdag, számonkérhetetlen egyének fognak uralni. Ebből a gondolatból nőttek ki később a "hálózati államok" (network states) tervei – olyan digitális birodalmak, amelyek teljesen kívül esnek a hagyományos nemzetállamok joghatóságán.
A másik, még sötétebb forrás Curtis Yarvin, a szoftverfejlesztőből lett fotelfilozófus, akit a "sötét felvilágosodás" keresztapjaként is emlegetnek. Yarvin a 2000-es évek végén vezetett blogjaiban azt fejtegette, hogy a liberális demokrácia megbukott, mert az olyan kulcsfontosságú intézményeket, mint az oktatás és a média, elfoglalta az általa csak "Katedrálisként" nevezett progresszív elit. Megoldási javaslata radikális volt: a kormányzati alkalmazottak teljes kisöprése, valamint egy "nemzeti vezérigazgató" – gyakorlatilag egy diktátor – kinevezése. Yarvin írásaiban még a népirtás "humánus alternatíváiról" is elmélkedett a társadalom nem produktív tagjaival kapcsolatban. Bár a rasszizmus vádját mindig tagadta, Durán szerint Yarvin eszméi a náci ideológia modernizált, a blogkorszakra hangszerelt változatai.
Ezek a radikális elméletek valószínűleg megmaradtak volna az internet sötét bugyraiban, ha nincs Peter Thiel. Thiel az iparág egyik legnagyobb hatalmú alakja, aki a PayPal, a Facebook, a Spotify és az OpenAI korai befektetőjeként halmozott fel mesés vagyont. Ő volt az első neves tech-szereplő, aki már 2016-ban nyíltan beállt Donald Trump mögé, és módszeresen győzte meg kollégáit, köztük Marc Andreessent is, hogy kövessék a példáját.
Thiel annyira rajongott a The Sovereign Individual című könyvéért, hogy a 2020-as újrakiadáshoz ő maga írt előszót, és aktív lépéseket tett saját hálózati államainak létrehozására. Először a nemzetközi vizeken lebegő, mesterséges szigetek alapításával kísérletezett, majd finanszírozóként bábáskodott a hondurasi Roatán szigetén létrejött Próspera nevű "különleges gazdasági övezet" felett. Ez a magánváros minimális adókkal, laza szabályozással és kriptobarát környezettel próbálta megvásárolni magának a függetlenséget a helyi államtól.
A modell hamar követőkre talált. El Salvador elnöke, Nayib Bukele egy teljes "Bitcoin Város" felépítését vizionálta, maga Trump pedig elnöksége alatt tíz új "Szabadságváros" létrehozását tervezte szövetségi területeken, kifejezetten a Próspera képviselőinek bevonásával. Thiel azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is alkalmazta Yarvin elméleteit. Kulcsszerepet játszott abban, hogy ezek a radikális eszmék és az azokhoz hű emberek beépüljenek az amerikai kormányzatba.
A legfontosabb láncszem ebben a folyamatban JD Vance volt, akit Durán szinte teljes mértékben Thiel teremtményének nevez. Thiel adott neki munkát a kockázatitőke-társaságánál, ő finanszírozta Vance saját alapját, és ő tolta be a politikai arénába is, ahol Vance gyorsan átvedlett Trump legfőbb kritikusából annak leghűségesebb szövetségesévé, miközben Yarvin szavait visszhangozva követelte a közigazgatási állam teljes lefejezését és a bürokraták lecserélését "a mi embereinkre".
Amikor JD Vance felkerült a republikánus elnökjelölti listára, a Szilícium-völgy hatalomátvétele hirtelen ijesztő valósággá és sürgető veszéllyé vált. A kormányzat kulcspozícióit Thielhez és vállalataihoz köthető figurák lepték el. Elon Musk kíméletlenül nekilátott az állami apparátus leépítésének, a kriptovaluták és a mesterséges intelligencia korlátozására irányuló törvényi törekvések elpárologtak, a tech-oligarchák pedig a politikai kampányok legnagyobb finanszírozóivá léptek elő.
A legvisszásabb az egészben az, hogy ezek a milliárdosok éppen annak az államnak a forrásaiból gazdagodnak meg csillagászati mértékben, amelyet egyébként megvetnek és le akarnak bontani. A Palantir dollármilliárdos állami megrendelésekkel tömi ki a zsebeit, a SpaceX gigantikus összegeket kap a rakétáiért a védelmi minisztériumtól, miközben Musk százmilliókkal támogatja a politikai elitet. Ez a privatizáció és az állami felelősségvállalás teljes kudarca. Az amerikai hírszerzés és intézményrendszer asszisztált ahhoz, hogy saját keblén nevelje fel azokat a "segélyezett királyokat", akik most szétverik a rendszert.
Durán, aki korábban Kamala Harris és Dianne Feinstein stábjában is dolgozott kommunikációs szakemberként, nem kíméli a politikai paletta egyik oldalát sem. Úgy véli, a demokraták éppúgy felelősek a helyzet elmérgesedéséért, mert a republikánusokhoz hasonlóan ők is függővé váltak a milliárdosok pénzétől. Példaként említi Gavin Newsom kaliforniai kormányzót, a tipikus "Szilícium-völgyi demokratát", aki látványosan kerüli a tech-guruk nyílt bírálatát, és kizárólag a politikai porondon lévő ellenfeleit támadja, miközben mélyen hallgat Peter Thiel vagy Elon Musk veszélyes ideológiáiról. Ha a politikai egyensúly el is tolódik a jövőben, félő, hogy a technofasiszták ellenőrizetlenül folytathatják a tevékenységüket, mert a fősodorbeli politika nem meri majd számonkérni őket.
Van azonban reménysugár. A digitális hódítás nem megy olyan zökkenőmentesen, mint ahogy azt a milliárdosok eltervezték. A hálózati államok kísérletei sorra buknak meg a világban: a hondurasi kormány visszavonta Próspera különleges státuszát, a Malajziába tervezett magániskolákat bezáratták a hatóságok, Trump Szabadságvárosai pedig papíron maradtak.
Az oligarchák legnagyobb gyengesége, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól. Nem értik meg, hogy az átlagemberek nem akarnak lélektelen, vállalati irányítású digitális enklávékban élni. Senki sem fog San Franciscóból vagy a pezsgő kulturális központokból egy kazahsztáni pusztaságba költözni egy ideológiai kísérlet kedvéért. Ugyanakkor a veszély valós, hiszen ha nem figyelünk, magát az Egyesült Államokat alakítják át egy hatalmas, de facto magánvállalattá.
A Szilícium-völgy urai túlbecsülték a lapjaikat, és ezzel sebezhetővé váltak. A társadalom széles rétegeiben egyre nő az ellenszenv velük szemben. Az emberek kezdik felismerni, hogy a kontrollálatlan mesterséges intelligencia, az áramzabáló adatközpontok terjedése és az oligarchák sötét fantáziái közvetlen veszélyt jelentenek a munkahelyekre, a magánéletre és az emberi méltóságra. Ez a kollektív félelem és düh észhez térítheti a társadalmat.
Durán szerint ez a történelmi pillanat egy radikális ébresztő kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Ha most nem fogunk össze, és nem kényszerítjük térdre a kontrollálatlan tech-hatalmat, akkor egy olyan disztópiában ébredünk majd, ahol sem demokrácia, sem működő gazdaság, sem emberi jövő nem létezik többé. A tét nem kevesebb, mint a szabadságunk megőrzése a digitális feudalizmussal szemben. (1)
(1) - https://www.theguardian.com/lifeandstyle/
