Óriáscsontokat találtak a tengerfenéken – kapcsolat a bibliai Nefilimekkel?

A Tajvan és a kínai szárazföld között húzódó Penghu-csatorna sötét, hideg vizéből nemrégiben olyan emberi maradványok kerültek a felszínre, ...

A Tajvan és a kínai szárazföld között húzódó Penghu-csatorna sötét, hideg vizéből nemrégiben olyan emberi maradványok kerültek a felszínre, amelyek az egész tudományos világot és a laikus közvéleményt is felkavarták.

A tengerfenékről kiemelt megkövesedett lábcsontok – egy combcsont és egy sípcsont része – a modern genetikai és fehérje-elemzések alapján az eddig meglehetősen rejtélyesnek számító gyenyiszovai embercsoporthoz tartoznak. A felfedezés azonban messze túlmutat az antropológiai körökön: az őskori leletek szinte azonnal újraélesztették az ókori és bibliai óriásokról szóló, évezredes elméleteket.

A gyenyiszovaiak a neandervölgyiek közeli rokonai voltak, akik nagyjából félmillió évvel ezelőtt váltak ki a közös fejlődési vonalból, és fénykorukban Kelet-Ázsia hatalmas területeit népesítették be. Bár genetikailag és fogászatilag régóta tudunk róluk, teljes csontvázat eddig nem találtak a kutatók, így fizikai felépítésükről rendkívül kevés pontos információnk volt.

A Penghu-csatornából előkerült Penghu 2 jelű combcsont és Penghu 3 jelű sípcsont rekonstrukciója viszont teljesen új megvilágításba helyezte e törzs alkatát. A Tokiói Egyetem kutatói által vezetett csoport megállapította, hogy a combcsont tulajdonosa nagyjából 180 centiméter magas és több mint 80 kilogramm súlyú lehetott, míg a sípcsont egy olyan egyedhez tartozott, aki elérhette a 190 centiméteres magasságot és a 90 kilogrammos testsúlyt. (1)

Bár a mai világban a 190 centiméteres magasság messze nem számít csodának, a jégkorszaki emberi népességek kontextusában ezek a méretek egészen elképesztőnek bizonyultak. Az átlagos mai férfi magasságát jócskán meghaladó, sőt a mintegy 750 ezer évvel ezelőtt Észak-Kínában élt Homo erectusnál akár 20-30 centiméterrel magasabb gyenyiszovaiak a koruk igazi kolosszusai voltak.

A leletek nemcsak az átlagos méreteket döntötték meg, hanem rácáfoltak a biológiai Bergmann-szabályra is, amely szerint a trópusi és mérsékelt övi populációk testmérete általában kisebb a hidegebb éghajlaton élőkhöz képest. A vizsgálatok rámutattak, hogy a gyenyiszovaiak kiemelkedő agytérfogata valószínűleg legalább részben egyszerűen a hatalmas testméretük közvetlen következménye volt.

Ahogy a felfedezés híre bejárta az internetet, a független kutatóként ismert Jimmy Corsetti azonnal párhuzamot vont a leletek és az Ószövetségben említett Nefilimek között. A Bibliában, különösen a Mózes első könyvében és a Számok könyvében említett lényeket a hagyomány gyakran óriásokként értelmezi.

A bibliai apokrifek, például Énok könyve még részletesebben ír róluk: e szövegek szerint a bukott angyalok és az emberi nők kapcsolatából születtek meg a földet rettegésben tartó, hatalmas termetű lények. Isten a leírások alapján végül a Nefilimek pusztítása miatt bocsátotta a világra a nagy özönvizet, hogy eltörölje őket a Föld színéről.

Corsetti érvelése szerint nem véletlen, hogy ezeket az átlagosnál lényegesen nagyobb emberi csontokat éppen a tengerfenéken találták meg. A közösségi médiában megfogalmazott teóriája szerint a víz alatti lelet közvetlen bizonyítéka lehet a bibliai özönvíz megtörténtének. Ez a feltételezés azonnal felcsigázta a mítoszok és a természetfeletti elméletek iránt érdeklődők képzeletét, hiszen a hatalmas gyenyiszovaiak és a víz alatti temetkezési helyszín tökéletesen illeszkedni látszik az ősi elbeszélések mintázatába.

A tudományos közösség azonban határozottan óva int az ilyen messzemenő következtetésektől. A tokiói kutatók által publikált tanulmány semmilyen tárgyi vagy molekuláris bizonyítékot nem mutat fel arra vonatkozóan, hogy a gyenyiszovaiaknak bármi közük lenne a Nefilimekhez vagy egy globális katasztrófához.

A csontok tengerfenéken való jelenlétére van egy jóval földhözragadtabb, geológiai magyarázat is: a jégkorszak alatt a tengerszint lényegesen alacsonyabb volt, így a Penghu-csatorna területe egykor szárazföldi hidat képezett Ázsia és Tajvan között. A gyenyiszovaiak ezen a zöldellő, vadban gazdag szárazföldön éltek és haltak meg, csontjaik pedig csak akkor kerültek a víz alá, amikor a jégkor végén elolvadó gleccserek megemelték a világtengerek szintjét.

A tudósok jelenleg nem a vallási narratívák igazolását, hanem az ősi emberi evolúció kirakósának hiányzó darabjait látják e lenyűgöző leletekben. Bár a Penghu-csatorna gyenyiszovai emberei nem voltak a szó szoros értelmében vett, mesebeli óriások, hatalmas termetük és a tengerből előkerült csontjaik története emlékeztet minket arra, mennyire sokszínű és meglepetésekkel teli volt az emberiség törzsfejlődése – és hogy a múlt rejtélyei milyen könnyen képesek egybeolvadni az ősi mítoszokkal. (2)

(1) - https://www.biorxiv.org/content/
(2) - https://www.dailymail.com/scien