Kamu amfiteátrumot épített egy olasz férfi, turisták ezreit csapta be

Olaszország földje szinte roskadozik a történelem súlya alatt: elég csak egy picit mélyebbre ásni egy észak-itáliai domboldalon, és az ember...

Olaszország földje szinte roskadozik a történelem súlya alatt: elég csak egy picit mélyebbre ásni egy észak-itáliai domboldalon, és az ember szinte elvárja, hogy ókori mozaikok, cseréptöredékek vagy márványoszlopok kerüljenek a felszínre.

Ezt a természetes kulturális bizalmat használta ki az a különös és lenyűgöző méretű csalás, amely csaknem húsz éven keresztül tévesztette meg a gyanútlan turistákat, az útikalauzokat, sőt, még az Európai Unió által finanszírozott hivatalos turisztikai applikációkat is.

A Vicenza közelében fekvő Arcugnano dombjain magasodó "ókor-szimuláció" története nem csupán egy illegális építkezés krónikája, hanem a modern kori mítoszteremtés egyik legbizarrabb példája.

Az egész történet a 69 éves Franco Malosso nevéhez fűződik, aki 2005-ben azzal a szenzációs hírrel állt a nyilvánosság elé, hogy egy földcsuszamlás egy addig ismeretlen, csodálatos ókori emléket tárt fel a birtokán. A férfi a helyszínt Berico Tengeri Amfiteátrumnak nevezte el, és azt állította, hogy az időszámításunk szerinti 393-ból származik, ezzel pedig a világ egyik legrégebbi és legnagyobb ókori teátrumai közé tartozik.

Ám Malosso nem érte be ennyivel; a történetet olyan mesés elemekkel színezte ki, amelyeknél a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy történetileg erősen sántítottak. Azt terjesztette, hogy a területen neolitikus, görög és római kori maradványok egyaránt megtalálhatók, és hogy maga Julius Caesar is megpihent itt, amikor visszatért egyiptomi útjáról. Sőt, a korai tinédzserként elképzelt Shakespeare-i Júliát is a helyi öreg templomhoz kötötte.

A történelmi tényekre kicsit is odafigyelők számára a mesében ordító ellentmondások feszültek. Caesar például évszázadokkal azelőtt meghalt, hogy az amfiteátrum Malosso által megadott dátum szerint egyáltalán megépült volna, Shakespeare pedig köztudottan Veronába, nem pedig Vicenzába helyezte a híres szerelmespár tragédiáját.

A csábítás és a romantikus illúzió azonban erősebbnek bizonyult a józan észnél. A turisták tódultak a helyszínre, és nem ritkán 40 eurót is kifizettek a belépőért, hogy kőlépcsők, szobrok és oszlopok között sétálhassanak, miközben abban a hitben ringatták magukat, hogy az ókor szellemét lélegzik be.

A valóság ezzel szemben jóval szürkébb és jóval mesterkéltebb volt. Amikor az olasz csendőrség, a helyi hatóságok és a kulturális örökségvédelmi szakértők 2016-ban vizsgálatot indítottak, kiderült, hogy az ókori színházból egyetlen kődarab sem valódi. A nézőtér lépcsői összerakott, szándékosan öregített és bevont modern kőtömbökből készültek.

A "műemléket" betonoszlopok, gipszszobrok, üvegszálas elemek, papírmasé dekorációk és egy mesterségesen kiásott tó tette teljessé. A műholdfelvételek egyértelműen megmutatták, hogy a területet az állítólagos szenzációs felfedezés előtt teljesen megtisztították és átalakították, a környékbeliek pedig rendszeresen láttak földet szállító teherautókat és betonreplikákat mozgató gépeket a domboldalon.

Vicenza alpolgármestere a helyzetet látva találóan Orson Welles híres 1938-as rádiójátékához hasonlította az esetet: ez volt a modern Olaszország egyik legnagyobb, nyilvánosan előadott átverése.

A több mint félhektáros területet a hatóságok végül lezárták, és megkezdődött az évekig húzódó jogi procedúra. Malossót 2019-ben a vicenzai bíróság illegális építkezésért, műalkotások hamisításáért és engedély nélküli építmények létrehozásáért két év és négy hónap börtönbüntetésre, valamint pénzbírságra ítélte.

Bár ügyvédei azzal érveltek a legfelsőbb bíróságon, hogy az álcázás annyira nyilvánvaló volt, hogy senkit sem téveszthetett meg, a bírák ezt elutasították, kiemelve, hogy a laikus látogatók számára az átverés rendkívül megtévesztő volt, az anyagi haszon és a környezeti kár pedig jelentős.

Franco Malosso minden fellebbviteli lehetőséget kimerítve végül börtönbe vonult, Arcugnano városa pedig több mint félmillió eurós kártérítést követel tőle a tájban okozott rombolás miatt. A bíróság elrendelte a hamisítványok elbontását és a domboldal eredeti állapotának helyreállítását is.

Ennek ellenére a gipszszobrok, beton és műanyag elemek a legfrissebb hírek szerint még mindig ott állnak a dombon, mintegy mementóként őrizve egy olyan ember emlékét, aki nemcsak átírni próbálta a történelmet, de évtizedeken át sikeresen el is adta a saját maga által kreált ókori mesét. (1)

(1) - https://greekreporter.com/2026/08/03/