A halott űrhajós rejtélye: Egy 1963-as brazil UFO-észlelés titkosított aktái

A hidegháború legfeszültebb éveiben, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió ádáz versenyt folytatott az űr meghódításáért, a Föld bárme...

A hidegháború legfeszültebb éveiben, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió ádáz versenyt folytatott az űr meghódításáért, a Föld bármely pontjáról érkező, szokatlan légi jelenségekről szóló hírek azonnal felkeltették a szuperhatalmak figyelmét.

Nemrégiben nyilvánosságra hozott, egykor szigorúan titkos amerikai kormányzati iratok egy olyan bizarr 1963-as brazil esetet tárnak elénk, amelyben az amerikai diplomácia és a NASA is nyomozásba kezdett. A hír nem volt kevesebb, mint egy fémgömb lezuhanása, amelynek belsejében egy ismeretlen, halott lényt találtak.

Minden 1963. november 8-án kezdődött, amikor a Rio de Janeiró-i Radio Tupi portugál nyelvű adása szenzációs hírrel rázta meg a közvéleményt. A beszámoló szerint Bahia állam egyik csendes kistelepülésén, Condéban egy hatalmas fémgömb csapódott a földbe, mély krátert hagyva maga után.

A rádióadás alapján – amelyről az amerikai kormány azonnal fordítást és átiratot készített – az objektum belsejében egy emberi test feküdt. A halott lény nehéz, védőruházathoz hasonlatos egyenruhát vagy űrhajósruhát viselt, amelyet teljesen lefordíthatatlan, ismeretlen írásjelek és szimbólumok borítottak.

A rendkívüli hír villámgyorsan bejárta a nemzetközi csatornákat, és azonnal beindította a washingtoni apparátust. A hidegháborús paranoia és az űrverseny kellős közepén az amerikai tisztségviselők nem engedhették meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy ilyen léptékű incidensről szóló értesülést.

A Brazíliában szolgáló amerikai diplomaták lázas adatgyűjtésbe kezdtek, miközben a jelentéseket párhuzamosan továbbították a Külügyminisztériumnak, a Védelmi Minisztériumnak és a washingtoni NASA központnak is.

Hat nappal az első rádiós híradást követően, november 14-én a Rio de Janeiró-i amerikai nagykövetség sürgős táviratot küldött a külügyminisztériumnak és a salvadori amerikai konzulátusnak. A dokumentumban a lezuhant tárgyat egy "nagy méretű, fémből készült, ember vezette ballonként" írták le, míg az utasra úgy hivatkoztak, mint egy furcsa jelzésekkel ellátott ruhát viselő "halott legénységi tagra".

A diplomaták fülébe jutottak olyan szóbeszédek is, miszerint a térségben egy ismeretlen tárgyat láttak repülni az incidens idején, amit egyesek meteorológiai ballonként azonosítottak. A nagykövetség ugyanakkor kénytelen volt megjegyezni, hogy hivatalos helyszíni jelenlét hiányában semmilyen roncsot nem tudtak még fizikai valójában megvizsgálni.

A lázas nyomozás azonban hamarosan egészen más irányt vett, mint amire a földönkívüli technológiák iránt érdeklődők számítottak. A salvadori amerikai konzul, Harold Midkiff által november 20-án küldött zárótávirat már egy teljesen más valóságot tárt fel. A helyszíni ellenőrzések során kiderült, hogy a teljes történetet szinte bizonyosan Rio de Janeiróban találták ki. Amikor az újságírók és a helyi hatóságok nyomozói Condéba érkeztek, egyetlen olyan helyi lakost sem találtak, aki látta volna a rejtélyes gömb lezuhanását, vagy hallott volna a kráterről.

A helyi közbiztonsági titkár felvetette ugyan, hogy a lebegő tárgy esetleg egy eltévedt időjárási ballon lehetett, de ezt a feltételezést sem tudta senki független bizonyítékokkal alátámasztani. A brazil Légügyi Minisztérium kerek perec tagadta, hogy bármilyen szokatlan objektum jelent volna meg Bahia állam felett.

A helyi lapok hamarosan gúnyos szalagcímekkel számoltak be a blöffről, az egyik bahiai újság például a "Léghajó, ami ott sem volt" címmel figurázta ki a pánikkeltést. Az amerikai diplomáciai jelentések szerint az egyetlen igazolható, szokatlan esemény a faluban csupán az volt, hogy egy leleményes újságíró a szövetségi távíróhivatal matuzsálemi korú Morse-készülékét használva tudott elküldeni egy szenzációsnak szánt beszámolót Condéból.

A most nyilvánosságra hozott akták betekintést engednek abba, hogy az Egyesült Államok kormánya miként kezelte a hidegháború idején a bizarr és szenzációhajhász híreszteléseket. Bár a dokumentumok nem igazolják, hogy valóban lezuhant volna egy űrhajó, és nem bizonyítják földönkívüli lény jelenlétét sem, tökéletesen megmutatják a korabeli amerikai diplomácia alaposságát: még a leghajmeresztőbb pletykákat is komolyan vették annyira, hogy hivatalos csatornákon járjanak a végére.

Egyetlen alapvető rejtély azonban a mai napig váratlanul nyitva maradt: a titkosítás alól feloldott iratokból sem derül ki, pontosan ki és miért találta ki a halott űrhajós történetét, mint ahogy az sem, miként jutott el ez a teljesen megalapozatlan álhír a Radio Tupi országos adásába. A történelem ezen apró, bizarr epizódja így megmaradt a korai UFO-láz és a hidegháborús információáramlás egyik legsajátosabb mementójának. (1)

(1) - https://www.hindustantimes.com/world-news/