A férfi, aki az elméjével irányított egy UFO-flottát

Karácsony este volt, 1985-ben. A telefon megcsörrent Jeffrey Mishlove otthonában, és a vonal túlsó végén egy dörgő, összetéveszthetetlen han...

Karácsony este volt, 1985-ben. A telefon megcsörrent Jeffrey Mishlove otthonában, és a vonal túlsó végén egy dörgő, összetéveszthetetlen hang szólalt meg. Ted Owens volt az, a férfi, akit a parapszichológiai kutatások történetében csak PK Man néven emlegettek, utalva a pszichokinézisre való feltételezett képességére.

Owens határozott és vészjósló kijelentést tett: fel kellett hívni az Egyesült Államok kormányát, hogy azonnal állítsák le a következő űrrepülőgép indítását. Azt állította, hogy ha a küldetés elindul, az általa irányított UFO-k egyszerűen le fogják söpörni a járművet az égről.

Mishlove, aki akkoriban már évek óta dokumentálta a férfi bizarr kijelentéseit, szokás szerint félretette a figyelmeztetést. Owens korábban is tett már extravagáns, néha teljesen téves jóslatokat, ráadásul Mishlove egy fiatal, független kutató volt, aki épp egy rágalmazási per kellős közepén állt – esélye sem volt arra, hogy a Pentagonban bárki érdemben meghallgassa. Néhány héttel később azonban a világ döbbenten nézte a televíziós közvetítéseket: a Challenger űrrepülőgép 75 másodperccel a felszállás után, a magasban felrobbant.

Ez az incidens csupán egyetlen fejezete annak a rendkívüli és mélyen felkavaró történetnek, amely az emberi tudat, a paranormális jelenségek és a földönkívüli hipotézisek találkozási pontján íródott. Jeffrey Mishlove tizenegy éven át, Owens 1987-ben bekövetkezett haláláig tanulmányozta a férfit. A kutatási anyagokat nem másoktól kapta meg, mint Hal Puthofftól és Russell Targtól, a Stanford Kutatóintézet fizikusaitól, akik a CIA hírhedt, pszichikus kémkedéssel foglalkozó Stargate-projektjét indították útjára. Owens több mint négyszáz olyan esetet dokumentált, amelyben az állítása szerint makro-pszichokinézist alkalmazott: villámok csaptak le a parancsára, időjárási katasztrófákat szüntetett meg vagy éppen provokált ki, és UFO-észleléseket idézett elő.

De kicsoda volt valójában Ted Owens, és hogyan vált a modern parapszichológia egyik legrejtélyesebb és legvitatottabb alakjává? Története az 1960-as évek végén kezdődött, amikor megjelentette első könyvét azzal a címmel, hogyan lehet felvenni a kapcsolatot a űrben élő lényekkel. Owens nem kevesebbet állított, mint hogy gyermekkora óta telepatikus kapcsolatban áll olyan lényekkel, akiket ő csak "Space Intelligences" néven emlegetett. Később úgy írta le őket, mint rovarszerű, leginkább imádkozó sáskákra hasonlító energialényeket, akik egy láthatatlan, hatalmas űrhajóról figyelik a Földet.

Owens elmondása szerint ezek az entitások az ő idegrendszerét találták a legalkalmasabbnak a kommunikációra Mózes ideje óta. Azt állította, hogy a lények egy alkalommal, amikor Texasban autózott, egy bizarr műtétet hajtottak végre az agyán – miközben az autóját tarantulák gyűrűje vette körül az út szélén –, és ezzel felerősítették a születési képességeit.

A fizikai megnyilvánulásai döbbenetesek voltak. Szemtanúk eskü alatt igazolták, hogy Owens képes volt arra, hogy ujjával az égre mutatott, és a kijelölt ponton villám csapott le. Amikor a Stanford Research Institute tudósai, Puthoff és Targ – akik akkoriban a híres izraeli médiummal, Uri Gellerrel dolgoztak – visszautasították Owens megkeresését, a férfi bosszút fogadott. Kijelentette, hogy véget vet a Kalifornia államot sújtó katasztrofális aszálynak, hogy bizonyítsa erejét.

Ígérete szerint a szárazságot hó, jégeső és UFO-észlelések kíséretében fogja megszüntetni napokon belül. A meteorológiai előrejelzések ellenére a rendkívüli időjárási események és az aszály végét bejelentő újságcikkek pontosan a megadott határidőn belül megjelentek.

Puthoff és Targ megrémültek Owens összeférhetetlen, gyakran agresszív személyiségétől és a katonai finanszírozásukra gyakorolt esetleges negatív hatásoktól, ezért átadták a teljes aktát a fiatal Mishlove-nak, kérve, hogy vigye ki az irodájukból az anyagot, és folytassa ő a vizsgálatot. Mishlove hamarosan megértette, miért féltek tőle a fizikusok.

Owens nem csupán látványos kísérleteket végzett, hanem ha elutasítva érezte magát, nyíltan "hadat üzent" intézményeknek vagy személyeknek. Képes volt poltergeist-szerű jelenségeket, tüzeket és üzemzavarokat előidézni katonai hajókon és atomerőművekben, sőt, sportesemények kimenetelét befolyásolta a nappalijából, miközben whiskyt ivott és szivarozott.

Egyik leghíresebb, dokumentált kísérletére 1976 decemberében került sor, amikor Mishlove arra kérte, igazolja a képességeit egy tudományosan figyelt UFO-bemutatóval. Owens azt ígérte, hogy 90 napon belül, San Francisco 100 mérföldes körzetében három jelentős UFO-észlelés fog történni, amelyeket tömegek fognak látni, és az egyikről készült fotó a helyi újság címlapjára kerül.

A jóslat beteljesedett: a Rohnert Parkban található Sonoma Állami Főiskola felett egy művészeti repülős bemutató közben, több száz tanú, köztük a művészeti tanszék hallgatói és oktatói előtt megjelent egy repülő csészealj. A tárgyat lefotózták, a képet a Berkeley Gazette címlapon hozta, a róla készült videófelvételt pedig a Channel 9 esti híradójában sugározták.

Mishlove munkássága azonban messze túlmutat Owens esetének dokumentálásán. Ő az egyetlen ember a világon, aki hivatalosan akkreditált egyetemi doktorátust (PhD) szerzett parapszichológiából a UC Berkeley-n. Karrierje során a tudatkutatás legkiemelkedőbb alakjaival dolgozott együtt. Évtizedekkel később nemzetközi hírnevet szerzett azzal is, hogy megnyerte a milliárdos Robert Bigelow által kiírt, 500 000 dolláros esszépályázatot, amely arra kereste a választ, hogy létezik-e megdönthetetlen bizonyíték az emberi tudat testi halál utáni fennmaradására.

Mishlove nyertes dolgozatában amellett érvelt, hogy a bizonyíték nem egyetlen vonalban rejlik, hanem kilenc független terület – köztük a médiumitás, a halálközeli élmények és az instrumentális transzkommunikáció (EVP) – szintéziséből rajzolódik ki.

Bigelow személye maga is szimbolizálja azt a szellemi átmenetet, amely a modern UFO-kutatásban végbement. A vagyonos üzletember kezdetben a technológiai típusú UFO-kutatásba fektetett milliókat, megszerezve a hírhedt Skinwalker Ranch-et, és megpróbálva tárgyi bizonyítékokat szerezni a védelmi hadiipari cégektől. Később azonban rájött, hogy a UFO-jelenség és az emberi tudat természete elválaszthatatlanul összefonódik. Hasonló utat járt be sok más kutató is, felismerve, hogy az ismeretlen járművek és a paranormalitás nem két különálló rejtély, hanem ugyanannak a kozmikus valóságnak a megnyilvánulásai.

Ez a gondolat tükröződik Mishlove kultikus műsorában, a New Thinking Allowed-ban is, amely az évtizedek során a tudatosság, a parapszichológia és a határok feszegetésének legátfogóbb archívumává vált. A műsorban megfordultak a pszichikus kémkedés úttörői, mint Ingo Swann, aki arról vált ismertté, hogy távolbalátással (remote viewing) a Holdra és a Marsra utazott, ahol saját elmondása szerint idegen entitások jelenlétét érzékelte. Megszólaltak olyan látnokok, mint Terence McKenna, aki a pszilocibin gombák és az emberi evolúció kapcsolatát kutatta, vagy Arthur Young, a Bell helikopter feltalálója, aki mérnöki karrierje után kidolgozta a kozmikus folyamatok átfogó filozófiáját.

A Ted Owens-féle jelenségek megértéséhez Mishlove gyakran hívja segítségül a híres idegkutató és parapszichológus, Andrija Puharich elméletét. Puharich rámutatott arra, hogy míg a telepatikus vételt a megnyugvás és a kolinerg állapot segíti elő, addig az aktív pszichokinézishez és üzenetküldéshez erőszakosabb, izgatott, adrenerg állapotra – fokozott adrenalináramlásra – van szükség. Ez magyarázatot adhat arra, miért kísérte Owens megdöbbentő képességeit egy végletesen nárcisztikus, sokszor bosszúálló és instabil személyiség.

Ahogy a tudomány lassan kezdi átlépni a materialista redukcionizmus határait, Owens története már nem csupán egy bizarr anekdota a 70-es évekből. A kvantumfizika fejlődése, az újfajta tudatelméletek és a hivatalos UFO-közzétételek korában egyre világosabbá válik, hogy az elme és a fizikai valóság közötti határok sokkal képlékenyebbek, mint azt korábban gondoltuk.

Ted Owens talán nem volt földönkívüli, és nem volt szent sem. Csupán egy rendkívül veszélyes és lebilincselő bizonysága volt annak, hogy mire lehet képes az emberi tudat, ha valamilyen okból kifolyólag kiengednek rajta azok a fékek, amelyeket a civilizáció és a megszokott valóságunk épített körénk.