Szenzációs régészeti lelet: Ezeréves, háborítatlan maja városra bukkantak a vadonban

A sűrű, fojtogatóan párás mexikói dzsungel mélyén, ahol a fák koronája szinte teljesen elzárja a napfényt, ezer éven át pihent egy titok, am...

A sűrű, fojtogatóan párás mexikói dzsungel mélyén, ahol a fák koronája szinte teljesen elzárja a napfényt, ezer éven át pihent egy titok, amelyet sem az idő vasfoga, sem az emberi kapzsiság nem tudott kikezdeni.

Ez a lenyűgöző forgatókönyv vált valósággá nemrégiben, amikor régészek egy teljesen érintetlen, piramisokkal és palotákkal teli maja várost fedeztek fel Campeche állam sűrű erdőségeiben. A monumentális romok évszázadokon át pihentek háborítatlanul, mintha csak arra vártak volna, hogy a modern technológia és az emberi kitartás végül lerántsa róluk a leplet.

A kutatók stílusosan a Minanbé nevet adták az újonnan felfedezett helyszínnek. Ez a jukatek-maja kifejezés azt jelenti: "nincs út". A névválasztás nem a véletlen műve, hanem hűen tükrözi azt a járhatatlan, sűrű erdőséget, amely évszázadokon át természetes erődként óvta a várost a külvilágtól.

Minanbé a Calakmuli Bioszféra-rezervátum szívében rejtőzött, és felfedezése a koronája annak a harminc éve tartó grandiózus projektnek, amely a maja alföldek központi régiójának feltérképezését tűzte ki célul. Ez a terület egykor, a késő klasszikus korban – időszámításunk szerint 600 és 900 között – elképesztő népsűrűséggel büszkélkedhetett: a becslések szerint kilenc-tizenegymillió ember otthona volt.

A felfedezést egy mexikói és szlovén kutatókból álló csapat tette, Ivan Šprajc régész vezetésével, a Mexikói Nemzeti Embertani és Történeti Intézet (INAH) jóváhagyásával. A szakemberek nem vakon indultak útnak: a modern régészet egyik legnagyobb fegyverét, a légi lézerszkennelést (LiDAR) hívták segítségül.

A repülőgépekről kibocsátott lézersugarak képesek "átlátni" a sűrű növényzeten, kirajzolva a talajfelszín mesterséges egyenetlenségeit. Miután a térképek mutatták, hogy valami monumentális rejtőzik a fák alatt, megkezdődött a valódi, embert próbáló terepmunka.

A közeli Constitución település lakói bozótvágó késekkel, macsetékkel tisztították meg az utat öt kilométeren keresztül a sűrű vadonban. A kutatók ezt követően terepjárókkal, majd újabb öt kilométeres gyaloglással, a tűző napon és a tikkasztó hőségben közelítették meg a célpontot.

Šprajc megjegyezte, hogy a régi fakitermelő utak teljes hiánya – amelyek általában a régészeket a romokhoz vezetik – ezúttal áldásnak bizonyult. Bár a megközelítés sokkal nehezebb volt, mint bármelyik korábbi expedíciójuk során, a helyszínen a fosztogatók legkisebb nyomát sem találták. Ez hatalmas, szinte csodával határos meglepetés a mai régészetben, ahol a kincsvadászok gyakran megelőzik a tudósokat.

A földi felmérést vezető Atasta Flores Esquivel, Israel Chato López, Quintín Hernández Gómez és Vitan Vujanović egy tizenöt hektáros, kiterjedt városközpontot igazoltak. A területen tágas terek, palotakomplexumok, vallási épületek, teraszok és csatornákkal ellátott vizes élőhelyek maradványai rajzolódtak ki.

A város vegimpozánsabb ékköve egy több mint 13 méter magas piramistemplom, amely a Río Bec építészeti stílus jegyeit hordozza magán: finom kőfaragások és egy meredek lépcsősor jellemzik. Vujanović kiemelte, pályafutása során most először dokumentált egy templomot ilyen elképesztően jó állapotban, ráadásul egy olyan kőmonumentummal együtt, amelyen a mai napig tisztán olvashatók a hieroglifák.

A feliratok és faragott kövek kulcsfontosságú morzsákat jelentenek a maja civilizáció alkonyának megértéséhez. A csapat rábukkant az 1-es számú sztélére (faragott kőoszlopra), amely egy lefejezési jelenetet ábrázol, valamint tizennégy másik, szimbólumokkal díszített emlékműre.

Octavio Esparza Olguín epigráfus (feliratkutató) mintegy 500 fénykép alapján készített 3D-s modellek segítségével vette szemügyre a jeleket. Sikerült azonosítania egy naptári dátumot az 1-es sztélén, amely az időszámításunk szerinti 849-es évnek felel meg. Ez arra utal, hogy a monumentális emlékeket a klasszikus kor legvégén emelték, alig néhány évtizeddel azelőtt, hogy a régió városait a 10. században rejtélyes módon végleg elhagyták lakóik.

A rejtélyt fokozza, hogy a kutatók szándékosan összetört oltárokat is találtak. Az egyik ilyen töredéken lévő hieroglifák a feltételezések szerint a késő 7. századból származnak, ami a helyszínen talált legősibb faragvány lehet.

Vajon egy politikai fordulat, egy háború vagy egy vallási rituálé során zúzták szét ezeket a szent tárgyakat? Minanbé, a "város, ahová nem vezet út", most végre megnyitotta kapuit a tudomány előtt, de a dzsungel mélyén rejlő titkai még hosszú évekre elegendő munkát adnak a kutatóknak. (1)

(1) - https://www.inah.gob.mx/boletines