A Föld fekete doboza: Egy monolit, amely az emberiség utolsó fejezetét írja

Évszázadok vagy évezredek múlva egy távoli civilizáció tagjai, esetleg a katasztrófákat túlélő utódaink egy gigantikus, sötét műtárgyra bukk...

Évszázadok vagy évezredek múlva egy távoli civilizáció tagjai, esetleg a katasztrófákat túlélő utódaink egy gigantikus, sötét műtárgyra bukkanhatnak a senki földjén. Egy monumentális acél- és betonmonolit áll majd magányosan a vad, szeles Tasmánia egy elhagyatott repülőtere mellett.

Nem földönkívüliek hagyják ott, és nem is egy letűnt kor vallási szentélyéről van szó. Ez a szerkezet a jelen mementója: a Föld fekete doboza, amelyet azért hoztak létre, hogy hajszálpontosan dokumentálja a modern civilizáció esetleges összeomlását.

A repülőgépeken található fekete dobozok mintájára tervezett doomsday-követő ötlete közel öt évvel ezelőtt látott napvilágot. Az ausztrál Rouser Lab nevű nonprofit szervezet ekkor állt elő a radikális tervvel, hogy egy elpusztíthatatlan adattárolót épít, amely rögzíti az emberiség környezeti önpusztításának fázisait.

Bár sokáig nagy volt a csend a projekt körül, a készítők bejelentése alapján a monolit végre formát ölt, az alkatrészek összeszerelése már zajlik, és a terveik szerint még az idei év decembere előtt installálják Tasmánia egy távoli szegletében.

A gigantikus építmény fizikai paraméterei is tiszteletet parancsolnak. A tizenhat méter hosszú és megközelítőleg négy méter magas monolitot masszív, megerősített acélból és betonból formálják meg. A tervezők szerint a struktúrát úgy alakították ki, hogy az abszolút minden elképzelhető fenyegetésnek ellenálljon: legyen szó pusztító ciklonról, földrengésről, mindent felemésztő tűzvészről, árvízről vagy akár egy közvetlen, szándékos emberi támadásról.

A monolit tetejét harminchat napelemmel borítják be, amelyeket többrétegű, edzett üveg véd a külső behatásoktól. Ezek a napelemek biztosítják majd az energiát a belső meghajtók számára, amelyek folyamatosan szippantják fel a bolygó egészségi állapotára vonatkozó létfontosságú adatokat.

A monolit az interneten keresztül folyamatosan kapcsolatban áll majd a világ vezető űrügynökségeivel, meteorológiai intézeteivel és egyetemeivel. Ebből a globális hálózatból gyűjti össze a mérési eredményeket, interakciókat és statisztikákat, hogy létrehozza a "Föld Vitális Indexét".

A cél az, hogy a berendezés elfogulatlan, objektív és valós idejű krónikát nyújtson azokról az eseményekről, amelyek a bolygó ökológiai hanyatlásához vezetnek. Ahogy a projekt készítői fogalmaznak: a doboz célja a jövő generációk felé való elszámoltathatóság biztosítása, valamint a sürgős, azonnali cselekvésre való ösztönzés. Az, hogy a történet hogyan végződik, már teljesen a ma élő embereken múlik.

Az elmúlt években a Rouser Lab meglehetősen szűkmarkúan bánt az információkkal, ami miatt sokan szkeptikussá váltak. Mivel a szervezet nem egy hagyományos tudományos vagy technológiai intézet, hanem egy önmeghatározása szerint "kísérleti környezetvédelmi kommunikációs ügynökség", a kritikusok hajlamosak voltak a fekete dobozt egyfajta jól felépített PR-fogásnak, aktivista figyelemfelkeltésnek tekinteni.

Jonathan Kneebone, a projekt művészeti vezetője azonban eloszlatta a kételyeket. Elárulta, hogy az elmúlt öt évben a háttérben kőkemény munka zajlott: fejlesztették a dizájnt, finomították az adattárolási rendszereket, bővítették a forrásanyagokat, és stabil finanszírozási modelleket dolgoztak ki, hogy a projekt a távoli jövőben is önfenntartó maradhasson. A fekete doboz tehát nem csupán metafora, hanem nagyon is valóságos fizikai objektum lesz.

A Rouser Lab víziója szerint egy esetleges globális katasztrófa után a jövő civilizációi tanulhatnak a dobozban tárolt adatokból, hogy ne kövessék el ugyanazokat a végzetes hibákat, mint elődeik. Sőt, az ügynökség már a következő lépésen is gondolkodik: a Climate S.O.S. nevű projektjük keretében egy ötven méter magas "techno-obeliszket" terveznek, amelynek tetején egy rádióteleszkóp kapna helyet.

Ez az építmény vészjelzéseket sugározna a világűrbe, abban a halvány, utópisztikus reményben, hogy egy idegen civilizáció meghallja a segélykiáltást, és megmenti az emberiséget a klímakatasztrófától.

Bár a kozmikus segélykiáltás még a jövő zenéje, a tasmániai fekete doboz a jelenben is fontos funkciót tölthet be. A készítők reményei szerint objektív, valós idejű archívumként szolgálhat a mai tudósok, diákok, újságírók és a széles nyilvánosság számára. Persze joggal merül fel a kérdés: valóban szükség van-e egy ilyen monumentális időkapszulára?

Hiszen a klímaváltozással kapcsolatos adatok hatalmas tömege már most is bárki számára ingyenesen és nyílt forráskóddal hozzáférhető az interneten. Semmi sem garantálja, hogy egy jövőbeli társadalom könnyebben fejti majd meg az acéldobozba zárt merevlemezeket, mint a mai digitális felhőket.

Ugyanakkor a fekete doboz igazi ereje nem feltétlenül a bitekben és bájtokban rejlik, hanem a szimbolikájában. Egyfajta modern, kézzelfogható mementó mori ez a bolygó számára. Ha másra nem is, arra mindenképpen alkalmas, hogy a média fókuszát újra a klímaválságra irányítsa, és szembesítsen az emberi felelősséggel – legalább addig, amíg a hírciklus pörgése újra tovább nem lép a következő szenzációra. (1)

(1) - https://gizmodo.com/a-monolith-designed