Kísérlettel akarják bebizonyítani, hogy a szellemlények tényleg köztünk élnek!

A tudatmódosító szerek világa mindig is bővelkedett különös beszámolókban, de létezik egy vegyület, amelynek hatása még a legtapasztaltabb u...

A tudatmódosító szerek világa mindig is bővelkedett különös beszámolókban, de létezik egy vegyület, amelynek hatása még a legtapasztaltabb utazókat és kutatókat is megdöbbenti. Ez a dimetiltriptamin, vagyis a DMT.

Az ezen erőteljes enteogén hatása alá kerülő alanyok évtizedek óta megdöbbentő, szinte teljesen azonos élményekről számolnak be: olyan nem-emberi intelligenciákkal találkoznak, amelyek függetlennek, tudatosnak és rendkívül valóságosnak tűnnek. A leírások a rovarszerű lényektől és a gépi intelligenciáktól kezdve a bonyolult, fraktálszerű geometriai formákba ágyazott, földöntúli entitásokig terjednek.

A fősodorbeli tudomány hosszú éveken át egyszerű, az emberi agy által generált hallucinációként könyvelte el ezeket a jelenségeket. Azt feltételezték, hogy a drog csupán megzavarja a normális agyműködést, és a belső memóriából épít fel látomásokat.

Csakhogy eddig egyetlen tanulmány sem tesztelte közvetlenül azt, hogy ezek a lények vajon valóban csak a képzelet szüleményei-e. Most azonban egy nemrégiben megjelent tanulmánytervezet radikális fordulatot ígér: egy olyan kísérleti utat vázol fel, amellyel matematikailag ellenőrizhetővé válnak ezek a meghökkentő állítások.

A kutatást a Trace Institute alapítója, Donald Hoffman professzor, valamint Dr. Andrew Gallimore neurobiológus és farmakológus, az okinawai Tudományos és Technológiai Intézet munkatársa vezeti. Közös munkájuk, amely a Traces of the Other – Are DMT Entities Real? (A másik nyomai – Valóságosak a DMT-lények?) címet viseli, a tudatos realizmus matematikai keretrendszerébe helyezi a pszichedelikus élményeket, és konkrét kísérleteket javasol a hipotézis ellenőrzésére. (1)

A probléma eddig az volt, hogy a tudomány egy kényelmes, alapértelmezett válasszal elintézettnek tekintette a kérdést. A statisztikák szerint ugyanis a megfelelő dózisú DMT-t fogyasztó alanyok csaknem 45 százaléka számol be intelligens és autonóm lényekkel való interakciókról. Ami igazán különös, hogy míg a hagyományos hallucinációk – például a magas láz vagy az alvásmegvonás okozta látomások – általában a mindennapi emlékekből táplálkoznak (ismert arcok, állatok, helyszínek), addig a DMT-élmények során a normális emberi alakok megjelenése az esetek kevesebb mint 5 százalékára korlátozódik.

A beszámolók konzisztenciája ráadásul kultúrától, vallási háttértől, földrajzi helyzettől és előzetes várakozásoktól függetlenül is megmarad. A kutatók szerint ezt a mintázatot nehéz összeegyeztetni a tiszta hallucináció hagyományos modelljével.

Hoffman és Gallimore elmélete a tudatos realizmusra épül. Ez a filozófiai és matematikai megközelítés azt mondja ki, hogy a fizikai világ, amelyet magunk körül érzékelünk, nem a végső objektív valóság, hanem csupán egyfajta felhasználói felület (interfész), amely segíti a túlélésünket. Ahogy a számítógép monitorán lévő ikon sem maga a fájl, úgy a tér és az idő is csak egy hasznos leegyszerűsítése a mögötte meghúzódó, komplex tudatos ágensek hálózatának.

A kutatók feltételezése szerint a DMT képes megváltoztatni ezt az érzékelési felületet. Amikor a szer kikapcsolja a hétköznapi evolúciós korlátokat, a tudatunk képes lehet hozzáférni olyan tartományokhoz, ahol más, eddig rejtett tudatos ágensek nyomai is észlelhetővé válnak.

A tesztelést egy technológiai áttörés teszi lehetővé. A hagyományos DMT-utazás mindössze 3–5 percig tart, ami túl rövid idő strukturált tudományos kísérletek elvégzésére. Azonban Gallimore és Rick Strassman korábbi munkájának köszönhetően létrejött a DMTx protokoll. Ez a módszer egy folyamatos, ellenőrzött infúzión keresztül képes stabilan fenntartani a módosult tudatállapotot akár egy órán keresztül is, így a kutatók kedvük szerint szabályozhatják az élmény időtartamát és mélységét.

A javasolt kísérleteket úgy tervezték meg, hogy azok szigorúan a cáfolhatóságra épüljenek: ha a külső lények létezésének hipotézise hibás, a kísérlet azonnal elbukik. Az egyik protokoll szerint egy lezárt szobában lévő számítógép véletlenszerűen kék vagy sárga színt jelenít meg. A DMTx állapotban lévő alany feladata az, hogy a vízióban megjelenő entitással interakcióba lépve tudja meg a titkos színt.

Egy másik, még ambiciózusabb kísérletben két, egymástól teljesen elszigetelt, DMTx hatása alatt álló alany megpróbál egy véletlenszerűen generált szót átadni egymásnak egy közösen észlelt entitás közvetítésével. Ha ez sikerülne, az aligha lenne magyarázható az egyéni agy belső vetítéseként.

Bár a kutatók elismerik a korlátokat – például azt, hogy a lények együttműködési hajlandósága nem garantálható, és a szubjektív torzítások is jelen vannak –, a tanulmány igazi újdonsága abban rejlik, hogy a misztikus élményt végre sikerült a számszerűsíthető, egzakt tudomány nyelvére lefordítani.

Ez az összefogás az első lépés lehet a módosult tudatállapotok matematikája felé, és végső soron elvezethet oda, hogy tudatosan alakítsuk az érzékelési interfészünket, tágítva a valóságról alkotott képünket. (2)

(1) - https://osf.io/preprints/psyarxiv/8qvg
(2) - https://thedebrief.org/dmt-users-have