Az emberi elme határai és a valóság szerkezete évezredek óta foglalkoztatja a misztikusokat, a filozófusokat és újabban a kvantumfizikusokat...
Az emberi elme határai és a valóság szerkezete évezredek óta foglalkoztatja a misztikusokat, a filozófusokat és újabban a kvantumfizikusokat is. Mi van akkor, ha a mindennapi, háromdimenziós világunk csupán egy vékony szelete egy sokkal hatalmasabb, többrétegű létezésnek?
Dr. Bruce Goldberg, egy visszavonult fogorvosból lett mester-hipnoterapeuta szerint a válasz határozottan az, hogy léteznek más világok is. Goldberg nem kevesebbet állít, mint hogy praxisában emberek ezreit vezette már be az úgynevezett ötödik dimenzióba, egy olyan rendkívüli helyre, ahol a fizikai világ törvényei érvényüket vesztik.
Szerinte ebben a dimenzióban az ember nem sétál, hanem teleportál, nem hagyományos járműveken utazik, hanem repül, és a gyógyulás nem hosszú folyamat, hanem a tiszta gondolat erejével azonnal végbemegy. Bár ezek az állítások a modern tudomány álláspontja szerint kívül esnek a bizonyíthatóság határain, Goldberg egy rendkívül részletes, összefüggő metafizikai rendszert épített fel, amely teljesen új megvilágításba helyezi az álmokat, a hipnózist és az emberi tudat képességeit.
Dr. Bruce Goldberg elképzelései az asztrális utazásról messze túlmutatnak azon, amit a hétköznapi ember egyszerű álomnak, fantáziálásnak vagy az alvás közben fellépő furcsa, múló érzésnek gondolna. Egy mélyreható interjúban kifejtette, hogy az asztrális utazás valójában egy valóságos szellemi tapasztalat, amelynek során a lélek – vagy ahogyan ő nevezi, az energiatest – ideiglenesen elhagyja a hús-vér testet, és belép egy magasabb frekvenciájú dimenzióba.
Goldberg elmélete szorosan összekapcsolja a hipnózist, az álmokat, a testen kívüli élményeket, a felsőbb ént, a karmát és az ötödik dimenziót. Meglátása szerint ezek a jelenségek nem elszigetelten működnek, hanem egyetlen grandiózis kozmikus hálózat részei. Amikor valaki álmodik, mélyen meditál vagy hipnotikus állapotba kerül, nem csupán az agya játszik vele, hanem a tudata ténylegesen átlép a valóság egy másik, finomabb szintjére.
Ebben a koordinátarendszerben kap kulcsszerepet az ötödik dimenzió, amelyet Goldberg az asztrálsíkkal azonosít. Egyszerűen megfogalmazva úgy véli, hogy a fizikai világon túl létezik egy másik tartomány, amelybe a megváltozott tudatállapotokon keresztül nyílik bejárás. Emiatt az álmokat sem tekinti véletlenszerű mentális zajnak vagy az agy napi takarítási folyamatának. Számára az álmok valódi spirituális utazások.
Magyarázata szerint amikor álmodunk, az agyunk alfa-hullámokat termel, vagy a REM (gyors szemmozgásos) fázisban van, ami fiziológiai szempontból mérhető, ám spirituális értelemben a lélek ekkor szabadul ki a test börtönéből, és tesz látogatást az ötödik dimenzióban. Ez a megközelítés gyökeresen eltér a nyugati pszichológia fősodrától. Míg a legtöbb ember számára az álmok csupán emlékek, elfojtott félelmek vagy a kreatív képzelet szüleményei, addig Goldberg szemében ezek valódi kapuk. Meggyőződése, hogy az álmokon keresztül bepillantást nyerhetünk előző életeinkbe, jövőbeli inkarnációinkba, párhuzamos létezéseinkbe, és ezen a csatornán keresztül üzenhet nekünk a saját felsőbb énünk is.
Az asztrális utazás tehát Goldberg rendszerében nem öncélú lebegés a hálószoba felett, vagy a környezetünk külső szemlélőként való megfigyelése. Ennél sokkal nagyobb horderejű dologról van szó: egy olyan szellemi térbe való belépésről, ahol a kereső ember közvetlen útmutatást, energetikai gyógyítást és mélyreható tudást kaphat a lelke fejlődési útjáról. Ezt az utazást a hipnózis segítségével szándékosan is elő lehet idézni.
Goldberg hangsúlyozza, hogy a hipnózis nem az elme kontrollálását jelenti, és nem is egyfajta alvást, hanem egy rendkívül fókuszált, kiélesedett mentális állapotot. A páciens teljesen ellazult, de tudatos és nyitott az elme mélyebb rétegei felé. Ebben az állapotban képessé válik arra, hogy megkerülje a tudatos elme gátjait, hozzáférjen a tudatalattihoz, és közvetlen kapcsolatba lépjen a felsőbb énjével.
A felsőbb én fogalma Dr. Goldberg tanításának abszolút sarokköve. Úgy írja le, mint a lélek tökéletes, tiszta és mindentudó részét. Ez nem egy egyszerű belső hang vagy a lelkiismeret megnyilvánulása, hanem a személyiség sokkal bölcsebb, teljesebb és időtlen verziója. A felsőbb én pontosan ismeri a lélek teljes múltját, jövőjét, karmikus adósságait és a jelenlegi életfeladatát.
Goldberg rendkívül szerényen nyilatkozik saját terapeutai szerepéről; azt állítja, hogy a hipnotikus ülések során nem ő a tényleges gyógyító. A valódi munkát és a gyógyítást a páciens saját felsőbb énje végzi el. Az ő feladata mindössze annyi, hogy mint egyfajta "spirituális rendezvényszervező" vagy összekötő tiszt, megteremtse a kapcsolatot a páciens földi énje és a felsőbb énje között. Az asztrális utazás ezért válik kulcsfontosságú módszerré: ez a legbiztosabb út ahhoz, hogy elérjük az asztrálsíknak azt a részét, ahol ez a magasabb rendű kommunikáció és védelem megvalósulhat.
Ugyanakkor Goldberg komoly óvatosságra és körültekintésre inti a tapasztalatlan utazókat. Az asztrálsíkot nem egyetlen homogén, békés paradicsomként írja le, hanem két nagyon határozottan elkülönülő részre osztja: az alsó asztrálsíkra és a felső asztrálsíkra. Az alsó asztrálsík egy kifejezetten veszélyes és kerülendő zóna. Elmondása szerint ez a tartomány a zavarodottsággal, a félelemmel, a negatív entitásokkal és a pszichikai támadásokkal áll kapcsolatban. Olyan zajos, kaotikus és kellemetlen helyként festi le, ahol az ember könnyen eltévedhet, és spirituálisan sérülhet.
Goldberg szerint sokan azért kötnek ki ezen a nyomasztó helyen, mert nem megfelelő technikával hagyják el a fizikai testüket. Úgy véli, ha a lélek a harmadik csakrán – vagyis a köldök feletti napfonat (solar plexus) tájékán – keresztül lép ki, akkor elkerülhetetlenül az alsó asztrálszintre süllyed. Ezért tartja elengedhetetlennek a megfelelő spirituális védelmet és a tudatos technikát.
A biztonságos és felemelő utazás érdekében Goldberg azt javasolja, hogy a kilépés a koronavájaton, azaz a fejtetőn található korona-csakrán keresztül történjen. Ez a módszer biztosítja, hogy a tudat közvetlenül a felső asztrálsíkra emelkedjen. Ez a magasabb szint tökéletes ellentéte az alsónak: tiszta, fényes, békés és rendkívül pozitív energiákkal teli. Az itt tartózkodó emberek ébernek, boldognak és mélyen nyugodtnak érzik magukat, és Goldberg szerint ez az a hely, ahol a felsőbb énnel való találkozás természetes módon megtörténhet.
Megjegyzi, hogy sokan ezt a felső asztrálsíkot tévesen a vallások által leírt végső Mennyországgal azonosítják. Ő azonban fontos különbséget tesz: ez nem a teológiai értelemben vett végállomás, hanem egyszerűen egy magasabb rezgésű dimenzió, amely a lélek folyamatos növekedését, tanulását és a tiszta kommunikációt szolgálja.
Hogy az utazó biztosan tudja, merre jár, Goldberg konkrét támpontokat ad a két szint megkülönböztetésére. Az alsó asztrálsíkot homályos, ködös, bizonytalan és zavaros látványvilág jellemzi, ahol a dolgok formája folyton fenyegetően változhat. Ezzel szemben a felső asztrálsík ragyogó, tiszta, sokban hasonlít a földi természet legszebb tájaira, de mindezt egy sokkal élénkebb, földöntúli békesség hatja át. Tanításának ez a része azért lényeges, mert nem arra buzdítja az embereket, hogy vakon fejest ugorjanak a testen kívüli élményekbe. Hangsúlyozza, hogy az asztrális utazást mindig komoly spirituális szándékkal, védelemmel és a felső asztrálsík elérésének céljával kell végezni.
Érdekes módon Goldberg a különböző dimenziókat és síkokat sajátos hanghatásokkal is összeköti. Állítása szerint a mi fizikai, földi síkunknak a legalapvetőbb kozmikus háttérzaja a mennydörgés. Emiatt kifejezetten azt tanácsolja, hogy senki ne gyakoroljon testen kívüli technikákat viharok idején. Nem mintha a villámlás fizikai sérülést okozna az asztráltestben, de a mennydörgés hangja olyan erős energetikai horgony a fizikai síkhoz, hogy hirtelen rántja vissza a lelket a testbe, ami megnehezíti vagy teljesen megszakítja a folyamatot.
Ezzel szemben az asztrálsík saját hangja a tenger zúgásához hasonlít – pontosan olyan, mint amikor egy nagy tengeri kagylót szorítunk a fülünkhöz. Ez a részlet jól mutatja Goldberg azon tágabb elméletét, miszerint minden egyes dimenziónak megvan a maga egyedi karaktere, rezgése, hangja, és az ott használatos finomanyagi teste.
Goldberg valóságtérképe azonban nem ér véget az asztrálsíknál. Rendszerében számos egymásra épülő szint létezik: a fizikai világot követi az asztrálsík (az ötödik dimenzió), majd ezen túl helyezkedik el a kauzális sík, a mentális sík, az éteri sík, a tiszta lélek síkja, és még ennél is magasabb isteni szférák. A kauzális síkról például azt állítja, hogy ott található az úgynevezett Akasha-krónika. Ez a krónika a metafizikai hagyományban egyfajta univerzális szellemi adatbázis, amely tartalmazza minden egyes lélek összes múltbeli, jelenlegi és jövőbeli cselekedetét, gondolatát és tapasztalatát.
Goldberg modern hasonlattal élve úgy írja le az Akasha-krónikát, mint egy ötödik dimenziós számítógépes mikrocsipet. Az asztrális utazás és az álmok révén az ember alkalmanként hozzáférést kaphat ehhez az óriási adatbázishoz. Amikor valaki az ókori Egyiptomról, Rómáról, Görögországról vagy éppen Sumériáról álmodik, az Goldberg szerint nem feltétlenül a fantázia játéka vagy a történelemkönyvek emléke. Meggyőződése, hogy ilyenkor a tudat valós történelmi információkat hív le egy előző életből vagy közvetlenül az Akasha-adatbázisból.
Ez az elmélet vezetett oda, hogy Goldberg kidolgozta a "jövőbeli élet progresszió" (future life progression) koncepcióját. Míg az előző életekbe való visszavezetés, vagyis a regressziós hipnózis már korábban is ismert volt az ezoterikus körökben, ő volt az egyik első olyan terapeuta, aki szisztematikusan kezdett foglalkozni a jövőbeli életek feltárásával. Úgy véli, hogy a hipnózis segítségével a tudat nemcsak az idővonalon visszafelé képes mozogni, hanem előre is. Ebben a tágabb spirituális időszemléletben a lélek nincs bezárva egyetlen lineáris élettartamba; folyamatosan vándorol a különböző életeken, síkokon és tanulási folyamatokon keresztül, a fizikai test pedig csupán egy ideiglenes jármű, amelyet az aktuális földi iskola elvégzéséhez használ.
Ahhoz, hogy a lélek ezeken a különböző szinteken létezni és tapasztalni tudjon, különböző szellemi vagy energiatestekre van szüksége. A Földön a fizikai testet használjuk, az asztrálsíkon az asztráltestet, az éteri síkon pedig az étertestet. Goldberg leírása szerint az asztráltest jelentősen különbözik a hús-vér testünktől: általában magasabb, vékonyabb, és sokkal fiatalosabb megjelenésű. Tréfásan megjegyzi, hogy páciensei közül sokan részben azért is imádnak az asztrálsíkra látogatni, mert ott egy sokkal könnyebb, esztétikusabb és ideálisabb formában tapasztalhatják meg önmagukat, mentesülve a földi test korlátaitól és betegségeitől.
Ezzel szemben az éteri test külsejét tekintve pontos mása a fizikainak, ám funkcióját tekintve mélyen összekapcsolódik az egészséggel és a vitalitással. Goldberg beszél az úgynevezett "éteri síkú műtétekről" is, amelyek során a gyógyítást először ezen a finomenergetikai testen végzik el, és a pozitív változás onnan íródik át, manifesztálódik a fizikai test sejtjeiben.
Természetesen ezek rendkívül radikális és megdöbbentő állítások, amelyeket a racionális gondolkodásnak és a tudománynak Goldberg személyes spirituális és hipnotikus meggyőződéseként, semmint bizonyított tényként kell kezelnie. Az ő gondolati rendszerén belül azonban ezek a fogalmak egy koherens spirituális anatómiát alkotnak. Az ember eszerint nem egy biológiai gép, hanem egy többdimenziós lény, aki különböző energiatestekkel rendelkezik a különböző valóságszintekhez.
A gyógyulás és a hipnózis spiritualizálása mind ebből a forrásból fakad: a hipnózis nem egyszerű relaxáció, hanem a kapu, amely képessé teszi az egyént arra, hogy befelé fordulva átlépjen a mindennapi éberség korlátain, és az ötödik dimenziós tapasztalaton keresztül elérje saját isteni forrását.
Goldberg elméletei még merészebbé válnak, amikor kijelenti, hogy a felső asztrálsíkon nemcsak szellemi vezetőkkel, hanem jóindulatú földönkívüliekkel és időutazókkal is kapcsolatba lehet lépni. Az interjúban megosztott egy személyes történetet is, amely szerint az asztrális szentélyében találkozott egy jövőből érkező lénnyel. Ez a lény egy fiatal, szőke, szörfös alkatú férfinak tűnt, aki fehér köpenyt viselt, és Traxa néven mutatkozott be, azt állítva, hogy a 36. századból utazott vissza. Goldberg szerint ez a találkozó közvetlen hatással volt a karrierjére és a híres amerikai rádiós műsorvezetővel, Art Bell-lel való kapcsolatára is.
Traxa egy rejtvényt adott neki: kérte, hogy betűzze visszafelé a nevét. A "Traxa" visszafelé olvasva fonetikusan úgy hangzott, mint az "ask Art" (kérdezd Artot), amit Goldberg egyértelmű égi jelként értelmezett, hogy szerepelnie kell Art Bell legendás, paranormális témákkal foglalkozó rádióműsorában. Függetlenül attól, hogy valaki hisz-e egy ilyen történetben vagy sem, ez a példa jól mutatja, mennyire valóságosnak és kézzelfoghatónak tekinti Goldberg az asztrálsíkot: egy olyan interdimenzionális találkozóhelyként, ahol lelkek, földönkívüliek és jövőbeli emberek képesek eszmét cserélni.
Ebbe a képbe illeszkednek azok a spontán teleportációról és időutazásról szóló beszámolók is, amelyeket a módosult tudatállapotok számlájára ír. Említést tesz egy kislányról, aki állítólag az időben visszalépve mentette meg saját gyermekkori önmagát egy gázolástól, vagy egy nőről, akit a sűrű forgalomból egy rejtélyes, majd azonnal köddé váló idegen rántott vissza az utolsó pillanatban. Magáról Goldberg azt is állítja, hogy egyszer sikeresen teleportált a marylandi Baltimore-ból a jamaicai Montego Bay-be.
Története szerint otthonában fekve nagyon vágyott a tengerpartra, átöltözött strandra alkalmas ruhába, mélyen ellazult, majd hirtelen Jamaica homokos partján találta magát, ahol úszott, beszélgetett egy helyi nővel, mielőtt visszatért volna a saját szobájába. Bár a fősodorbeli tudomány az ilyen eseteket hallucinációnak, élénk álomnak vagy pszichológiai konfabulációnak tartja, Goldberg rendszerében ezek logikus következményei annak a tételnek, hogy a tudat és az energia nincs hozzáláncolva a fizikai téridőhöz.
Végezetül Goldberg mindezt összekapcsolja a karma és a spirituális evolúció törvényével. Úgy véli, minden léleknek megvannak a maga leckéi, amelyeket meg kell tanulnia, és a tartozásai, amelyeket ki kell egyenlítenie a reinkarnációs ciklusok során. A szellemi fejlődés végső célja nem az asztrális utazásokkal való szórakozás, hanem a teljes összeolvadás a felsőbb énnel. Amikor a lélek megtisztul és a karmája egyensúlyba kerül, képessé válik arra, hogy kilépjen az újjászületések kényszerű körforgásából. Ezt nevezi az angol "atonement" (engesztelés, jóvátétel) szó szétbontásával "at-one-ment"-nek, vagyis a felsőbb énnel való eggyé válás állapotának.
Látható, hogy amikor Goldberg az ötödik dimenzióról vagy az "5D"-ről beszél, azt nem a fizikusok matematikai vagy geometriai értelmében használja, hanem egy tiszta metafizikai és ezoterikus tradíció nyelvén. Számára az ötödik dimenzió egy élő, lélegző tudatossági szint. Rendszerének zsenialitása – vagy épp veszélye, nézőponttól függően – abban rejlik, hogy képes egyetlen nagy, összefüggő elméletté gyúrni a legkülönbözőbb paranormális és spirituális jelenségeket.
Nála az álmok nem válnak el a hipnózistól, a hipnózis a felsőbb éntől, a felsőbb én a gyógyítástól, a gyógyítás az asztrálsíktól, az asztrálsík pedig az előző és jövőbeli életektől, az időutazástól és a kozmikus karmától. Nála minden mindennel összefügg, és a közös nevező maga a tudat.
Az üzenet lényege egyszerű: az ember sokkal több, mint hús és csont. Lélek vagyunk, amely világokon és dimenziókon utazik keresztül; s miközben a testünk alszik a hálószobában, a lelkünk talán épp az ötödik dimenzió végtelen egeiben repül.
