Ufó-kikötők és titkos megfigyelőállomások: Itt rejtőznek az idegenek a CIA látnokai szerint

A hidegháború legmélyebb pontján, amikor a két szuperhatalom közötti feszültség a pattanásig feszült, a CIA és az amerikai hadsereg olyan te...

A hidegháború legmélyebb pontján, amikor a két szuperhatalom közötti feszültség a pattanásig feszült, a CIA és az amerikai hadsereg olyan területekre merészkedett, amelyek még a legvadabb sci-fi írók képzeletét is felülmúlták.

Miközben a mérnökök interkontinentális rakétákon és kémműholdakon dolgoztak, a háttérben egy szupertitkos katonai egység az emberi elme rejtett képességeit igyekezett fegyverré kovácsolni. Ez volt a STARGATE-projekt, amelynek célja az úgynevezett "távolbalátás" (remote viewing) katonai alkalmazása volt. Bár a programot 1995-ben hivatalosan lezárták – mint ami tudományosan megalapozatlan és hírszerzési szempontból hatástalan –, a résztvevők történetei a mai napig lázban tartják az összeesküvés-elméletek kedvelőit és az ufókutatókat.

A közelmúltban az amerikai hadsereg egyik veteránja, a CIA egykori "pszichokéme", Lyn Buchanan állt a nyilvánosság elé, és az American Alchemy nevű podcastban olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a Földön zajló állítólagos idegen aktivitást. Buchanan azt állítja, hogy a kormányzati látnokok nemcsak szovjet katonai bázisokat és titkos bunkereket derítettek fel a mentális képességeikkel, hanem négy, a Földön működő, rejtett idegen bázis pontos helyét és funkcióját is azonosították.

A történet szálai egészen 1973-ig nyúlnak vissza, amikor egy Pat Price nevű egykori rendőrtiszt, a kormányzati pszichokutatások egyik úttörője először bukkant rá ezekre a földalatti létesítményekre. A CIA később elindította a Project 8200 nevezetű alprogramot, amelynek kifejezett célja az volt, hogy független távolbalátók bevonásával ellenőrizzék és megerősítsék Price hihetetlen jelentéseit.

Buchanan is ezen megfigyelők közé tartozott. Elmondása szerint a feladata az volt, hogy nyomon kövesse és monitorozza a bolygó különböző pontjain, nehezen megközelíthető hegységek mélyén rejtőző bázisokat. Ami a legkülönösebb, hogy a látnokok mindezt "vakon" végezték: a szeánszok előtt nem közölték velük, mit keresnek, csupán földrajzi koordinátákat vagy kódokat kaptak, az általuk készített vázlatok és leírások mégis megdöbbentő pontossággal egyeztek egymással.

Az első és talán legfontosabb helyszín az alaszkai Mount Hayes mélyén található. Ez a vidék régóta az ufo-észlelések, rejtélyes fények és repülő csészealjak melegágya, de Buchanan szerint a valóság még a pletykáknál is extrémebb. A távolbalátók leírása alapján a hegy belsejében egy globális megfigyelőközpont működik, amelynek elsődleges feladata az emberiség adatainak, jeleinek és mindennapi tevékenységének a monitorozása.

Buchanan elmesélte, hogy a korai megfigyelések során Pat Price és egy másik legendás pszichokém, Joe McMoneagle még arról számoltak be, hogy emberek és földönkívüliek vállvetve, együtt dolgoztak ezen a bázison. Mire azonban Buchanan éveken át tartó megfigyelései során maga is "behatolt" a hegybe, a helyzet megváltozott: a bázis teljesen automatizálttá vált, a berendezések maguktól működtek, és már nem volt szükség állandó személyzetre. A létesítmény olyan mélyen fekszik a sziklák alatt, hogy hétköznapi eszközökkel gyakorlatilag lehetetlen rábukkanni.

A második bázis Ausztrália kietlen, vörös szívében, az Északi Területen magasodó Mount Zeil gyomrában rejtőzik. Ez a helyszín Buchanan leírása szerint teljesen más célt szolgál, mint az alaszkai megfigyelőállomás: ez egyfajta intergalaktikus kikötő és közlekedési csomópont. "A Mount Zeil egy belépési pont a Földre, ahová a barátságos szándékú látogatók érkeznek, majd onnan szétszélednek a világban," – magyarázta a veterán.

Úgy írta le a több szintes komplexumot, mint egy modern repülőteret. A felső szinteken a hajók dokkolnak és indulnak, míg az alsóbb szinteken a karbantartó egységek végzik a járművek szervizelését, és itt pihennek meg az utazók is. Buchanan megosztott egy hátborzongató élményt is az egyik szeánszáról: miközben a kikötő tranzitzónáját figyelte meg mentálisan, meglátott egy szürke idegen anyát a gyermekével. Ebben a pillanatban az idegenek érzékelték a jelenlétét, és telepatikusan üzentek neki, jelezve, hogy tudnak a jelenlétéről, de nem bántják, mert nem tekintik veszélyesnek.

A harmadik koordináta Afrikába, a zimbabwei Nyangani-hegy területére vezetett. Buchanan ezt a létesítményt egyértelműen ufó-javítóműhelyként azonosította. Míg az ausztrál bázison csak rutinszerű karbantartást végeztek, a zimbabwei hegy belsejében a megsérült vagy meghibásodott földönkívüli technológiák komolyabb helyreállítása zajlott. Ez a helyszín azonban sokkal sötétebb titkokat is rejt.

A Nyangani-hegy a valóságban is hírhedt a területén történő rejtélyes eltűnésekről, Buchanan szerint ez nem a véletlen műve. Állítása szerint a bázist rendkívül szigorúan őrzik, és a biztonsági protokoll könyörtelen: "Ha túl sokat látsz, eltűnsz" – figyelmeztetett a veterán, utalva arra, hogy a gyanútlan túrázók, akik túl közel kerültek a titkokhoz, örökre fogságba eshettek vagy likvidálhatták őket.

A negyedik állítólagos bázis Európában, a Spanyolország és Franciaország határán fekvő Pireneusokban található. Erről a helyszínről azonban Buchanan őszintén beismerte, hogy személyesen soha nem vizsgálta a távolbalátó szeánszai során, így annak pontos funkciójáról vagy jelenlegi állapotáról nem tudott részletekkel szolgálni, bár a Project 8200 aktáiban ez a lokáció is szerepelt.

Természetesen fontos leszögezni, hogy mindezekre a rendkívüli állításokra a mai napig semmilyen nyilvánosan elérhető, kézzelfogható bizonyíték nincs. A szkeptikusok és a tudományos közösség tagjai szerint a távolbalátás nem más, mint a hidegháborús paranoia szülte áltudomány, ahol a résztvevők saját vizuális fantáziáikat és szubjektív hallucinációikat élték meg valóságként. Maga a CIA is azért vetett véget a STARGATE-projektnek, mert a kapott adatok túlságosan pontatlanok és megbízhatatlanok voltak ahhoz, hogy éles katonai akciókat alapozzanak rájuk.

Ugyanakkor Lyn Buchanan és egykori kollégái mind a mai napig kitartanak amellett, hogy az emberi tudat képes átlépni a tér és idő korlátait. Számukra az a tény, hogy egymástól teljesen függetlenül, különböző időpontokban dolgozó látnokok ugyanazokat a földalatti struktúrákat, lényeket és technológiákat rajzolták le, elegendő bizonyíték arra, hogy a világunk mögött egy láthatatlan, idegen hálózat működik.

Hogy a Mount Hayes vagy a Mount Zeil mélye valóban földönkívüli technológiát rejt-e, vagy csupán az emberi elme legmélyebb és legkülönösebb játékáról van szó, azt talán soha nem tudjuk meg biztosan – mindenesetre a CIA egykori pszichokémeinek történetei örökre beírták magukat az ufológia legizgalmasabb fejezetei közé.