Egy földönkívüli, aki megszökött az 51-es körzetből

Nevada kietlen, sivatagi tájai a modern emberiség legnagyobb rejtélyeinek adnak otthont már  évtizedek óta . A titokzatosságáról hírhedt 51-...

Nevada kietlen, sivatagi tájai a modern emberiség legnagyobb rejtélyeinek adnak otthont már évtizedek óta. A titokzatosságáról hírhedt 51-es körzet és a környező katonai övezetek számtalan összeesküvés-elmélet melegágyai, ám ritkán akad olyan tanú, aki a kerítésen belülről, a légierő elhárításának falai mögül árul el megdöbbentő részleteket.

Richard Doty, az amerikai légierő különleges vizsgálati hivatalának (AFOSI) egykori elhárító tisztje olyan eseményről rántotta le a leplet, amely ha igaz, az 51-es körzet történetének legszigorúbban őrzött és legvéresebb incidense volt: egy földönkívüli lény szökéséről a szuperbiztos földalatti komplexumból.

A történet az 1980-as évek elejére nyúlik vissza, amikor Doty az 51-es körzetben szolgált. Bár a feladata nem a bázison őrzött dolgok tanulmányozása volt, hanem az, hogy senki se szerezzen tudomást a létezésükről, elmondása szerint a Papoose-tótól északnyugatra fekvő Nellis lőtér mélyén valami egészen egyedit épített az amerikai kormány.

A S-2 néven ismert, teljesen a föld alá süllyesztett komplexum nem emberek, hanem földönkívüli látogatók számára tervezett börtön volt. Különböző típusú mesterséges légkörrel ellátott tartályok, szellőzőrendszerek és szigorú biztonsági protokollok védték a létesítményt, amelyről úgy tartották, hogy lehetetlen onnan megszökni.

A tudósok és katonák azonban alulbecsülték a bent tartott lényeket. A kérdéses egyed az úgynevezett quatloidok, vagyis egy sáskaszerű, rovarszerű földönkívüli faj képviselője volt. Ezek a közel két méter magas, rendkívül ellenséges és agresszív lények nemcsak fizikai erejük miatt voltak veszélyesek, hanem azért is, mert az emberi tudomány számára teljesen ismeretlen képességekkel rendelkeztek. Ezt a konkrét egyedet egy lezuhant azonosítatlan repülő tárgy roncsai közül mentették ki, és a legnagyobb óvatossággal szállították az S-2 szektorba.

A biztonsági őrök rendszeres időközönként vizuálisan ellenőrizték a cellákat, ám az egyik ellenőrzés során a quatloid cellája üresen állt. A lény tisztázatlan módon képes volt kinyitni a földalatti páncélajtót, áthaladt egy keskeny alagútrendszeren, és feljutott a felszínre. Hogy a műveletet még rejtélyesebbé tegye, a riasztórendszert kikapcsolta, így a szövevényes földalatti folyosókról kijutva az idegen lény legalább harmincperces előnyre tett szert a nyílt sivatagban. A lény hihetetlen gyorsaságra volt képes: óránkénti 30-50 kilométeres sebességgel száguldott a sziklás terepen.

A bázison riadókészültség lépett életbe, de a menekülő lény útját hamarosan vér szegélyezte. A 3-as számú kapu felé közeledett egy CJ-7-es Jeep, amelyben Gene, a biztonsági főnök és egy OSI-ügynök ült, akit korábban soha nem avattak be a földönkívüliek jelenlétébe. A kapuhoz érve az őrt sehol sem látták, ám az őrbódé üvegén friss vérnyomok éktelenkedtek. Belépve a helyiségbe a megdöbbent ügynök csak egy emberi lény szétmart, csonkított maradványait találta meg.

Az ügynök azonnal a közeli vízelvezető csatorna felé vette az irányt, ahonnan gyanús mozgást észlelt. Amikor leereszkedett a csatornához, szembetalálta magát a szörnyeteggel. Amikor a veszélyhelyzetbe került quatloid feje megnagyobbodott és köpenyszerű képződménye szétnyílt, a rémült ügynök előhúzta 45-ös kaliberű szolgálati fegyverét, és mellbe lőtte a lényt. Az idegen elterült, ám amikor az ügynök azt hitte, végzett vele, a tapasztaltabb biztonsági főnök ráüvöltött, hogy azonnal hátráljon. Mire a felmentősereg megérkezett a 3-as kapuhoz, az idegen lény feltápászkodott és eltűnt a sötétben észak felé, összetéveszthetetlen lábnyomokat hagyva maga után.

A szökevény után hajsza indult: helikoptereket és repülőgépeket vetettek be a felkutatására. A lény több mint nyolcvan kilométert tett meg a nyílt sivatagon keresztül, és elhagyta a bázis határait. A szomszédos Silverbow területén, egy elhagyatott ezüstbánya közelében egy gyanútlan család táborozott. Az édesapa észrevett valamit a sötétben, kiszálltt a járművéből, és megközelítette az árnyat. A találkozás tragédiába torkollott: az idegen lény azonnal végzett a férfival. A megrémült édesanya szemtanúja volt férje halálának, és azonnal gázt adott, hogy elmeneküljön. A quatloid rövid ideig üldözte az autót, majd váratlanul megfordult, és visszatért a katonai övezet területére.

A visszatérő lény végül a bázis területét védő katonai rendészekkel került szembe. Az egyik katona nem habozott, és össztüzet zúdított a közeledő szörnyetegre. A golyózápor ezúttal halálosnak bizonyult: a lény feje kapott találatot, ami az egyetlen hatásos mód volt a semlegesítésére. A tetem boncolásakor különleges mirigyeket találtak a lény szervezetében, amelyek maró hatású vegyi anyagot tartalmaztak. Ugyanez a savas kémiai vegyület borította a 3-as kapunál meggyilkolt őr maradványait is.

Az incidens után a katonai hatóságoknak nemcsak a szálakat kellett elvarrniuk, hanem el kellett tüntetniük a tragédia nyomait is. A meggyilkolt táborozó özvegye sokkos állapotban próbálta elmagyarázni a rendőröknek, hogy egy szörnyeteg végzett a férjével. Richard Doty és elhárító csapata ekkor lépett közbe. A megszokott félretájékoztatási taktikai eszköztárat alkalmazva meggyőzték az asszonyt, hogy amit látott, nem egy földönkívüli lény volt, hanem egy mutáns, veszett állat. A hivatásos hazugság mögött meghúzódó igazságot a nő évtizedekig nem tudhatta meg.

Évekkel később azonban Doty engedélyt kapott arra, hogy feltárja az igazságot a megözvegyült asszony előtt. A történet itt kapott igazán megrázó és fura fordulatot: az elhunyt férfi idősebbik fia felnőve belépett a légierőhöz, és katonai rendészként pontosan Groom Lake-re, az 51-es körzetbe osztották be szolgálatra. Amikor a parancsnoka a szigorú biztonsági előírások indoklásaként felemlegette a néhai quatloid incidensét, a fiatal katona megdöbbentő nyugalommal csak annyit válaszolt: tud mindent a történetről, hiszen az ott megölt civil az édesapja volt.

A nevadai sivatagban aznap a félelem találkozott a félelemmel, és végül mindenki vesztett. Egy idegen lény egy olyan bolygón ébredt fel egy ketrecben, ahová soha nem vágyott; egy katona és egy édesapa nem tért többé haza a családjához; egy özvegy pedig egy életen át hordozta egy szigorúan titkos incidens súlyos terhét.

Bár a quatloidok agresszív és veszélyes fajként vonultak be az 51-es körzet krónikájába, a szakértők és maguk a tisztek is figyelmeztetnek arra, hogy egyetlen tragikus eset alapján nem szabad minden rovarszerű vagy más földönkívüli fajt rosszindulatúnak bélyegezni. A történet igazi tanulsága talán nem is az, hogy miféle lények rejtőznek a csillagok között, hanem az, hogy mi miként viselkedünk, amikor szembe találjuk magunkat az ismeretlennel.