A porcelánroncs: hihetetlen leletre bukkantak a tenger mélyén Norvégiánál

A tenger mélye mindig is az emberiség elveszett történeteinek legizgalmasabb őrzője volt, de amit tavaly ősszel a Skagerrak-szoros sötét, fa...

A tenger mélye mindig is az emberiség elveszett történeteinek legizgalmasabb őrzője volt, de amit tavaly ősszel a Skagerrak-szoros sötét, fagyos hullámai alatt találtak, az még a legtapasztaltabb szakembereket is megdöbbentette.

Amikor Espen Saastad, egy órásmesterből lett mélytengeri kutató kis tengeralattjáró felmérő cégével Norvégia és Dánia között pásztázta a tengerfeneket, még nem sejthette, hogy a történelem egyik legépebben megmaradt 18. századi időkapszulájába botlik. Csaknem hatszáz méteres mélységben, ahol a teljes sötétség és a hatalmas nyomás uralkodik, egy hetvenkét láb hosszú hajóroncs pihent, roskadásig megrakva kényes, csillogó porcelánedényekkel. És ami a leginkább hihetetlennek tűnt: a tárgyak jelentős része teljesen ép maradt, mintha csak tegnap süllyedtek volna el.

Saastad azonnal értesítette a Norvég Tengerészeti Múzeum régészeit, akik a felfedezés hírére szó szerint elhűltek. Hanna Geiran, a Norvég Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság főigazgatója elmondta, hogy dörzsölnie kellett a szemét, amikor szembesült a lelet horderejével – a felfedezés szinte minden képzeletet felülmúl. Az ismeretlen járművet a kutatók gyorsan el is keresztelték "Porcelánroncsnak", és azóta is folyamatosan, lázas munkával vizsgálják a modern technológia segítségével.

A víz alatti régészetben az számít megszokottnak, hogy a szállítmányok darabokban, az enyészetnek áldozatul esve, vagy vastag tengeri növényzet és kagylóréteg alatt rejtőznek. Ebben az esetben azonban a tengerfenéken egész tányérok hevertek katonásan, egymásra pakolt tornyokban, pont úgy, ahogy egykor a matrózok elhelyezték őket. Egy kamerákkal felszerelt, távirányítású víz alatti robot segítségével a kutatók már megkezdték a leletanyag dokumentálását, és a látvány lélegzetelállító.

A rakomány egy része úgynevezett Batavia-kerámia, amely egy jellegzetes kínai porcelánstílus: belül kék-fehér mintákkal díszített, kívül pedig barna mázzal vonták be. Találtak Blanc de Chine, azaz "kínai fehér" porcelánt is, amely a délkelet-kínai Dehua városából származik, és a korabeli európai elit körében státuszszimbólumnak számított. Az egyik csésze alján még egy rejtélyes monogramot is felfedeztek, amit a kutatóknak eddig még nem sikerült megfejteniük, így a hajó pontos tulajdonosának kiléte egyelőre rejtély.

A luxusporcelánok mellett a mélység egyéb kincseket is tartogatott. A kutatók gabonás hordókat, csillárokat és elegáns, szárral rendelkező európai üvegpoharakat is azonosítottak. Különösen izgalmas egy láda, amely különféle titokzatos anyagokkal van teli – a szakértők gyanúja szerint ez kávét, teát, kakaót vagy ritka orvosságokat tartalmazhat. Sven Ahrens, a múzeum kutatási igazgatója szerint ez egy igazi "álomroncs", hiszen a rakomány elképesztően sokszínű, és ebben a mélységben a konzerválódási körülmények fantasztikusak; még a sérülékeny szerves anyagok is csodálatos épségben vészelték át az évszázadokat.

Idén májusban a kutatócsoport egy speciális, tapadókorongokkal és robotkarral felszerelt víz alatti drón segítségével megkezdte a legértékesebb tárgyak felszínre hozatalát. Körülbelül negyven műtárgyat sikerült biztonságos ládákba pakolniuk és a napvilágra emelniük. Ezek a kincsek most az oslói múzeumba kerültek, ahol a jövőben egy állandó kiállítás központi elemei lesznek, de néhány darabot már most megtekinthet a nagyközönség, ízelítőt kapva a tenger mélyének titkaiból.

A hajótest elhelyezkedése alapján a szakemberek arra következtetnek, hogy a szerencsétlenül járt jármű rendkívül gyorsan süllyedt el, és szinte függőlegesen, egyenesen zuhant a tengerfenékre. Ez magyarázza meg azt is, hogy a rakomány nagy része miért maradt pontosan ott, ahová évszázadokkal ezelőtt bepakolták. A vizsgálatok szerint a katasztrófa valószínűleg az 1750-es évek környékén történhetett.

Ez az időszak Észak-Európában a mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi változások kora volt, amikor a modern fogyasztói kultúra éppen csak elkezdett alakot ölteni. A nyersanyagok és a luxuscikkek kereskedelme, amelyek korábban elkülönült piacokon zajlottak, ekkoriban kezdett egységes, globális tengeri kereskedelmi rendszerré összeállni. Ezzel párhuzamosan a polgárság felemelkedése és a nemzetközi áruforgalom növekedése a hajózás és a kereskedelem robbanásszerű bővülését vonta maga után.

A porcelánokat védő ládákban talált rizsszalma arra utal, hogy az edények Kínából vagy Indonéziából származnak, ám a hajónak valószínűleg nem kellett elhajóznia Ázsiába, hogy megszerezze őket. A kutatók úgy vélik, hogy a kapitány valahol Észak-Európában, egy nyílt aukción vásárolta meg az árut – a lehetséges helyszínek között szerepel a svédországi Göteborg, Koppenhága vagy éppen Amszterdam, amelyek a kor hatalmas elosztóközpontjai voltak.

A tárgyak között egy másik fontos nyomra is bukkantak: a hajó konyhájából származó téglára, amelyet a németországi Lübeckben működő Lübecker Ratsziegelei nevű manufaktúra készített. Ez a cég a 15. századtól egészen 1772-es bezárásáig gyártott építőanyagokat. Bár ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hajót is ott építették, de egyértelműen bizonyítja a város és a legénység közötti kapcsolatot. A hajó mérete, alakja és jellegzetességei alapján a szakértők azt gyanítják, hogy a jármű egy úgynevezett "galiot" lehetett, egy kétárbocos kereskedelmi hajótípus, amely igen elterjedt volt a 18. században.

A sikerek ellenére a történet még rengeteg megválaszolatlan kérdést tartogat. Mi okozta a hajó vesztét? Egy hirtelen lecsapó, kíméletlen vihar, vagy esetleg egy végzetes emberi hiba? És ami a legfontosabb: mi történt a fedélzeten tartózkodókkal? Az ilyen típusú hajóknak általában öt-hat fős legénysége volt. Vajon sikerült elmenekülniük a mentőcsónakokon, mielőtt a szerkezet a mélybe merült, vagy a tenger lett a végső nyughelyük?

A kutatás korántsem ért véget. A régészek reményei szerint a jövőben további tárgyak ezreit hozhatják majd a felszínre. Frode Kvalø, a projektet vezető tengeri régész elmondta, hogy még számos bontatlan láda hever a tengerfenéken, amelyek hatalmas meglepetéseket tartogathatnak a tudomány és a történelem számára. A Porcelánroncs története így még messze nem teljes, de már most lenyűgöző bepillantást nyújt egy letűnt kor mindennapjaiba és világkereskedelmébe. (1)

(1) - https://www.smithsonianmag.com/smart-news