310 decibel: Ez volt a Föld valaha mért leghangosabb zaja, és a fél világ hallotta

A Föld zajos hely. A nagyvárosok állandó morajától a csendes vonatko­csikban is fel-felcsattanó telefoncsörgésig sokszor alig találunk igazi...

A Föld zajos hely. A nagyvárosok állandó morajától a csendes vonatko­csikban is fel-felcsattanó telefoncsörgésig sokszor alig találunk igazi csendet. De mi a leghangosabb hang, amit valaha rögzítettek bolygónkon?

A válasz egy természeti katasztrófa, amely 1883. augusztus 27-én változ­tatta meg örökre a hangokról alkotott fogalmunkat. A Krakatau vulkán kitörése olyan erejű robbanást produkált, hogy a hangját közel 4800 kilométerre is hallották – és nem is akármilyen hangerővel.

A decibel-skála logaritmikus, tehát nem lineárisan mérjük a hangokat. Ha valami 10 decibellel hangosabb, az tízszeres erősséget jelent, 20 decibelnél százszorosat, 60 decibelnél pedig már egymilliószorosat. Egy suttogás körülbelül 10-20 decibel, egy elektromos fúrógép hangja 95 körül van, egy sugárhajtású repülőgép pedig nagyjából 140 decibelnél dübörög. Ezen a skálán a 310 decibel már szinte elképzelhetetlen.

Az ember által kiváltott leghangosabb hang a Szovjetunió 1961-es Cár-bomba kísérletéhez köthető. Az 50 megatonnás hidrogénbomba robbanása 224 decibelt produkált – ez körülbelül 3800-szor erősebb volt, mint a Hirosimára ledobott Little Boy. Mégis eltörpül a természet erői mellett. Egy belfasti tanárnő 1994-ben 121,7 decibellel kiabálta el a "csend" szót, ami embernél rekorderedmény, de a természet ennél sokkal vadabb dolgokra képes.

A 20. század eleji Tunguszka-esemény sokáig erős versenytárs volt a rekorder címért. 1908. június 30-án reggel 7 óra 14 perckor egy hatalmas robbanás rázta meg Szibériát a Köves-Tunguszka folyó vidékén. Valószínűleg egy kisbolygó vagy üstökös robbant fel a légkörben 10-20 megatonnás energiával. Az ereje több ezer Little Boy-nak felelt meg. London méretű erdőterületet döntött ki, 60 kilométerre álló embereket pedig a lökéshullám a földre döntött. A detonációt 1000 kilométerre is ágyúlövésként hallották. Becslések szerint 300 decibel körül lehetett – ez már őrült szám, hiszen egy sugárhajtású motorhoz képest tízmilliószoros volt a hangerő.

De az abszolút csúcstartó mégis az indonéziai Krakatau vulkán, melynek 1883-as kitörése nem csupán hangos volt, hanem világméretű katasztrófa. Körülbelül 200 megatonnás erővel robbant fel, ami négyszerese a Cár-bombának. Több mint 60 000 ember halt meg a közvetlen következményekben: szökőárak, forró hamueső, és magától a robbanástól. A hang azonban messze túltett minden korábbinál.

160 kilométerre a hangnyomás még mindig 172 decibelt ért el – ez már bőven elég ahhoz, hogy maradandó halláskárosodást okozzon. A brit RMS Norham Castle kapitánya, aki körülbelül 64 kilométerre volt a vulkántól, ezt írta naplójában: "Olyan hevesek a robbanások, hogy a legénységem több mint felének megrepedt a dobhártyája. Utolsó gondolatom a kedves feleségemé. Meg vagyok győződve róla, hogy eljött az ítélet napja."

A Krakatau robbanása nem csupán hang volt, hanem egy burtális lökéshullám, amely háromszor kerülte meg a Földet, mielőtt elhalt. A légkör olyan mértékben felkavarodott tőle, hogy a Nap és a Hold színe megváltozott az egész bolygón – a naplementék hónapokon át különösen vörösek voltak. A tudósok szerint a maximális hangerő elérte a 310 decibelt. Hogy ez mit jelent? Körülbelül ötven kvintilliószor hangosabb, mint egy rekordot döntő szellentés (ami 118,1 decibelt ért el az 1970-es évek Michiganjében).

Miért ilyen nehéz pontosan mérni ezeket az eseményeket? Mert ahol 200 decibel felett járunk, ott már nem klasszikus hanghullámokról, hanem nyomáshullámokról beszélünk, amelyek átmenetileg megváltoztatják a légkör fizikáját. A Krakatau esetében a robbanás akkora energiát szabadított fel, hogy az szinte a hang fogalmának határait feszegette.

Ma már tudjuk, hogy a Föld története tele van ilyen gigászi eseményekkel. A Krakatau nem volt egyedülálló a bolygó 4,5 milliárd éves múltjában, de az emberi civilizáció számára az egyik legjobban dokumentált szörnyűség. A feljegyzések, hajónaplók és a korabeli újságcikkek révén ma is érezzük a döbbenetet, amit az emberek átéltek.

Érdekes belegondolni, hogy miközben mi ma fülvédővel védekezünk egy rockkoncerten vagy építkezésen, a természet képes olyan hangerőre, ami mellett minden mesterséges zaj eltörpül. A 310 decibel nem csupán szám. Ez egy emlékeztető arra, milyen parányiak vagyunk a bolygó erőihez képest.

A Krakatau ma már nyugodtabb, de a vulkán még mindig ott szunnyad. Talán egy nap újra megszólal – és remélhetőleg mi, emberek, addigra már felkészültebben figyeljük a jeleket. Mert a Föld hangjai soha nem hallgatnak el teljesen, csak várnak a megfelelő pillanatra, hogy ismét a világ tudomására hozzák erejüket. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/the-loudest-sound