Miért lehet akár 33 érzékünk is – és miért nem vesszük őket észre

A modern ember idejének jelentős részét képernyők előtt tölti. Nézünk, hallgatunk, görgetünk, kattintunk, miközben észrevétlenül háttérbe sz...

A modern ember idejének jelentős részét képernyők előtt tölti. Nézünk, hallgatunk, görgetünk, kattintunk, miközben észrevétlenül háttérbe szorítjuk mindazt, amit a látáson és a halláson túl érzékelünk.

Pedig érzékeink folyamatosan dolgoznak. Amikor figyelmesebbek vagyunk, észrevesszük a tárgyak érdes vagy sima felszínét, a vállunkban megbúvó feszültséget, a kenyér puhaságát az ujjaink között. Ezek az élmények nem különálló csatornákon érkeznek, hanem egyetlen, összefüggő tapasztalattá állnak össze.

Egy átlagos reggel már önmagában is érzékszervi kavalkád. Érezzük a fogkrém enyhe csípését, halljuk és a bőrünkön is érzékeljük a zuhanyzó vízsugarát, belélegezzük a sampon illatát, majd később megcsap bennünket a frissen főzött kávé aromája. Ezek az élmények nem külön-külön jelennek meg, hanem egyszerre, egymást erősítve. Az agyunk nem "szétválogatja" őket, hanem egységként értelmezi.

Arisztotelész idejében úgy gondolták, hogy öt érzékünk van: látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Ugyanő azonban azt is állította, hogy a világ öt elemből áll, amit ma már nem tekintünk igaznak. A modern idegtudomány egyre inkább azt mutatja, hogy az érzékelés sokkal összetettebb, és könnyen lehet, hogy nem öt, hanem több tucat különböző érzék működik bennünk. Egyes kutatók szerint ez a szám akár 22 és 33 között is lehet.

Szinte minden tapasztalatunk több érzékszerv együttműködésén alapul. Amit látunk, befolyásolja azt, amit hallunk, és amit érzünk, hatással van arra, amit látunk. Egy sampon illata például megváltoztathatja azt, ahogyan a hajunk tapintását érzékeljük: a rózsaillatú hajápolótól a haj selymesebbnek tűnik, még akkor is, ha a fizikai tulajdonságai nem változtak. Ugyanez igaz az ételekre is. Egy alacsony zsírtartalmú joghurt gazdagabbnak, krémesebbnek érződhet pusztán az illatanyagok hatására, anélkül hogy több zsírt vagy emulgeálószert tartalmazna.

Az ízlelés kiváló példája annak, mennyire félrevezető az "öt érzék" gondolata. Amikor eszünk vagy iszunk, valójában három érzék működik együtt: az ízlelés, a szaglás és a tapintás. Az ízlelőbimbók csupán az alapízeket érzékelik: az édeset, a sósat, a savanyút, a keserűt és az umamit, vagyis az ízletes, húsos érzetet. De hol van ebben az eper, a málna vagy a mangó íze?

Nincs külön "málnaérzékelő" receptor a nyelvünkön, és ezek az ízek nem vezethetők le egyszerű kombinációkból. Az ízek gazdagságát döntően a szaglás adja, mégpedig nem a külső levegő belélegzésével, hanem úgy, hogy rágás közben az illatmolekulák a torok hátsó részén keresztül jutnak fel az orrüregbe.

A tapintás szintén jóval összetettebb, mint gondolnánk. Nem egyetlen érzékről van szó, hanem több különálló rendszerről: fájdalomról, hőmérsékletről, viszketésről és a klasszikus érintésről. Ezek együtt alakítják ki például azt, hogy a csokoládét bársonyosnak és luxusérzetűnek, vagy éppen ragacsosnak és túl édesnek érezzük. A tojás állaga, a lágy vagy kemény főtt változat iránti preferenciánk szintén ebből az összetett tapintási-ízlelési élményből fakad.

Vannak olyan érzékeink is, amelyekről ritkán beszélünk. Ilyen a propriocepció, amely lehetővé teszi, hogy csukott szemmel is tudjuk, hol vannak a végtagjaink. Ehhez kapcsolódik az egyensúlyérzék, amely a belső fül félkörös ívjárataiból, a látásból és a testhelyzet érzékeléséből áll össze. Az interocepció révén érzékeljük a saját testünk belső állapotát: az éhséget, a szívverés gyorsulását, a feszültséget vagy a nyugalmat. Létezik az úgynevezett cselekvésérzet is, az a belső bizonyosság, hogy mi magunk irányítjuk a mozdulatainkat. Egyes stroke-on átesett betegek esetében ez az érzés eltűnhet, és úgy érzik, mintha valaki más mozgatná a karjukat.

A látás sem működik elszigetelten. Ha repülőgépen ülünk, és felszállás közben végignézünk az utastéren, úgy tűnhet, mintha a kabin eleje magasabban lenne, mint a hátulja. Optikailag semmi nem változik, mégis így látjuk, mert a belső fül egyensúlyi rendszere azt "mondja" az agynak, hogy hátrafelé dőlünk. Amit látunk, az valójában a látás és az egyensúlyérzék közös eredménye.

Az érzékek kutatása ma önálló, izgalmas tudományterület. Kiderült például, hogy a lépteink hangjának megváltoztatása könnyebbnek vagy nehezebbnek éreztetheti a testünket, vagy hogy a múzeumi audioguide-ok, amelyek úgy szólnak hozzánk, mintha egy portré alakja beszélne, segítenek több vizuális részlet megjegyzésében. Az is bebizonyosodott, hogy a repülőgépek zaja csökkenti az édes, sós és savanyú ízek érzékelését, de az umamit nem. Ezért ízlik sokaknak különösen a paradicsomlé a levegőben.

Mindez arra emlékeztet, hogy érzékeink rendkívül összetett, finoman hangolt rendszert alkotnak. Nem kell laboratóriumba mennünk ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk. Elég, ha néha megállunk egy pillanatra, és tudatosan figyelünk. Egy séta, egy falat étel vagy egy korty ital is megmutathatja, mennyire gazdag az a világ, amelyet az érzékeink közösen teremtenek számunkra. (1)

(1) - https://studyfinds.org/humans-33-senses/