Telihold és álmatlanság – Valóban befolyásolja az égi fény az alvásunkat?

Előfordult már veled, hogy egy ragyogó teliholdas éjszakán a plafont bámulva forgolódtál, és azon tűnődtél, vajon a Hold fénye tart-e ébren...

Előfordult már veled, hogy egy ragyogó teliholdas éjszakán a plafont bámulva forgolódtál, és azon tűnődtél, vajon a Hold fénye tart-e ébren?

Az emberiség évezredek óta kapcsolatot sejt égi kísérőnk és az emberi viselkedés között: őrületet, furcsa álmokat, nyugtalanságot tulajdonítanak neki. Maga a "lunatikus" (holdkóros) szó is a latin luna, vagyis "Hold" szóból ered.

A rendőrök, mentősök és kórházi dolgozók között sokan esküsznek rá, hogy a teliholdas éjszakák különösen mozgalmasak. De vajon a tudomány is így látja?

A válasz – mint oly sokszor – árnyaltabb, mint a néphagyomány. A kutatások szerint a telihold valóban befolyásolhatja az alvásunkat, de a mentális egészségre gyakorolt hatása sokkal kevésbé egyértelmű.

Mit tesz a telihold az alvásunkkal?

Több vizsgálat is kimutatta, hogy az emberek ténylegesen másképp alszanak a teliholdat megelőző napokban, amikor a holdfény különösen erős az esti égbolton. Ilyenkor az emberek átlagosan 20 perccel kevesebbet alszanak, nehezebben alszanak el, és kevesebb időt töltenek a mély, regeneráló alvási fázisban. Nagy, nemzetközi populációkat vizsgáló kutatások is megerősítették ezt a mintázatot: az emberek különböző kultúrákban hajlamosak később lefeküdni és rövidebben aludni a telihold előtti éjszakákon.

A legvalószínűbb ok a fény. A világos holdfény megzavarhatja a test belső óráját, csökkentheti a melatonin – az alvásért felelős hormon – termelését, és éberebben tarthatja az agyat.

A hatás viszonylag enyhe: a legtöbben mindössze 15–30 percnyi alvást veszítenek, de ez már mérhető különbség. Különösen erős a jelenség olyan helyeken, ahol nincs mesterséges világítás – például vidéki környezetben vagy sátorozás közben. Érdekes módon egyes kutatások szerint a férfiak és nők eltérően reagálhatnak: a férfiak inkább a növekvő Hold idején alszanak kevesebbet, míg a nők a telihold környékén tapasztalnak enyhébb, de észrevehető alvásromlást.

A Hold és az elme: mítosz vagy valóság?

A népi hiedelmek szerint a telihold nemcsak az alvást, hanem az elmét is megzavarja. A régi időkben úgy tartották, hogy a holdfény kiválthatja a mánia epizódokat bipoláris betegeknél, rohamokat epilepsziásoknál vagy pszichózist skizofréniában szenvedőknél. A magyarázat egyszerű volt: ha a fény megzavarja az alvást, a kialvatlan elme könnyebben "megőrülhet".

A modern tudomány új nézőpontot ad ehhez. Az alváshiány önmagában is az egyik legerősebb kiváltó tényezője a mentális problémáknak. Már egyetlen rossz éjszaka fokozhatja a szorongást, rontja a hangulatot, és tartós alvászavar esetén nő a depresszió, az öngyilkos gondolatok és a pszichiátriai betegségek fellángolásának kockázata.

Ez azt jelenti, hogy a telihold miatti kisebb alvásveszteség is érzékenyebben érintheti azokat, akik már eleve mentális zavarokkal küzdenek. Egy bipoláris beteg például sokkal hevesebben reagálhat egy-egy nyugtalan éjszakára, mint egy egészséges ember.

Ugyanakkor a nagy mintás kutatások nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy a holdfázisok közvetlenül kiváltanák a pszichiátriai kríziseket. Nincs egységes összefüggés sem a holdállás, sem a kórházi felvételek, elbocsátások vagy kezelési idők között.

Vannak azonban apróbb, helyi eltérések. Indiában például 2016 és 2017 között több pszichiátriai intézményben is több "fegyelmező eszközt" (pl. fizikai rögzítést) alkalmaztak telihold idején. Kínában 2012–2017 között enyhe növekedést figyeltek meg a skizofrénia miatti kórházi felvételek számában a teliholdas napokon. Mégis, ezek az eredmények nem egységesek világszerte, és valószínűbb, hogy kulturális szokások vagy intézményi sajátosságok magyarázzák őket, nem pedig biológiai hatások.

Végső soron tehát a Hold legfeljebb egy kis szeletet hasít ki az alvásunkból – de ez a kis változás bizonyos embereknél nagyobb lelki következményekkel járhat.

Más elméletek, amelyek nem állták ki az idő próbáját

A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy vajon a Hold más módon is befolyásolja-e az emberi testet. Felmerült például a gravitációs "árapály-hatás" ötlete – miszerint a Hold tömegvonzása, amely az óceánokat is mozgatja, apró, de mérhető hatást gyakorolhat a testnedvekre vagy az agyi folyadékokra. Mások geomágneses vagy légköri változásokat vizsgáltak, amelyek a holdfázisokkal együtt módosulhatnak.

Ám egyik elmélet sem bizonyult meggyőzőnek. A Hold gravitációja az emberi test méretéhez viszonyítva elenyésző, és a geomágneses vagy légnyomásbeli változások hatása sem áll összhangban az alvásmódosulásokkal. A legéletszerűbb és tudományosan is alátámasztott magyarázat továbbra is a fényhatás marad.

Miért marad fenn a telihold-mítosz?

Ha a tudomány ennyire gyenge kapcsolatot mutat, miért hiszünk mégis a "telihold hatásban"? A pszichológusok az ún. illuzórikus korrelációval magyarázzák. Hajlamosak vagyunk észrevenni és megjegyezni azokat a különös eseményeket, amelyek egybeesnek a teliholddal – például egy nehéz ügyeletet, egy veszekedést vagy egy álmatlan éjszakát –, miközben elfelejtjük azokat a sokkal gyakoribb eseteket, amikor a Hold fénye semmit sem befolyásolt.

A Hold ráadásul szimbolikusan is erős hatású. Látványos, misztikus, "kéznél van," ellentétben azokkal a rejtett alvásrontó tényezőkkel, mint a stressz, a koffein vagy a lefekvés előtti képernyőhasználat. Így sokkal egyszerűbb az égre mutatni, mint a saját életmódunkra.

Mit tanulhatunk a Holdtól az alvásról?

Bár a Hold nem tesz "őrültté" bennünket, mégis fontos tanulsággal szolgál: az éjszakai fény valóban számít.

Testünk evolúciósan a természetes nappal–éjszaka ciklushoz alkalmazkodott. Az esti mesterséges fény – legyen az telefonkijelző, utcai lámpa vagy éppen telihold – késleltetheti a cirkadián ritmust, csökkentheti a melatoninszintet, és felszínesebbé, szaggatottabbá teheti az alvást.

Ez a biológiai mechanizmus segít megérteni azt is, miért vitatott a nyári időszámítás. Amikor tavasszal "előreállítjuk" az órát, a naplemente későbbre tolódik, és az esték mesterségesen világosabbak maradnak. Ez a kis eltolódás sokaknál megzavarja az alvásciklust, növeli a balesetek, a szív-érrendszeri események és a munkabalesetek kockázatát – sokkal nagyobb mértékben, mint bármelyik holdfázis.

A modern világban tehát nem a Hold, hanem a képernyőink, lámpáink és neonfényeink azok, amelyek valóban megzavarják az alvásunkat. Éppen ezért egyre több alvásszakértő javasolja, hogy maradjunk egész évben a természetesebb, ún. "normál időszámításnál," amely jobban illeszkedik biológiai óránkhoz. (1)

(1) - https://theconversation.com/does-the-full-moon