Új válasz a Fermi-paradoxonra? – A "Kognitív Horizont Hipotézis" szerint lehet, hogy az idegenek már itt vannak, csak nem tudjuk észrevenni őket

Hol vannak az idegenek? – tette fel a legendássá vált kérdést Enrico Fermi több mint hetven évvel ezelőtt. Azóta a tudomány és a filozófia e...

Hol vannak az idegenek? – tette fel a legendássá vált kérdést Enrico Fermi több mint hetven évvel ezelőtt. Azóta a tudomány és a filozófia egyik legnagyobb rejtélyévé vált ez az egyszerű, mégis mélyen zavarba ejtő kérdés.

A világegyetem mérhetetlen mérete, a csillagok és bolygók megszámlálhatatlan sokasága alapján szinte biztos, hogy nem vagyunk egyedül. És mégis: a rádióteleszkópok hallgatnak, az égbolt üres, és semmi nem utal arra, hogy más intelligens civilizációk is megpróbálnának kapcsolatba lépni velünk.

A Fermi-paradoxon lényege éppen ez a logikai ellentmondás: ha az élet gyakori, és az intelligencia elég időt kap a fejlődésre, akkor már régen észlelnünk kellett volna valamilyen bizonyítékot rá. De mi van, ha a probléma nem a világegyetemben van – hanem bennünk?

Egy 2024-ben megjelent tanulmányban a szerb filozófus, Vojin Rakić egy radikálisan új nézőpontot javasol: szerinte a Fermi-paradoxonra adott válaszaink túlságosan embercentrikusak. Mi, emberek, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy az intelligencia mindenhol hasonlóan működik, mint nálunk: hogy az értelmes lények városokat építenek, kommunikációs hálózatokat fejlesztenek, és űrhajókat konstruálnak. De mi van, ha az intelligencia más formái egyáltalán nem így fejeződnek ki? (1)

A Kognitív Horizont Hipotézis

Rakić elképzelése, amelyet "Kognitív Horizont Hipotézisnek" nevezhetünk, abból indul ki, hogy az emberi megismerésnek korlátai vannak – olyan korlátai, amelyek miatt bizonyos jelenségeket egyszerűen nem tudunk felfogni, érzékelni vagy értelmezni. Ez a horizont kijelöli, meddig látunk el a valóságból, és meddig terjed a fogalmi eszköztárunk. Ami ezen túl van, az számunkra láthatatlan – nem azért, mert nem létezik, hanem mert nem tudjuk értelmezni a létezését.

Lehet, hogy az idegen élet nem biológiai, hanem tudatforma, energetikai mintázat vagy dimenzionális létezés, amely nem az anyagi világban működik. Egy ilyen civilizáció létezhet körülöttünk, akár a Földdel egy térben, de más frekvencián, más valóságrétegben. Rakić szerint az emberiség egyszerűen nem rendelkezik azzal az érzékelési és gondolkodási kapacitással, amely lehetővé tenné, hogy ilyen létezőket észrevegyen.

Miért nem vesszük észre, ami körülöttünk van?

A Fermi-paradoxon egyik legérdekesebb aspektusa az, hogy mennyire természetesnek vesszük: ha valami van, akkor azt észre kell vennünk. De a természet tele van példákkal arra, hogy a valóság sokkal gazdagabb, mint amit érzékszerveink mutatnak. Az emberek például csak a fény spektrumának egy apró szeletét látják. A rádióhullámok, a mikrohullámok, az infravörös és az ultraibolya sugárzás mind "láthatatlan" – mégis léteznek, és hatnak ránk.

Miért gondoljuk hát, hogy az intelligencia csak abban a formában létezhet, amit mi képesek vagyunk felfogni?

Rakić szerint ez a kérdés antropocentrikus torzítás. Úgy hisszük, hogy mi vagyunk az intelligencia mércéje, mert csak a saját gondolkodásunkat ismerjük. De már a Földön is vannak lények, akik más módon "okosak". Az polipok például rendkívül fejlett problémamegoldó képességgel bírnak, pedig idegrendszerük szerkezete gyökeresen eltér a miénktől. A gombahálózatok képesek információt továbbítani a gyökerek között, mintha biológiai internetről lenne szó. És a mesterséges intelligencia sem biológiai agy, mégis képes tanulni, gondolkodni, alkotni.

Ha ennyi különböző intelligencia létezhet egyetlen bolygón, akkor miért ne létezhetne a világegyetemben olyan, amelyet még elképzelni sem tudunk?

Mi van, ha az idegenek nem "ott kint," hanem "itt" vannak?

Rakić hipotézise még merészebbet állít: lehet, hogy az idegen élet nem a távoli galaxisokban rejtőzik, hanem közvetlenül körülöttünk – csak épp mi vagyunk vakok rá. Elképzelhető, hogy az univerzum párhuzamos dimenzióiban, eltérő idősíkokon, vagy az anyag és energia más formáiban léteznek olyan entitások, amelyek számunkra teljesen észrevétlenek. Ezek nem feltétlenül "szellemek" a misztikus értelemben, hanem más típusú létezők – olyanok, amelyek a fizikai törvényeinkből kicsúsznak, de attól még valóságosak lehetnek a saját rendszerükben.

Ez a gondolat egyszerre izgalmas és nyugtalanító. Ha igaz, akkor a Fermi-paradoxon nem a csillagok között oldódik meg, hanem a tudat határai között. A kérdés tehát nem az, hogy hol vannak az idegenek, hanem az, hogy miért nem látjuk őket.

A tudomány új iránya?

Rakić szerint a megoldás nem abban rejlik, hogy egyre nagyobb teleszkópokat építünk, hanem abban, hogy felismerjük saját korlátainkat. A tudomány hajlamos feltételezni, hogy minden kérdés megválaszolható, ha elég fejlett technológiát használunk. Ám ha a "kognitív horizont" valóban létezik, akkor bizonyos dolgok elérhetetlenek maradnak – nem azért, mert a technológia hiányzik, hanem mert a megértés kategóriái hiányoznak.

Ahogy Rakić írja:

"A Fermi-paradoxon megfogalmazása túlságosan szűk. A kérdés nem az, hogy miért nem látjuk az idegeneket az univerzumban, hanem az, hogy mi minden létezhet körülöttünk, amit mi nem vagyunk képesek észlelni."

A filozófiai következmény

Ha elfogadjuk ezt a gondolatot, az nemcsak az asztrobiológia, hanem a filozófia számára is forradalmi. Megkérdőjelezi az emberi tudás végső természetét, és arra figyelmeztet: lehet, hogy a világegyetem legnagyobb titkai nem odakint, hanem a tudatunk határain túl rejtőznek.

A "kognitív horizont" tehát nem pesszimista elmélet, hanem egyfajta intellektuális alázatra intő felismerés. Arra hív, hogy ne csak a csillagokat kémleljük, hanem magát a megismerés folyamatát is újragondoljuk.

Lehet, hogy az idegenek valóban "már itt vannak" – csak mi még nem nőttünk fel hozzá, hogy észrevegyük őket. (2)

(1) - https://www.cambridge.org/core/journals/
(2) - https://www.iflscience.com/new-answer