Katonai búvárok egy víz alatti UFO-baleset helyszínét fedezték fel, de több évtizednyi titoktartásra esküdtek

1967. október 4-én este különös narancssárga fények tűntek fel Kanada atlanti partjainál, Shag Harbour közelében. Egy csoport helyi tinédzse...

1967. október 4-én este különös narancssárga fények tűntek fel Kanada atlanti partjainál, Shag Harbour közelében. Egy csoport helyi tinédzser figyelte meg, ahogy a fények az égből a tenger felé zuhannak, majd lebegnek a víz felszíne felett.

A fiatalok, azt gondolva, hogy repülőgép-szerencsétlenség történt, azonnal értesítették a Kanadai Királyi Lovasrendőrséget. Amikor a parti őrség megérkezett a helyszínre, a bizonyítékok hiánya miatt az eset rejtély maradt. Az egyetlen nyom egy sárgás hab volt a vízen, amit néhány szemtanú szerint a tengerbe süllyedő fények okoztak. Másnap a búvárok átkutatták a területet, de sem földönkívüliekre, sem repülőgép-roncsokra nem találtak bizonyítékot. Az ügy ezzel látszólag lezárult – vagy mégsem?

Harminchárom évvel később, 2000-ben Chris Styles, egy elkötelezett ufókutató, újraindította a nyomozást. Az interjúk során a szemtanúk rendre ugyanazt a kérdést tették fel neki: "Tudsz Shelburne-ről, ugye?" Ez a kérdés egy másik, még rejtélyesebb eseményre utalt, amely évtizedekig titokban maradt, és amely a Shag Harbour-incidenshez hasonlóan megmozgatta az UFO-hívők fantáziáját.

A Shelburne-rejtély: NATO-hadgyakorlat vagy földönkívüli találkozás?

Styles kutatásai során kiderült, hogy a "Shelburne-incidens" egy 1960-as években zajló NATO-hadgyakorlatra utal, amely a kanadai McNabs-sziget partjainál, Shelburne kikötőjében zajlott. A hadgyakorlat célja egy nyolc mérföld hosszú, ál-aknákkal teli útvonal létrehozása és megtisztítása volt. Az amerikai hadihajók aknákat helyeztek el, amelyeket aknaszedő hajóknak kellett volna eltávolítaniuk. A művelet körülbelül egy órán keresztül zökkenőmentesen zajlott – aztán, ahogy Styles egy podcastban, az UFO Live Shows-ban fogalmazott, "minden pokollá vált". Búvárokat küldtek a vízbe, és amit ott találtak, az minden képzeletet felülmúlt.

Styles 2023-as könyvében, a Sweep Clear 5: NATO’s UFO Encounter-ban három kanadai búvár beszámolóját idézi: "Nem volt kétség afelől, amit Shelburne partjainál láttunk. UFO-k voltak a tengerfenéken. Élő lények foglalták el őket, és még mindig volt aktivitás. Az egyik megpróbálta segíteni a másikat, amely sérült volt." A beszámolók szerint a búvárokat a felszínre rendelték, és szigorúan megtiltották nekik, hogy beszéljenek arról, amit láttak. A parancsnoki hajón megszólaltak a riasztók, és pánik tört ki.

Styles további kutatásai során olyan dokumentumokra bukkant, amelyek szerint a hadgyakorlat alatt a hajók körülbelül 90 perc elteltével DEFCON 1-es készültségi szintet rendeltek el – ez a háborús készültség legmagasabb foka. A szemtanúk beszámolói gyakran homályosak vagy ellentmondásosak voltak, amit részben a titoktartási eskütétel magyarázhat. Egy légierős veterán például azt állította, hogy esténként hallotta, amint a búvárok két repülő csészealjról beszéltek, amelyek a hajó alatt, a tengerfenéken helyezkedtek el. A küldetés végén azonban egy amerikai haditengerészeti tiszt azt javasolta, hogy a búvárok hagyják abba a "szovjet tengeralattjáróról" való beszélgetést, ami arra utal, hogy a hatóságok szándékosan próbálták elterelni a figyelmet a földönkívüli eredet lehetőségéről.

Összefüggés Shag Harbour-rel?

Styles másik könyvében, a Dark Object: The World’s Only Government-Documented UFO Crash-ben, társszerzőjével, Don Legerrel azt feltételezte, hogy a Shag Harbour-nél lezuhant UFO 25 mérföldet tett meg a víz alatt, ahol egy másik földönkívüli űrhajó fogadta, talán a megmentésére érkezve. A kiadók nyomására Styles megpróbálta összekapcsolni a Shelburne- és a Shag Harbour-incidenst, hiszen egy ilyen kapcsolat tökéletes lezárást adott volna a történetnek. Azonban közel három évtizedes kutatás után kiderült, hogy a Shelburne-hadgyakorlat 1960-ban zajlott, hét évvel a Shag Harbour-esemény előtt, így a két incidens nem lehet ugyanaz.

Bár a két esemény nem kapcsolható össze, Styles hitt a szemtanúk beszámolóinak hitelességében. A podcastban kiemelte, hogy sok haditengerészeti veterán könnyek között mesélt az élményeiről, és gyakran kérte, hogy váltsanak témát, amikor az érzelmeik eluralkodtak rajtuk. Styles szerint az eset idején, az 1960-as években az űrutazás még a tudományos fantasztikum világába tartozott, és olyan híres esetek, mint Betty és Barney Hill állítólagos földönkívüli elrablása, még nem kerültek a nyilvánosság elé. Ezért a szemtanúk beszámolói különösen hitelesnek tűntek számára, hiszen nem befolyásolhatta őket a korabeli UFO-mánia.

A rejtély ma: Shag Harbour és Shelburne öröksége

Bár a Shelburne-incidens háttérbe szorult a Shag Harbour-eseményhez képest, mindkét eset máig megoldatlan. Shag Harbour mára UFO-rajongók zarándokhelyévé vált, ahol turisták keresik a rejtély nyomait. A Shelburne-incidens azonban kevésbé ismert, részben azért, mert a szemtanúk évtizedekig tartó titoktartási eskü alatt álltak. Az ufókutatók és szakértők körében azonban mindkét esemény továbbra is élénk vitát vált ki. Egyesek szerint az azonosítatlan tengeralatti objektumok (USO-k) földönkívüli eredete nem teljesen elképzelhetetlen.

Styles kutatásai rávilágítanak arra, hogy a Shelburne- és Shag Harbour-incidensek több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Lehetséges, hogy a tengerfenéken talált objektumok valóban földönkívüli technológiát képviseltek? Vagy csupán a hidegháborús paranoia és a katonai titkolózás hozta létre ezeket a történeteket? A válaszok talán örökre a tenger mélyén maradnak, de a rejtély továbbra is izgatja az UFO-hívők és a szkeptikusok fantáziáját egyaránt. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/preview/