Kétezer éven át Mária, Jézus anyja, a keresztény hagyományban a Szűz Istenanya szerepében jelent meg: katedrálisokban, himnuszokban és festm...
Kétezer éven át Mária, Jézus anyja, a keresztény hagyományban a Szűz Istenanya szerepében jelent meg: katedrálisokban, himnuszokban és festményeken tisztelték, Michelangelo Pietàjától a bizánci aranymozaikokig. A művészetben többnyire nyugodt, fiatalos és örökké tiszta nőként ábrázolják, akinek szentséges aurája szinte elhomályosítja emberi mivoltát.
Ám a glória és az ikonok mögött egy hús-vér nő rejtőzik, akinek valós élete évszázadok teológiai rétegei alatt veszett el. James Tabor bibliai kutató, régész és a Charlotte-i Észak-Karolinai Egyetem nyugalmazott professzora szerint Mária történelmi alakjának feltárása nemcsak Jézusról alkotott képünket formálhatja át, hanem a kereszténység eredetét is újraírhatja.
Tabor érvei, amelyeket legújabb könyvében, a The Lost Mary-ben fejt ki, öt radikális állításon alapulnak: Mária a kereszténység egyik alapítója volt; királyi és papi vérvonalból származott; szerepét szándékosan elhallgatták a keresztény hagyományban; ő adta át Jézus tanításainak lényegét; és leginkább egy valós zsidó nőként érthető meg, aki a római uralom alatt élve Júdeában tevékenykedett. Ezek az állítások együttesen Mária történelmi jelentőségének újraértékelésére irányulnak, és azt célozzák, hogy kiragadják őt a kegyes absztrakciókból, bemutatva mint a történelem egyik legmeghatározóbb nőalakját.
A kereszténység alapítója
A hagyományos keresztény narratíva szerint a kereszténység Jézus tanításaival kezdődött, majd Péter és Pál prédikációival terjedt el. Mária ebben a történetben csak a háttérben tűnik fel: csendes jelenlévőként a jászolnál, a kánai menyegzőn vagy a kereszt lábánál. Tabor azonban azt állítja, hogy ezek az ábrázolások jelentősen alábecsülik Mária valódi szerepét.
Mária nemcsak Jézus anyja volt, hanem egy dinasztia matriarchája is. Ő volt Jakab anyja, aki Jézus halála után a jeruzsálemi mozgalom vezetője lett, és rokonságban állt Keresztelő Jánossal Erzsébeten, a rokonán keresztül. Ez a három férfi – János, Jézus és Jakab – alakította a Jézus-mozgalom első évtizedeit, és Mária volt az, aki összekötötte őket. Tabor szerint a családi kapcsolatok kulcsfontosságúak voltak: a mozgalom egy "családi vállalkozás" része volt. A János evangéliumában leírt keresztre feszítésnél Jézus anyját egy névtelen tanítványra, a "szeretett tanítványra" bízta. Tabor úgy véli, hogy ez a tanítvány Jakab, Jézus testvére volt, és Mária, valamint Jakab már Jézus szolgálatának kezdetétől fogva szorosan részt vett a vezetésben.
Ha ez igaz, Mária nem csupán háttérszereplő volt, hanem a mozgalom horgonya, aki stabilitást, folytonosságot és inspirációt biztosított Jézus keresztre feszítése után. Tabor szerint a történészek azért nem értékelték kellőképpen Mária szerepét, mert a 19. században, amikor a történelmi Jézus kutatása elkezdődött, a nőket nagyrészt marginalizálták az akadémián, az egyházban és a társadalomban. Ez a marginalizáció arra késztette a kutatókat, hogy saját társadalmi struktúráikat vetítsék rá az 1. századi Galileára, így figyelmen kívül hagyták Mária szerepét.
Bár az 1. századi Galileában a nőket szintén marginalizálták, voltak befolyásos női alakok az ókorban. Bernadette Brooten, a Brandeis Egyetem emeritus professzora például feliratokkal bizonyította, hogy nők is betölthettek vezető szerepeket az ókori zsinagógákban. Ez nem bizonyítja közvetlenül Mária befolyását, de alátámasztja Tabor elméletét, miszerint Mária nem csupán jelen volt a kereszténység kezdetén, hanem annak első alapítója – egy matriarcha, akinek bölcsessége és kitartása lehetővé tette egy új vallási hagyomány megszületését.
Királyi és papi származás?
Mária tekintélye nemcsak anyai szerepéből fakadt, hanem genealógiai hátteréből is. Tabor azt állítja, hogy Mária királyi és papi vérvonalat hordozott, így gyermekei "kétszeresen királyi" származásúak voltak.
A kulcsfontosságú bizonyíték Lukács evangéliumának genealógiájában rejlik, amelyet a tudósok hagyományosan József származási vonalának tulajdonítottak. Tabor azonban úgy véli, hogy ez a lista, amely Dávidtól Jézusig terjed, valójában Mária származását írja le. Míg Máté evangéliuma Salamon királyi vonalát követi, Lukács listája olyan neveket tartalmaz, amelyek Izrael papi osztályához köthetők: Lévi, Eliézer és Jannai. Tabor szerint Mária Dávidtól, Izrael ikonikus királyától és Árontól, az első főpaptól származott (a Leviticus szerint minden templomi pap Áron leszármazottja kellett legyen).
Ezt az érvet nehezíti, hogy Lukács genealógiája nem említi Máriát, és József vonalát követi. Tabor ugyanakkor meggyőzően érvel amellett, hogy Lukács 3:2-ben utalás található Máriára, bár más tudósok, például Raymond Brown, a The Birth of the Messiah szerzője, nem értenek egyet ezzel. Ha Tabornak igaza van, ez a származás Mária gyermekeinek jogot adott volna a trónra és a templomi vezetésre is, bár mások is igényt tarthattak volna hasonló jogokra.
Az Újszövetségben erre nincs közvetlen bizonyíték, de korai keresztény írók, például a 2-3. századi Hippolütosz és Origen, Jézust "törzsileg kevertnek" írták le, kombinálva Júda királyi és Lévi papi vonalát. Jakabot, Mária második fiát, a 2. századi keresztény író, Hégészipposz szerint papi ruhákban ábrázolták, ami csak akkor lett volna megengedett, ha papnak tekintették. A 4. századi Epiphaniosz szerint Jakab a jeruzsálemi templomban viselt papi ruhákat. Bár ezek a források későiek és teológiai motivációval íródtak, jelzik a korai keresztény érdeklődést Jézus papi származása iránt, amelyet Tabor szerint Máriától kellett örökölnie, mivel Józsefnek nem volt papi státusza.
Elhallgatás a keresztény történetben
Ha Mária szerepe ennyire központi volt, miért szorult a perifériára az Újszövetségben? Miért csak utalások találhatók királyi és papi származására? Tabor szerint ez szándékos elhallgatás eredménye.
A legkorábbi evangéliumban, Márk evangéliumában Jézust szokatlan módon "Mária fiának" nevezik, ami egy zsidó férfi azonosítására szokatlan formula. József teljesen hiányzik a narratívából, így Mária a család központi alakja. Azonban a Jézus örökségéről alkotott versengő nézetek Máriát a háttérbe szorították. Pál leveleiben Mária szinte teljesen eltűnik; Pál soha nem nevezi nevén, csak úgy utal Jézusra, mint aki "asszonytól született". A későbbi evangéliumok visszahozzák Józsefet, mint törvényes apát, ezzel tovább csökkentve Mária jelentőségét.
Tabor szerint ez a csend nem véletlen. Mária elhallgatásával Pál és a későbbi keresztény vezetők a figyelmet Jézus zsidó családjáról és júdeai politikai gyökereiről a Krisztus kozmikus identitására irányították. A teológiai hangsúly egy hús-vér dinasztiáról egy egyetemes üdvösségüzenetre tolódott. Mária, Jakab és Jézus családja háttérbe szorult Péter és Pál mögött, akik a hit hivatalos "oszlopaivá" váltak. Hasonló érveket más tudósok is felhoztak a korai egyházban a nők marginalizálásáról.
Elizabeth Schrader Polczer, a Villanova Egyetem docense például kimutatta, hogy a korai keresztény kéziratokból eltávolították Mária Magdolna utalásait. Yii-Jan Lin, a Yale Divinity School docense a Journal of Biblical Literature-ben publikált cikkében demonstrálta, hogy Junia, akit Pál apostolként említ, a keresztény értelmezésben leminősítették és nemváltáson estek át. Tabor hasonlóan erős, de vitatottabb érvet hoz: Mária háttérbe szorult Pál és az ő tanítványi státusza javára, és évszázadok alatt a mindig szűz, alázatos Istenanyává formálták, szentté, de történelmileg elhallgatásra ítélve.
Jézus üzenetének forrása
Mi van, ha Jézus igazságosságra és együttérzésre épülő radikális üzenete nemcsak isteni kinyilatkoztatásból, hanem anyjától is ered?
Mária szegénységben, elnyomásban és veszteségben élt. Fiatalon özvegyült, nagy családot nevelt egy lázadások és római brutalitás sújtotta földön. Tapasztalatai, Tabor szerint, mély igazságérzetet adtak neki. Lukács evangéliumában Mária a Magnificat szavait mondja: "Letaszította a hatalmasokat trónjukról, és felmagasztalta az alázatosakat; az éhezőket jóllakatta, a gazdagokat pedig üres kézzel bocsátotta el" (Lukács 1:52-53). Bár nem biztos, hogy ezek a szavak történelmileg az övéi, Tabor szerint ezek az etikát tükrözik, amelyet Jézus később hirdetett: Isten országa a szegényeké, az utolsók lesznek az elsők, és a szelídek öröklik a földet. Mária hangja visszhangzik Jézus leghíresebb tanításában, a Hegyi beszéd Boldogságaiban. Világrendjének víziója nemcsak Jézus prédikációját, hanem Jakab jeruzsálemi vezetését is formálta.
Jézus keresztre feszítése után Jakab vette át a jeruzsálemi követők vezetését, amit Pál is megerősít. Tabor úgy képzeli el Máriát, mint aki Jakabbal együtt élt és vezette a jeruzsálemi egyházat, mint a "Jézus-mozgalom idegközpontja". Egy 1. századi házat is azonosít a jeruzsálemi Sion-hegyen, a Keresztes Apostolok Temploma alatt, mint Mária és Jakab otthonát ebben az időszakban. Ez a kép a kor társadalmi valóságát öleli fel: az özvegyek, mint Mária, általában családtagjaikkal éltek, például Jakabbal. (Érdemes azonban megjegyezni, hogy a Biblia hallgat Mária húsvét utáni életéről.)
Ebben a megvilágításban Mária nem csupán Jézus anyja volt, hanem tanításainak forrása. A katolikus hagyomány is feltételezi, hogy Mária megosztotta Jézussal az angyali üdvözlet részleteit. Michael Pakaluk, a Catholic Answers cikkében azt állította, hogy Mária befolyásolta a János evangéliuma szövegének összeállítását is.
Történelmi zsidó nő
Végül, Tabor azt szorgalmazza, hogy Máriát vegyük ki a keresztény hagyomány "üvegvitrinjéből," és emlékezzünk rá mint 1. századi zsidó nőre, aki a római uralom alatt nevelte gyermekeit. Ez magától értetődőnek tűnhet, de a keresztény értelmezés és hagyomány évszázadai elhomályosították vallási identitását és nehézségeit.
Ez már a nevével kezdődik. Bár Máriának hívjuk, az Újszövetség görögül Mariamként említi, ami héber név, és Mózes és Áron nővéréhez, Mariamhoz köti, angolul talán Miriamként lenne pontosabb. Ez a Mária fiatal anya volt, aki valószínűleg nehéz körülmények között szült, naponta vizet hordott, és küzdött gyermekei ellátásáért. Valószínűleg tizennégy éves lehetett, amikor Jézust szülte.
Jézus származása vitákat kavart. Bár az evangéliumok Istent nevezik Jézus apjának, Mária kortársai valószínűleg kevésbé voltak elnézőek. Későbbi legendák szerint Jézus egy római katona fia lett volna, de Tabor szerint "a történelem végéről nézve azt mondhatnánk, hogy az apa ismeretlen". József, ahogy az evangéliumok állítják, megvédhette Máriát a pletykáktól, de támogatása csak ideiglenes volt. Valószínűleg az elrendezett házasság után nem sokkal özvegyült, és egyedül nevelte gyermekeit. József nem jelenik meg a forrásokban Jézus tizenkét éves kora után, Mária pedig egyedül utazik gyermekeivel.
Az evangéliumok szerint zsidó nőként vallási fesztiválokra járt Jeruzsálembe és a templomba, mélyen beágyazódva a zsidó életbe. Politikai terrorban élt, mivel Heródes dinasztiája és Róma kivégezte a potenciális messiásokat. Kr. e. 4-ben, amikor Mária éppen felnőttkorba lépett, Galileában lázadás tört ki. Egy Júdás nevű lázadó elfoglalta a szepphoriszi királyi fegyvertárat, és királlyá kiáltotta ki magát, felkeltve a messiási reményeket a környező falvakban, köztük Názáretben, ahol Mária és József élt.
Róma válasza gyors és könyörtelen volt. Varus szíriai legátus két légióval (körülbelül 12 000 emberrel) vonult Galileába, porig égette Szepphoriszt, és tömeges terrort szabadított el. Iosephus zsidó történész szerint a rómaiak körülbelül kétezer lázadót feszítettek keresztre az utak mentén, így a keresztek látványa és a szenvedők jajveszékelése elkerülhetetlen volt Mária és családja számára, akik a közeli Názáretből látták a város füstjét.
Ez a trauma, ahogy Tabor megjegyzi, formáló élmény volt – korai lecke az birodalom áráról és a messiási remény költségeiről. De nem ez volt a legmegrázóbb tapasztalat. Élete végére három fia – Jézus, Jakab és Simon – halt meg vezetői szerepük vagy állításaik miatt. Mária életét a kitartás, a gyász és az ellenállás határozta meg.
Tabor szerint Mária történelmi helyreállítása azt jelenti, hogy nem éteri alakként, hanem olyan nőként látjuk, akinek hite és bátorsága a szenvedésben kovácsolódott. Zsidósága lényeges volt: a Tórát, a templomi rituálékat és Izrael szabadulási reményeit élte és lélegezte. Egy igazságra váró közösséghez tartozott, és ezt a reményt gyermekeibe plántálta.
Évszázadokon át a keresztény hagyomány Máriát a Szűz Anyaként ünnepelte, miközben elhanyagolta a mögötte rejlő nőt. Tabor rekonstrukciója nem mentes a vitáktól, és sokan vitatják érveinek elemeit, de arra hív minket, hogy új szemmel nézzünk Máriára: mint alapítóra, matriarchára, látnokra és túlélőre. Történetének feltárásával nemcsak a kereszténység rejtett gyökereit fedezhetjük fel, hanem egy olyan nő modelljét is, akinek rugalmassága időtlen.
Kétezer év elteltével talán a legradikálisabb tett az, ha annak nevezzük, ami volt: nemcsak "áldott az asszonyok között," hanem a kereszténység elfeledett alapítója. (1)
(1) - https://www.nationalgeographic.com/history/
