A paranormális jelenségek története tele van olyan emberekkel, akik azt állították, hogy különleges képességekkel rendelkeznek. A szellemidé...
A paranormális jelenségek története tele van olyan emberekkel, akik azt állították, hogy különleges képességekkel rendelkeznek. A szellemidézés, a telepátia, a tisztánlátás, a gondolatolvasás vagy akár a telekinézis mind olyan képességek, amelyek már évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget.
Különösen a spiritizmus fénykorában, a 19. és 20. század fordulóján léptek színre olyan személyek, akik állítólagos erőikkel ámulatba ejtették a közönséget. Egyesekről kiderült, hogy csalók voltak, míg mások olyan megmagyarázhatatlan tetteket mutattak be, amelyek még a szkeptikusokat is elgondolkodtatták.
George Valiantine: A későn ébredő médium
George Valiantine 1874-ben született az amerikai New York állambeli Williamsportban. Sok más médiummal ellentétben, akik már gyermekkorukban észlelték különleges képességeiket, Valiantine csak 43 éves korában fedezte fel állítólagos erőit. Addig egyszerű gyártulajdonosként élt, és semmi nem utalt arra, hogy a paranormális világban fogja megtalálni hivatását. Egy éjszaka, egy szállodában tartózkodva, különös kopogásokat hallott a falakon és a mennyezeten, amelyek mintha üzenni próbáltak volna neki. Amikor egy spiritizmus iránt érdeklődő barátjának mesélt erről, az javasolta, hogy tartson szeánszot, hogy kapcsolatba lépjen a szellemekkel.
Valiantine első szeánsza során állítólag megidézte elhunyt sógorának, Bert Everettnek a szellemét, aki azt állította, hogy a szellemek régóta próbálnak kapcsolatba lépni vele. Ezt követően Valiantine rendszeresen tartott szeánszokat, ahol különböző szellemeket idézett meg, köztük egy titokzatos "Dr. Barnettet" és három indián szellemet, "Sólyomfőnököt," "Kokumot" és "Feketelábat". Mindegyikük eltérő hangon és beszédstílusban kommunikált, ami lenyűgözte a hallgatóságot. Valiantine egyik leglátványosabb mutatványa egy trombita használata volt, amelyen keresztül a szellemek beszéltek, miközben a hangszer a levegőben lebegett. Emellett állítólag olyan nyelveken is megszólalt, amelyeket nem ismert, ami különösen nagy figyelmet keltett.
Tudományos vizsgálatok és kételyek
1923-ban H. Dennis Bradley pszichikus kutató figyelt fel Valiantine képességeire, és elhatározta, hogy kontrollált körülmények között teszteli a médiumot. Bradley számos szeánszon vett részt, ahol megdöbbentő jelenségeket tapasztalt: különböző szellemek eltérő akcentussal beszéltek, a trombita a levegőben mozgott, és Valiantine olyan információkat közölt a jelenlévőkről, amelyeket nem tudhatott. Látta, ahogy fénylő gömbök röpködtek a szobában, és érezte, ahogy egy láthatatlan kéz megérintette a vállát. Bradley és csapata nem talált bizonyítékot csalásra, még akkor sem, amikor Valiantine száját leragasztották, és a szellemek hangja továbbra is hallható volt.
Ugyanebben az évben a Scientific American 2500 dolláros díjat ajánlott fel annak, aki hiteles spirituális jelenséget tud bemutatni. Valiantine benevezett a versenyre, és kezdetben lenyűgözte a megfigyelőket, akik nyolc különböző szellemet hallottak, amint a levegőből beszéltek. Azonban a bizottság titokban egy nyomásérzékelőt helyezett Valiantine székébe, amely többször jelezte, hogy a médium elhagyta a helyét, éppen akkor, amikor a "szellemek" megérintették a jelenlévőket. Bár sok megfigyelő nem tudta megmagyarázni a látottakat, a gyanús mozgások miatt Valiantine nem nyerte el a díjat, és sokan csalónak bélyegezték.
A megosztó médium
Valiantine ennek ellenére folytatta szeánszait, és Európában is nagy sikert aratott. Egyik legnagyobb támogatója Bradley maradt, aki több mint száz kísérletet végzett vele, és továbbra is hitelesnek tartotta. Egy másik jelentős esemény 1924-ben történt, amikor Valiantine állítólag száz különböző szellemet idézett meg egyetlen szeánsz alatt, ötven ember jelenlétében. Egy másik figyelemre méltó eset során Dr. Neville Whymant, a kínai történelem és filozófia szakértője vizsgálta Valiantine képességeit, amikor az állítólag Konfuciuszt, a nagy kínai filozófust idézte meg. Whymant lenyűgözve tapasztalta, hogy a szellem korhű kínai nyelven beszélt, és olyan tudást mutatott, amit Valiantine – aki alig volt írástudó – nem ismerhetett.
Ugyanakkor Valiantine karrierjét ellentmondások övezték. Többször találtak bizonyítékot csalásra, például amikor a trombitán emberi nyál nyomait fedezték fel, vagy amikor szellemi ujjlenyomatokat hamisított. Bradley, aki kezdetben támogatta, végül csalónak nevezte, míg Whymant úgy vélte, hogy Valiantine valódi képességekkel rendelkezett, de ezek rendszertelenül jelentkeztek, így időnként trükkökhöz folyamodott. Valiantine megosztó figurája a pszichikus történelemnek: vajon zseniális csaló volt, vagy valóban kapcsolatba lépett a szellemekkel?
Daniel Dunglas Home: A lebegő médium
Daniel Dunglas Home 1833-ban született a skóciai Currie-ben, és már csecsemőkorától különlegesnek tartották. Anyja és családja látnokok és médiumok hosszú sorával rendelkezett, és állítólag Home bölcsője magától ringott. Gyermekként pontosan megjósolta egy unokatestvére halálát, és kilencévesen, miután Amerikába emigrált, egy barátja szellemét látta meg, aki három nappal korábban halt meg – ezt akkor még nem is tudhatta.
Miután örökbefogadó családja 17 évesen kidobta, mert démoni megszállottságra gyanakodtak, Home szeánszokat kezdett tartani, amelyek gyorsan népszerűvé váltak. 1851-ben, első szeánsza során egy asztal állítólag magától mozgott, hiába próbálták a vendégek megállítani. Home hamarosan New England-szerte ismertté vált, és olyan képességeket mutatott be, mint tárgyak mozgatása, megmagyarázhatatlan fények megjelenítése, gyógyítás, és pontos információk közlése elhunytak szellemétől.
Lebegés és elismerés
Home leglátványosabb képessége a levitáció volt. 1852-ben, a Connecticut állambeli South Manchesterben állítólag kétszer is felemelkedett a plafonig, és amikor megpróbálták visszahúzni, a megfigyelők is a levegőbe emelkedtek. Home soha nem kért pénzt a szeánszaiért, mégis az elit körökben mozgott, és gyakran tudósok és szkeptikusok jelenlétében is fellépett, akik nem találtak bizonyítékot csalásra. Sőt, gyakran nappali fényben vagy jól megvilágított helyiségekben tartotta szeánszait, ami szokatlan volt a korabeli médiumok körében.
1855-ben Londonba költözött, ahol olyan hírességeket kápráztatott el, mint III. Napóleon, az orosz cár és Hollandia királynéja. Új trükkökkel bővítette repertoárját, például "fantom kezekkel," amelyek megérintették a jelenlévőket, és azzal, hogy forró parazsat tartott a kezében sérülés nélkül. 1868-ban állítólag egy harmadik emeleti ablakból lebegve távozott, majd egy másik ablakon keresztül tért vissza – ezt a bravúrt Sir Arthur Conan Doyle, a híres író is elismerte.
Tudományos vizsgálatok és kritikák
Home képességeit William Crookes, a neves angol kémikus és fizikus vizsgálta 1871-től kezdve. Crookes saját laboratóriumában tesztelte Home "pszichikus erejét," és meg volt győződve annak hitelességéről. Azt állította, hogy Home soha nem mutatott csalásra utaló jeleket, és érzékenyen reagált a szkeptikusok óvintézkedéseire. Azonban a kísérletet sokan kritizálták, mert nem felelt meg a szigorú tudományos követelményeknek, és az eredmények nem voltak megismételhetőek.
A híres illuzionista, Harry Houdini szintén kételkedett Home-ban, és azt állította, hogy a médium bűvészek trükkjeit használta, bár soha nem tudta pontosan reprodukálni Home mutatványait. Bár később kiderült, hogy Home néhány esetben valóban csalt, számos teljesítménye megmagyarázhatatlan maradt. Ha nem volt valódi pszichikus, akkor minden bizonnyal a történelem egyik legnagyobb illuzionistája volt.
Eileen J. Garrett: A tragédiák és a kozmikus tudat
Eileen J. Garrett 1893-ban született Írországban, és élete tele volt tragédiákkal. Szülei öngyilkosok lettek röviddel születése után, így nagynénjéhez került, aki szigorú és kiszámíthatatlan természetű volt. Garrett már négyévesen észlelte különleges képességeit: szellemekkel kommunikált, és látta az emberek és tárgyak körül lévő "aurát". Azt állította, hogy képes érzékelni a testet elhagyó életenergiát, például amikor dühében kacsákat ölt meg, és látta, ahogy "szürke, füstszerű anyag" távozik belőlük.
Garrett háromszor házasodott, és három fiát veszítette el csecsemőkorban, minden esetben látva lelkük távozását. Második férje a világháborúban halt meg, amit Garrett előre megsejtett. Az 1920-as években a spiritizmus népszerűségét kihasználva transz-médiumként kezdett tevékenykedni, és két "szellemi vezetővel," Ouvanival és Abdul Latiffal dolgozott. Szeánszai során híres személyiségek szellemeit idézte meg, például Sir Edward Marshall Hallét, aki az élet utáni tapasztalatairól beszélt.
Tudományos vizsgálatok és új utak
1931-ben Garrett az Egyesült Államokba költözött, ahol számos kutató tesztelte képességeit. Egy híres kísérlet során az R101 léghajó kapitányának szellemét idézte meg, és olyan technikai részleteket közölt, amelyeket csak a kapitány ismerhetett. Azonban a tesztek eredményei vegyesek voltak: egyesek szerint valódi képességekkel rendelkezett, míg mások úgy vélték, hogy csupán saját elméjének kivetüléseit tapasztalta.
Garrett később megalapította a Parapsychology Foundationt, és a pszichedelikus mozgalomban is aktív szerepet vállalt, azt állítva, hogy az LSD segítette képességei kibontakozását. Élete vége felé már nem hitt a szellemekben, inkább úgy vélte, hogy képességei a "kozmikus tudatból" erednek. 1970-ben, egy konferencia közben halt meg szívrohamban, de öröksége a parapszichológia területén máig jelentős.
George Valiantine, Daniel Dunglas Home és Eileen J. Garrett története a paranormális világ legrejtélyesebb fejezetei közé tartozik. Bár mindhárman megosztották a közvéleményt, és sokan csalással vádolták őket, teljesítményeik egy része máig megmagyarázhatatlan. Valódi pszichikus erőkkel rendelkeztek, vagy csupán zseniális illuzionisták voltak? A válasz attól függ, kinek a szemszögéből vizsgáljuk történetüket. Egy dolog azonban bizonyos: ezek az emberek maradandó nyomot hagytak a történelemben, és továbbra is inspirálják a paranormális jelenségek iránt érdeklődőket.
