Sir Arthur Conan Doyle és a szellemi ujjlenyomatok: Egy paranormális örökség

Sir Arthur Conan Doyle, aki leginkább Sherlock Holmes alakjának megteremtéséről ismert, talán kevésbé ismert arról, hogy milyen mélyen merül...

Sir Arthur Conan Doyle, aki leginkább Sherlock Holmes alakjának megteremtéséről ismert, talán kevésbé ismert arról, hogy milyen mélyen merült el a spiritualizmus és a paranormális jelenségek világában. Élete későbbi szakaszaiban Doyle elkötelezett híve lett annak az elképzelésnek, hogy léteznek szellemek és szellemi lények, és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a valóságukról.

Egyik legmegkapóbb és legrejtélyesebb aspektusa szellemi hitének a "szellemi ujjlenyomatok" és "szellemi kezek" voltak - jelenségek, amelyek továbbra is lenyűgözik mind a spiritualistákat, mind a kétkedőket.

A Pszichikai Múzeum és Doyle paranormális kutatásai

1925-ben Sir Arthur Conan Doyle és felesége, Jean megnyitották a "The Psychic Bookshop"-ot Londonban. Ez nem csupán egy könyvesbolt volt; könyvtárként, kiadóként és múzeumként is működött, amely a pszichikai jelenségek felfedezésére és hitelesítésére összpontosított. Az üzlet alatt Doyle megalapította a Pszichikai Múzeumot, ahol büszkén kiállította azt a gyűjteményt, amelyet a természetfeletti bizonyítékainak tartott, köztük a szellemi ujjlenyomatokat és szellemi kezeket.

Doyle elkötelezett hívője volt a spiritualizmusnak, amely azt a hitet képviselte, hogy a halottak képesek kommunikálni az élőkkel, akár közvetlenül, akár médiumokon keresztül. Gyakran tartott szellemidézéseket, melyek során azt állította, hogy olyan rendkívüli jelenségeket volt képes tanúként megfigyelni, amelyek a kor tudományos ismeretei alapján nem voltak magyarázhatók. A múzeumának egyik legszembetűnőbb darabja a szellemi ujjlenyomatok és kezek voltak - tárgyak, amelyeket Doyle a szellemi világ létezésének kézzelfogható bizonyítékaként értelmezett.

Híresen azt mondta: "A dolgok, amiket régen csodáknak, vagy csodák következményének hívtak... A csoda most, és mindig is, egyszerűen egy olyan természetes erő behatolása, amit még nem értünk." Ez az idézet Doyle írásaiból azt mutatja, hogy Doyle szerint az olyan jelenségek, mint a szellemi ujjlenyomatok, nem természetfeletti dolgok, hanem olyan ismeretlen természetes erők megnyilvánulásai, amelyeket még nem értünk.

A szellemi ujjlenyomatok: Bizonyíték egy szellemidézésből

A szellemi ujjlenyomatok voltak Doyle gyűjteményének egyik legismertebb és legvitatottabb darabja. Doyle elmondása szerint a jelenség akkor kezdődött, amikor szellemidézéseken, vörös fény mellett, amelyről úgy vélték, hogy segít a jobb kommunikációban a szellemekkel, egy tányér - amit gyakran viasz tányérként írtak le - felfüggesztésre került egy médium fölött. Ezeken a speciális körülményeken belül Doyle azt állította, hogy olyan ujjlenyomatokat gyűjtött, amelyek egy szellemhez tartozhattak.

A folyamat, ahogyan Doyle leírta, akkor kezdődött, amikor kopogó hangot hallottak a szellemidézés során. A szellemet arra kérték, hogy hagyjon nyomot a viasz tányéron, amit Doyle szerint meg is tett. A megjelenő ujjlenyomatok korommal voltak bekenve, de olyan jellegzetes vonásokat mutattak, amelyek Doyle és mások szerint ujjlenyomatoknak tűntek. Ezt követően Doyle azt kérte a médiumtól, hogy hagyjon saját ujjlenyomatokat, hogy össze lehessen őket hasonlítani. A viasz tányéron lévő nyomok nem egyeztek meg a médium ujjlenyomataival, ami erősítette Doyle érvét, hogy azok valóban szellemi ujjlenyomatok voltak.

A tányér, valamint más hasonló tárgyak a Pszichikai Múzeumban kerültek kiállításra, mint kézzelfogható bizonyítékok a szellemi világra. Doyle úgy vélte, hogy ezek az ujjlenyomatok a szellemi kommunikáció bizonyítékai, de a tudományos közösség nem volt meggyőzve. A kritikusok arra hívták fel a figyelmet, hogy az ujjlenyomatokat könnyen hamisíthatták a médiumok vagy más jelenlévők a szellemidézés során.

Szellemi kezek: Az ektoplazmatikus jelenség

Nem az ujjlenyomatok voltak a paranormális jelenségek egyetlen bizonyítékai, amelyet Doyle gyűjtött. Ugyanúgy lenyűgözte a szellemi kezek fogalma, amelyeket a The History of Spiritualism Vol. 2 című művében írt le. Ezek nem csupán benyomódások voltak a viaszban, hanem állítólag teljesen kialakult, ektoplazmatikus kezek és más testrészek. Doyle úgy vélte, hogy ezeket a kezeket, amelyek szellemidézéseken viaszba öntve keletkeztek, ektoplazma formálta - egy olyan anyag, amelyről a spiritualisták azt hitték, hogy megjelenhet a szellemekkel való interakció során.

Ezeknek a szellemi kezeknek és egyéb testrészeknek a létrehozási folyamata nem volt egyedülálló Doyle számára. William Denton, a pszichometria (egy tárgy érintésével történő információszerzés képessége) korai úttörője gyakran elismerést kapott azért, mert ő kísérletezett először szellemi arcok és testrészek, köztük kezek öntésével.

Denton módszerei hatással voltak későbbi kísérletekre, amelyeket médiumok végeztek az Egyesült Államokban és Európában. Egy különösen figyelemre méltó eset Manchesterben történt, ahol egy médiumot, Mrs. Firmant lekötözték, hogy megakadályozzák a csalást. Ennek ellenére egy kézlenyomat jött létre, amelyet úgy tűnt, hogy lehetetlen volt hamisítani. Hasonló eredményekről számoltak be más médiumok is, ami tovább erősítette a szellemi kezek hitelességébe vetett hitet.

Doyle vonzalma e jelenségek iránt tovább nőtt, és büszkén kiállította szellemi kezek gyűjteményét a Pszichikai Múzeumban, állítva, hogy még Harry Houdini - a híres bűvész és kétkedő - sem tudta volna reprodukálni a folyamatot. Houdini, aki vitás kapcsolatban állt Doyle-lal a paranormálisról alkotott eltérő nézeteik miatt, gyakran próbálta megcáfolni az ilyen állításokat, mondván, hogy ezek nem mások, mint ügyes trükkök, nem a szellemi világ bizonyítékai.

Sir Arthur Conan Doyle szelleme?

1930-ban egy hátborzongató fordulat következett be Doyle szellemi ujjlenyomataival kapcsolatos történetben. Bár Doyle 1930-ban meghalt, arról számoltak be, hogy szelleme hátrahagyott egy sor ujjlenyomatot, hasonlóan azokhoz, amelyeket életében gyűjtött. A médium, Nino Pecoraro, aki gyakran vett részt Doyle szellemidézésein, azt állította, hogy kapcsolatba lépett Doyle szellemével egy olyan szellemidézés során, amelyben a szellem állítólag egy sor ujjlenyomatot hagyott egy viasz tányéron. Ezt a tányért, amelyről azt állították, hogy Doyle posztumusz ujjlenyomatai találhatóak rajta, a rendőrségnek bemutatták elemzés céljából.

Doyle, mindig is hívőként úgy döntött, hogy halála előtt elkészítteti saját ujjlenyomatait a rendőrségen, hogy ha szelleme valaha is próbálkozik kommunikálni, a nyomokat össze lehessen hasonlítani az ő földi ujjlenyomataival. Halála után a rendőrséget felkérték, hogy hasonlítsák össze a viasz tányéron talált nyomokat Doyle eredeti ujjlenyomataival.

Szakértők, köztük a nyomozó William Hunt megállapították, hogy a tányéron lévő nyomok túl elmosódottak voltak ahhoz, hogy pontos összehasonlítást lehessen végezni. Ráadásul a szellemidézéssel kapcsolatos állítások, beleértve a pszichikai jelenségeket, sokakat arra késztettek, hogy kétségbe vonják a bizonyítékok hitelességét. Ennek ellenére Pecoraro és más spiritualisták meg voltak győződve arról, hogy a nyomok valódiak, és azt állították, hogy Doyle szelleme valóban nyomot hagyott a fizikai világban.

A vita és Doyle hitének öröksége

Sir Arthur Conan Doyle természetfeletti hitvallása és az általa gyűjtött bizonyítékok a spiritualizmus támogatására jelentős vitákat váltottak ki. Bár ő őszintén hitt a szellemi világ létezésében, az a hajlandósága, hogy olyan médiumokat is támogasson, akik később csalónak bizonyultak, sokak szerint megkérdőjelezte állításainak érvényességét. Kritikusok, köztük Houdini, azt állították, hogy Doyle nyílt szívű bizalma az emberekben és a természetfeletti létezésének bizonyítására való szenvedélye sebezhetővé tette őt a csalásokkal szemben.

Ezzel szemben Doyle hívei azt állítják, hogy munkája, különösen a paranormális jelenségek dokumentálására és megőrzésére tett erőfeszítései a mély hitét és elkötelezettségét tükrözik a szellemi világ iránt. Pszichikai Múzeuma, a szellemi ujjlenyomatokkal és kezekkel, továbbra is izgalmas fejezetet képvisel a spiritualizmus történetében, és számos paranormális rajongót és kutatót inspirált. (1)

(1) - https://www.llifs.com.au/blog/sir-arthur