A megváltozott tudatállapotok torzíthatják az időt, és senki sem tudja, miért

Az idő az emberi tapasztalat egyik legizgalmasabb aspektusa. Bár állandó egységekben mérjük, az időérzékelésünk mindennek mondható, csak áll...

Az idő az emberi tapasztalat egyik legizgalmasabb aspektusa. Bár állandó egységekben mérjük, az időérzékelésünk mindennek mondható, csak állandónak nem. Néha kinyúlik és összezsugorodik: felgyorsulhat a fókuszált és örömteli pillanatokban, míg máskor fájdalmasan lassúvá válik az unalom vagy a kellemetlenség perceiben.

Az időérzékelés ezen változásai a legtöbbünk számára ismerősek, ám bizonyos rendkívüli helyzetekben az idő példátlan mértékben lelassul, létrehozva az úgynevezett "időnyúlási élményeket" (angolul: Time Expansion Experiences, röviden Tees). Ezek az események ritkák, mégis mély betekintést nyújtanak abba, hogyan tapasztaljuk meg a valóságot és a tudatunk belső működését.

Miért érezzük másképp az időt?

A hétköznapokban az időérzékelésünk finoman változik a tevékenységeink és a környezetünk függvényében. Amikor ismeretlen helyekre utazunk, az idő gyakran hosszabbnak tűnik. Egy hét egy idegen országban, tele új látványokkal és élményekkel, sokkal hosszabbnak érződhet, mint egy otthon töltött hét, amelyet a rutinok uralnak. Ez a jelenség valószínűleg azért következik be, mert az emberi agy több információt dolgoz fel, amikor új ingerek érik.

Ezzel szemben az idő repülni látszik, amikor leköt minket egy érdekes tevékenység, például festés, tánc vagy sakk. Ilyenkor a figyelmünk beszűkül, és a gondolataink zaja elhalkul. Ez ellentétben áll az unalommal, amikor nyugtalan, szétszórt elménk belső monológok árját generálja, és az idő végtelenül lassúnak tűnik.

A gyerekek számára az idő lassabbnak érződik, mivel világuk folyamatos újdonságok és tanulási lehetőségek forrása. Minden nap új információáradatot hoz, ami elnyújtott időérzetet teremt. Ahogy öregszünk, és megszokott mintákba rendeződünk, az idő gyorsulni látszik, mert kevesebb új élmény szakítja meg a rutint.

Mik azok az időnyúlási élmények?

Míg a mindennapi időérzékelési változások finomak, az időnyúlási élmények drámai eltérést jelentenek. Ezek az epizódok akkor fordulnak elő, amikor a másodpercek percekké nyúlnak, az emberek pedig úgy érzik, mintha lelassult valóságban lebegnének. Az időnyúlási élmények gyakran magas tétű helyzetekhez, például balesetekhez vagy vészhelyzetekhez kapcsolódnak. Ugyanakkor előfordulhatnak mély nyugalmi állapotokban is, például meditáció vagy a természettel való mély kapcsolat pillanataiban.

Kutatások szerint az időnyúlási élmények meglepően gyakoriak. Egy vizsgálatban az emberek körülbelül 85%-a számolt be legalább egy ilyen élményről élete során. Ezeknek az epizódoknak közel fele életveszélyes vagy vészhelyzeti helyzetekben történt, ahol az idő meghosszabbodott érzete gyakran döntő előnyt jelentett. Sokan úgy vélik, hogy az időnyúlás lehetővé tette számukra, hogy másodpercek alatt olyan döntéseket hozzanak, amelyekkel elkerülték a sérüléseket vagy akár az életüket is megmentették.

Egy ilyen példát egy nő mesélt el, aki éppen hogy elkerülte, hogy egy fém akadály rázuhanjon az autójára. Az eseményt úgy írta le, mint "a pillanat lelassulását," ami tisztánlátást adott neki, hogy hogyan kerülje el a zuhanó tárgyat. Hasonlóképpen, sportolók gyakran számolnak be időnyúlási élményekről intenzív sporthelyzetekben. Egy jégkorongozó például elmondta, hogy egy játék, amely mindössze nyolc másodpercig tartott, tíz percnek tűnt, lehetővé téve számára, hogy előre lássa és pontosan reagáljon.

Az átalakult tudatállapotok szerepe

Mi okozza ezeket a rendkívüli időérzékelési eltolódásokat? Az egyik elterjedt elmélet az átalakult tudatállapotokra mutat. Vészhelyzetekben a helyzet sokkja megzavarhatja a szokásos pszichológiai folyamatainkat, hirtelen tudati váltást idézve elő. Ez a fokozott állapot gyakran mély nyugalom és leválás érzetét tartalmazza, a lehetséges veszély ellenére. Például egy nő, aki egy lóról való leesés közben élt át időnyúlást, azt mondta, hogy "ultranyugodt" volt, és nem aggódott a súlyos sérülés lehetősége miatt, még akkor sem, amikor az esemény lassított mozgásban játszódott le számára.

A sportban az időnyúlás az úgynevezett "szuperabszorpció" következménye lehet. Az abszorpció általában felgyorsítja az időérzékelést, ahogy azt a flow-állapotokban látjuk, amikor elmélyülünk egy tevékenységben. Azonban hosszan tartó, intenzív fókuszálás során az abszorpció olyan mélyre hatolhat, hogy az idő drámaian lelassul.

A pszichedelikus szerek, például az LSD vagy az ayahuasca is gyakran idéznek elő időnyúlási élményeket. Egy friss kutatásban az időnyúlási élmények körülbelül 10%-a kötődött pszichedelikus élményekhez. Egy személy például egy LSD-élményét írta le, ahol egy stopper másodperceinek mozgása olyan lassúnak tűnt, mint amilyen lassan egyébként percek telnek el, és ez mély időtágulás-érzést keltett.

Lehetséges magyarázatok az időnyúlási élményekre

Több elmélet is próbálja megmagyarázni az időnyúlási élményeket, bár egyik sem nyújt végleges választ. Az egyik elmélet szerint ezek a noradrenalin nevű neurotranszmitter és hormon felszabadulásához kötődnek, amely a "harcolj vagy menekülj" reakcióval áll kapcsolatban. Ez az elmélet azonban nem magyarázza meg a Tees során gyakran tapasztalt nyugodt, levált állapotot, sem azt, hogy ezek miért fordulhatnak elő békés környezetben, például meditáció közben.

Egy másik lehetőség, hogy az időnyúlási élmények evolúciós alkalmazkodásként szolgálnak. A korai emberek kifejleszthették az időérzékelés lassításának képességét veszélyes helyzetekben, hogy hatékonyabban reagáljanak a fenyegetésekre. Bár ez a magyarázat ésszerűnek tűnik, nem ad választ arra, miért fordulnak elő ilyen élmények nem fenyegető kontextusokban is.

Egy harmadik elmélet szerint az időnyúlási élmények nem valódi tapasztalatok, hanem emlékezeti illúziók. Intenzív helyzetekben fokozott tudatosságunk a szokásosnál több részletet rögzít, és amikor visszaemlékszünk az eseményre, az emlékek bősége azt az illúziót kelti, hogy az idő lassabban telt. Ez az elmélet azonban nem egyezik azoknak az embereknek a beszámolóival, akik élénken emlékeznek arra, hogy az esemény közben több idejük volt gondolkodni és cselekedni.

Az idő és az én kapcsolata

Egy izgalmas nézőpont az időnyúlási élményeket az énérzethez és annak átalakulásához köti az átalakult tudatállapotok során. Marc Wittmann pszichológus szerint az időérzékelésünk szorosan összefügg az énérzetünkkel. Normál tudatállapotban önmagunkat különálló entitásként tapasztaljuk meg, elválasztva a külvilágtól. Ez az elkülönültség időtudatunk számára lineáris keretet teremt.

Intenzív átalakult állapotokban azonban az én és a világ közötti határ gyakran elmosódik. Az egyének arról számolnak be, hogy összekapcsolódnak a környezetükkel, mintha meghaladták volna szokásos identitásérzetüket. Ebben az állapotban az idő már nem lineárisnak, hanem kiterjedtnek tűnik, mintha az ember kilépett volna a valóság szokásos áramlásából.

Ablak az idő természetére

Az időnyúlási élmények lenyűgöző betekintést nyújtanak az időérzékelés és a tudat folyékony természetébe. Rávilágítanak arra, hogy az idő nem egy fix dimenzió, hanem egy alakítható konstrukció, amelyet mentális állapotaink és tapasztalataink formálnak. Legyen szó válság, kreativitás vagy nyugalom pillanatairól, ezek a rendkívüli epizódok megkérdőjelezik a valóság megértését, és utalnak az idő, az én és a világ mély összefonódottságára. (1)

(1) - https://theconversation.com/time-expansion