Randy Gardner 264 órán át nem aludt, aminek súlyos következményei lettek

1964-ben két középiskolás diák a kaliforniai San Diegóból egy merész kísérletbe fogott, amely az emberi tűrőképesség határait feszegette, és...

1964-ben két középiskolás diák a kaliforniai San Diegóból egy merész kísérletbe fogott, amely az emberi tűrőképesség határait feszegette, és rávilágított az alvás létfontosságú szerepére az életünkben. A 17 éves Randy Gardner és osztálytársa, Bruce McAllister célul tűzte ki, hogy megdöntik az önkéntes ébrenlét leghosszabb időtartamának világrekordját.

Ami kezdetben egy kíváncsi tudományos vásári projektnek indult, az az alvásmegvonás és annak az emberi testre és elmére gyakorolt mélyreható hatásainak úttörő vizsgálatává vált.

Egy fiatal álom formát ölt

Az ötlet egyszerűnek tűnt: maradjanak ébren a lehető leghosszabb ideig, és dokumentálják a fiziológiai és pszichológiai hatásokat. Gardner és McAllister fiatalos lelkesedéssel vágtak neki a feladatnak, mit sem sejtve a rájuk váró kihívásokról. Évekkel később visszaemlékezve McAllister beismerte a naivitásukat: "Fiatalok és tapasztalatlanok voltunk. Én is ébren maradtam, hogy figyeljem a folyamatot, de három éjszaka után már a falnak dőlve firkáltam a jegyzeteimet a naplóm helyett."

Hogy a kísérlet tudományos és biztonságos legyen, Dr. William C. Dement, a Stanford Egyetem alváskutatója és John J. Ross, az amerikai haditengerészet orvosa is csatlakozott hozzájuk. Gardner McAllister támogatásával tűzte ki célul, hogy megdönti az akkori 260 órás ébrenléti rekordot.

Az alvásmegvonás ára

Ahogy az álmatlan órák napokká nyúltak, Gardnerre egyre nagyobb fizikai és szellemi megterhelés nehezedett. Már a második napon észlelhetőek voltak a változások a beszédében és a mozgáskoordinációjában. A kutatók nyelvtörőkkel tesztelték kognitív teljesítményét, de válaszai egyre gyengébbek lettek.

A harmadik napra az alvásmegvonás hatásai súlyosbodtak. Gardner hangulatingadozásokat, koncentrációs nehézségeket és rövid távú memóriazavarokat tapasztalt. Még aggasztóbbak voltak a paranoia és a hallucinációk, amelyek a hosszú ébrenlét miatt jelentkeztek. Dr. Dement megfigyelte, hogy Gardner ébren tartásában az aktivitás segített: "Elvittük bowlingozni vagy kosárlabdázni, hogy ébren maradjon. Amint abbahagyta a mozgást, rögtön elbóbiskolt."

A cél elérése

11 megterhelő nap után Gardner elérte célját, és elképesztő 264 óra 25 percen át - több mint 11 napon keresztül - ébren maradt. Figyelemre méltó módon a kísérlet végén természetes mély alvásba merült, amely körülbelül 14 órán át tartott. Ébredése után Gardner azt állította, hogy meglepően normálisnak érzi magát, anélkül, hogy az elvárható kábaságot tapasztalta volna.

Azonban az évek múlásával egyértelművé váltak a kísérlet hosszú távú hatásai. Gardner krónikus alvási problémákkal, köztük álmatlansággal küzdött, amelyet a rekorddöntési kísérletnek tulajdonított. Visszatekintve így nyilatkozott: "Az alvás alapvető. Én a nagy hármas egyikének nevezem: víz, étel és alvás. Ezek nélkül nem tudsz működni."

Tanulságok az alvásról

Gardner kísérlete rávilágított az alvás kulcsfontosságú szerepére a mentális és fizikai egészség megőrzésében. Azóta évtizedek kutatásai igazolták az alvásmegvonás súlyos következményeit:

• Kognitív hanyatlás: Már egyetlen álmatlan éjszaka is ronthatja a memóriát, a koncentrációt és a döntéshozatalt.
• Érzelmi instabilitás: Az alvásmegvonás hangulatingadozást, ingerlékenységet és akár depressziót is okozhat.
• Fizikai egészségügyi kockázatok: Az alváshiány gyengíti az immunrendszert, megzavarja az anyagcserét, és növeli a szívbetegségek és más egészségügyi problémák kockázatát.

Az alvásmegvonás veszélyei

Az alvásmegvonás hatásai túlmutatnak az ideiglenes fáradtságon. Tanulmányok kimutatták, hogy az agyra és a testre nézve is súlyos következményei lehetnek:

• Gyengült immunrendszer: Az alvás nélkülözhetetlen az immunfunkciókhoz. Hiányában a test fertőzésekkel szembeni védekezőképessége csökken.
• Hormonális zavarok: Az alvásmegvonás hatással van a stresszt és étvágyat szabályozó hormonokra, növelve a kortizolszintet és a túlevést.
• Fokozott baleseti kockázat: Az alváshiányos emberek reakcióideje az ittas személyekéhez hasonló, így az álmosság miatti vezetés a közúti balesetek egyik fő oka.
• Krónikus egészségügyi állapotok: A tartós alváshiány összefüggésbe hozható olyan súlyos betegségekkel, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a stroke.

Az alvás tudománya

Az alvás mind a test, mind az elme számára létfontosságú funkciókat lát el. Mély alvás közben az agy eltávolítja az ébrenlét során felhalmozódott méreganyagokat, csökkentve az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kockázatát. Az REM-alvás (gyors szemmozgásos szakasz) pedig elengedhetetlen az érzelmek feldolgozásához és az emlékek megszilárdításához.

A szakértők azt javasolják, hogy a felnőttek naponta 7-9 órát aludjanak, míg a tinédzsereknek és a gyermekeknek ennél is több alvásra van szükségük. Az alvásadósság - az elveszett alvás felhalmozódása - nehezen pótolható, és hosszú távú hatással lehet az általános egészségre.

Gardner öröksége

Bár Gardner rekorddöntő teljesítménye figyelemre méltó volt, egyúttal emlékeztetőként is szolgál arra, hogy az emberi test természetes határainak túllépése veszélyes lehet. A Guinness Rekordok Könyve ma már nem ismeri el az önkéntes ébrenlétre vonatkozó rekordkísérleteket, mivel ezek jelentős egészségügyi kockázatokkal járnak.