Az emberiség válaszút előtt: Nafeez Ahmed víziója egy posztmateriális civilizációról

Nafeez Ahmed, a globális fenntarthatóság egyik kiemelkedő alakja, éles, de reményteljes figyelmeztetést fogalmazott meg az emberi civilizáci...

Nafeez Ahmed, a globális fenntarthatóság egyik kiemelkedő alakja, éles, de reményteljes figyelmeztetést fogalmazott meg az emberi civilizáció állapotáról. Ahmed, aki a Római Klub, az Earth4All Transzformációs Gazdaságtan Bizottság tagja és a Schumacher Intézet Fenntartható Rendszerek tiszteletbeli ösztöndíjasa, azt állítja, hogy az emberiség történelmének egy meghatározó pillanatához érkezett.

A Foresight: The Journal of Futures Studies című folyóiratban megjelent tanulmányában Ahmed egy "bolygószintű fázisváltás" vízióját vázolja fel, amely kulcsfontosságú lehet kollektív jövőnk szempontjából.

Kritikus fordulópont az emberi evolúcióban

Ahmed nem először hívja fel a figyelmet globális változásokra; korábban pontosan megjósolta a 2008-as pénzügyi válságot, a tiszta energia térnyerését és a Brexitet. Legújabb figyelmeztetése azonban mélyreható: az emberiség evolúciójának egy mélyen átalakító ugrása előtt áll, amely azonban törékeny, és amely rossz társadalmi, valamint ökológiai irányítás által meghiúsulhat. Ahmed szerint a következő néhány év döntő fontosságú, mivel döntéseink meghatározzák a 21. század hátralévő részét.

Az átalakulás lehetősége abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e áttérni egy erőforrás-igényes, központosított ipari civilizációs rendszerről egy decentralizált, tiszta energián alapuló rendszerre. Ha azonban nem cselekszünk időben és határozottan, az emberiséget hanyatlásba sodorhatjuk, amit növekvő egyenlőtlenség, környezeti összeomlás és geopolitikai instabilitás kísérhet.

A civilizációk életciklusa

Ahmed a civilizációk fejlődését egy négyfázisú életciklus szerint képzeli el: növekedés, stabilitás, hanyatlás és átalakulás. Véleménye szerint az ipari civilizáció már belépett a hanyatlás szakaszába, amit a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség, a növekvő autoritarizmus és az elavult gazdasági rendszerek tovább súlyosbítanak. Ez a hanyatlás azonban nem végleges; előfutára lehet egy megújulásnak, ha megragadjuk az új rendszer lehetőségeit.

Ahmed tézisének alapját az adaptív ciklus adja, amelyet C.S. Holling ökológus népszerűsített. Ez a keret bemutatja, hogyan fejlődnek a rendszerek növekedés, stabilizáció, összeomlás és megújulás ciklusain keresztül. Az emberi civilizációra alkalmazva Ahmed azt állítja, hogy jelenleg az ipari korszak összeomlásának és egy új szerveződési fázis kezdetének vagyunk tanúi.

Feltörekvő technológiák és a bőség ígérete

Az átalakulás középpontjában az energia, közlekedés, élelmiszer-ellátás és információ terén megjelenő forradalmi technológiák állnak. A napenergia, szélenergia és akkumulátortárolás egyre hatékonyabbá és olcsóbbá válik, ami a fosszilis tüzelőanyagok hanyatlását jelzi. Ahmed ezt biológiai-fizikai átalakulásként írja le, amelyben a tisztább, hatékonyabb technológiák kiszorítják a hagyományos energiaforrásokat. Ezek az új technológiák lehetővé tehetik egy posztmateriális civilizáció megteremtését, amelyet bőség és egyenlő elosztás jellemez.

Azonban ezek az előnyök nem garantáltak. A technológiák tervezése, tulajdonlása és alkalmazása fogja meghatározni, hogy ezek az újítások a társadalmi jólétet szolgálják-e, vagy tovább mélyítik a meglévő egyenlőtlenségeket. Ahmed arra figyelmeztet, hogy ha a tiszta energián alapuló rendszert oligarchák vagy gazdag nemzetek irányítják, az új kizsákmányolási formákhoz és egyenlőtlenségekhez vezethet.

A bolygó határainak szerepe

A környezettudósok által kidolgozott bolygóhatárok koncepciója kulcsfontosságú lencseként szolgál az emberiséget érintő kihívások megértéséhez. Ezek a határok meghatározzák a Föld kulcsfontosságú rendszereinek - például az éghajlati stabilitás, a biodiverzitás és az édesvíz-ellátás - biztonságos működési korlátait. Riasztó módon az emberiség már kilenc azonosított határ közül hatot átlépett, ezzel veszélyeztetve a bolygó visszafordíthatatlan változásait.

Ahmed beépíti ezt a keretet az elemzésébe, hangsúlyozva, hogy bármilyen átmenet a posztmateriális civilizációba csak akkor lehetséges, ha tiszteletben tartjuk a bolygóhatárokat. Az elavult ipari rend, amely a természeti erőforrások gátlástalan kizsákmányolására épült, összeegyeztethetetlen az új rendszerrel. Az emberiség új "operációs rendszere" a regenerációt és fenntarthatóságot kell hogy előtérbe helyezze a kitermelés és fogyasztás helyett.

Rendszerszintű változás: kihívások és lehetőségek

Ahmed "bolygószintű fázisváltás" fogalma az anyagi és kulturális dimenziók közötti összefüggést ragadja meg. A jelenlegi ipari operációs rendszer - központosított hierarchiáival és materialista értékrendjével - nem képes irányítani a kialakuló decentralizált, hálózat-alapú rendszert. A sikeres átmenethez kulturális átalakulásra van szükség, amely előtérbe helyezi a bolygó egészségét és az erőforrások méltányos elosztását.

Ez a kulturális átalakulás ugyanolyan fontos, mint a technológiai. Enélkül még a legfejlettebb tiszta energia rendszerek sem lesznek képesek kezelni a rendszerszintű kockázatokat. Például ha a megújuló energia infrastruktúrát az elavult ipari kereteken belül telepítik, az gazdasági egyenlőtlenséget és környezeti károkat is fenntarthat.

Szűkülő lehetőségek ablaka

Ahmed figyelmeztetései sürgetőek. A tudományos közösség ismételten hangsúlyozta, hogy az elkövetkező öt év kritikus a klímaváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerüléséhez. A tisztább, méltányosabb civilizációra való átmenetnek fel kell gyorsulnia, különben az esélyek végleg elszállhatnak.

Hangsúlyozza a bátor, kollektív cselekvés szükségességét minden társadalmi szinten. A kormányoknak, vállalkozásoknak és egyéneknek el kell fogadniuk a bolygóvédelmi elveket. Ez nemcsak tiszta technológiákba való befektetést jelent, hanem a gazdasági rendszerek átalakítását is a vagyon és erőforrások igazságosabb elosztása érdekében.

Jövőtervezés

Ahmed víziója egyszerre pragmatikus és inspiráló. Azt szorgalmazza, hogy az új rendszereket úgy tervezzük meg, hogy azok az emberi és bolygószintű jólétet szolgálják. Például a megújuló energia decentralizált tulajdonlási modelljei közösségi alapú energiaforrásokat hozhatnának létre, szélesebb körű jólétet biztosítva. Hasonlóképpen, a megújuló energiaforrásokba történő beruházások a fejlődő országokban maximalizálhatják a globális előnyöket, miközben kezelhetik az energiahiányt.

Ezek a döntések nem csupán technikai kérdések, hanem mély etikai dilemmák. Ahmed szerint a kialakuló rendszernek részvételinek, inkluzívnak és regeneratívnak kell lennie, amelyet a bolygó egészségének és a társadalmi igazságosságnak az elkötelezett védelme irányít.

Egy előre vezető út

A hatalmas kihívások ellenére Ahmed optimista az emberiség megújulási képességét illetően. A rendszerszintű átalakulás megértésére szolgáló kerete útmutatót nyújt a jelenlegi bonyolult helyzet kezeléséhez. Ha felismerjük a technológia, a társadalom és a környezet egymásrautaltságát, olyan döntéseket hozhatunk, amelyek maximalizálják a pozitív bolygószintű fázisváltás lehetőségét.

Ahmed üzenete egyértelmű: válaszút előtt állunk. A ma hozott döntések határozzák meg, hogy a bőség és fenntarthatóság jövőjébe ugrunk-e, vagy egy elhúzódó válságba süllyedünk. Az előre vezető út bátorságot, kreativitást és a változás elfogadását igényli minden társadalmi szinten.

A mélyreható átalakulás ezen pillanatában az emberiségnek lehetősége van újradefiniálni kapcsolatát a Földdel és egymással. A tét óriási, de a jutalom is az lehet. (1)

(1) - https://www.clubofrome.org/blog-post/