5 ősi bölcsesség, ami jobbá teheti az életedet

Különös vigaszt jelent felismerni, hogy az emberek évszázadokon és kontinenseken át ugyanazzal a kérdéssel birkóztak: Mi teszi az életet jóv...

Különös vigaszt jelent felismerni, hogy az emberek évszázadokon és kontinenseken át ugyanazzal a kérdéssel birkóztak: Mi teszi az életet jóvá? Ami még ennél is figyelemre méltóbb, az az, hogy az ősi bölcsességek mennyire relevánsak maradtak a mai, gyors tempójú világban.

Vegyük például a sztoikusokat, az ókori Görögország filozófusait, akik a Krisztus előtti harmadik században éltek. Tanításaik, amelyek az erényre, ellenállóképességre és perspektívára épülnek, a mai pszichológiára is jelentős hatást gyakorolnak. William Irvine, a Wright State Egyetem filozófusa és emeritus professzora a sztoikusokat a "nyugati világ kiemelkedő pszichológusainak" nevezi, rámutatva, hogy módszereik évszázadokkal később is hatékonyak.

Annak elkerülése érdekében, amit Irvine "rossz életnek" nevez - amikor az ember automatikus üzemmódban sodródik az életben - a sztoikusok azt javasolják, hogy fogadjunk el egy "életfilozófiát." Ez azt jelenti, hogy azonosítjuk, mi az, ami igazán fontos, és tudatosan arra törekszünk. Gyakorlatias megközelítésük egyszerű, könnyen alkalmazható eszközöket kínál, amelyek beépíthetők a modern életbe. Íme, öt időtálló sztoikus stratégia, amely segíthet abban, hogy napjainkban is boldoguljunk.

1. Negatív vizualizáció a hála által

Elsőre talán ellentmondásosnak tűnik: elképzelni, hogy az életed rosszabb is lehetne. De a negatív vizualizáció gyakorlata nem a pesszimizmusban való dagonyázásról szól - hanem a hála megéléséről.

Gondolj bele: az egészséged, kapcsolataid vagy munkád számtalan módon rosszabbra fordulhatna. Egy fogfájás tönkreteheti a napodat, a barátaid eltávolodhatnak tőled, vagy a számítógéped összeomolhat, elveszítve hetekkel korábbi munkádat. Ezek a gondolatok, bár kellemetlenek, mély hálát ébreszthetnek a jelenlegi életed iránt.

Ahogy Irvine mondja: "Az a tény, hogy oly sok rossz dolog nem történik meg, önmagában is ünneplésre ad okot." Amikor felismerjük, milyen szerencsések vagyunk ahhoz képest, ami rosszul is alakulhatott volna, a perspektívánk átalakul, és "örömöt érzünk, hogy élünk."

2. Újrakeretezés: Érzelmi reakcióid formálása

"Az élet arról szól, hogyan reagálunk az eseményekre, nem pedig magukról az eseményekről," - vallották a sztoikusok. Marcus Aurelius, római császár és sztoikus filozófus híresen így fogalmazott: "Ha valami külső dolog nyugtalanít, a fájdalom nem magából a dologból fakad, hanem abból, ahogyan azt értékeled; és ezt bármikor megváltoztathatod."

Ez az újrakeretezés lényege: az a képesség, hogy megváltoztassuk azt a pszichológiai "keretet," amelyen keresztül a kihívásokat látjuk.

Képzeld el, hogy valaki eléd vág az úton. Ahelyett, hogy rosszindulatot feltételeznél - "Milyen udvariatlan!" - keretezd át a helyzetet. Talán személyes vészhelyzet miatt figyelmetlen. Vagy nézd humorosan az esetet. Esetleg gondolj rá úgy, mint egy történetre, amit megoszthatsz: "Ma valaki majdnem leszorított az útról. Micsoda kalandos kezdete a napomnak!"

Ha különböző perspektívákat próbálsz ki, csökkentheted a negatív érzelmeket, és nyugodtabb, konstruktívabb szemléletet alakíthatsz ki az élet elkerülhetetlen nehézségeivel szemben.

3. Az "utolsó alkalom" meditáció: Az élet mulandóságának elfogadása

Minden, amit teszel - legyen az fogmosás, egy étkezés élvezete vagy egy szeretett személy megölelése -egyszer utoljára fog megtörténni. Ez a kijózanító igazság, ahelyett hogy lehangoló lenne, mély elkötelezettséget inspirálhat a jelen pillanat iránt.

Gondold át, milyen gyakran vesszük természetesnek az egyszerű örömöket. A sztoikusok arra buzdítanak, hogy gondolkodj el: mi lenne, ha ez lenne az utolsó alkalom?

Irvine még azt is javasolja, hogy növeld az "utolsó" pillanatok számát az életedben. "E pillanatban X alkalommal fogod még megcsókolni azt, akit szeretsz. De ha ennek elolvasása után egy olyan csókot adsz, amit máskülönben nem adtál volna, ez a szám X+1-re nő. És nagy eséllyel élvezni fogod ezt!"

Az élet mulandóságának elfogadásával az egyszerű pillanatokat is örömmel, hálával és jelenléttel tölthetjük meg.

4. Légy ínyenc: A mindennapok élvezetének művészete

Képzeld el, hogy egy világszínvonalú művészeti múzeumban sétálsz anélkül hogy értenéd a művészetet. Bár élvezheted a látványt, az értékelésed eltörpül egy műértőéhez képest, aki felismeri az apró részleteket és érti az egyes mesterművek kontextusát.

Ez az ötlet messze túlmutat a művészeten. Irvine szerint bármiben műértővé válni - legyen szó ételekről, zenéről, természetről vagy akár az éjszakai égboltról - drámaian növelheti az élet örömeit.

Vegyük például az eget. A legtöbben csak futó pillantást vetünk rá. De ahogy Irvine megjegyzi, a kék ég kozmikus ritkaság. "A világegyetem ezen sarkában a kék ég kivételes... hogy egy másik kék eget találj a Naprendszerben, el kell utaznod az Uránuszra vagy a Neptunuszra."

A körülöttünk lévő világ megismerésével mélyíthetjük az elismerésünket, és ráébredhetünk, hogy az élet, Irvine szavaival élve, egy "örömök kertje."

5. Lefekvés előtti elmélkedés: Az erényes élet formálása

A sztoikusok az életet egy művész anyagához - agyaghoz vagy márványhoz - hasonlították, amit gondosan és szándékosan kell formálni. Ahogy Seneca írta: "A szobrásznak több márványtömb állt rendelkezésére, de a sztoikusnak csak egy élete van, amit valami széppé alakíthat."

Ennek a művészi folyamatnak az egyik módja egy lefekvés előtti meditáció, amelyet Seneca napi szokása inspirált. Szánj néhány percet lefekvés előtt arra, hogy végiggondold:

• Mi ment jól ma?
• Kihasználtam-e az alkalmat, hogy kedves, türelmes vagy kíváncsi legyek?
• Hagytam-e, hogy apró bosszúságok megzavarják a békémet?
• Milyen tanulságokat vihetek magammal holnapra?

Ez a gyakorlat önismeretet és felelősségérzetet fejleszt. Emellett lehetőséget ad arra, hogy megünnepeld sikereidet és megbocsáss magadnak a hibáidért, így elősegítve az életed folyamatos "alakítását."

Mit mondanának a sztoikusok a modern életről?

Ha az ősi sztoikusok tanúi lennének világunknak, Irvine szerint kétféle reakciójuk lenne.

Először is, valószínűleg megdöbbennének a közösségi média hatásán - az irigység, szorongás és figyelemelterelés serkentésében.

Másodszor, megfigyelnék, hogy technológiai fejlődésünk ellenére nem vagyunk sokkal boldogabbak őseinknél. Mit mondanának? "Megmondtuk!" A sztoikusok úgy hitték, hogy a külső javak és teljesítmények sokkal kevésbé számítanak, mint a belső erények ápolása és az elménk feletti uralom.

Az ősi sztoikusok ugyan évezredekkel ezelőtt éltek, de meglátásaik ma is ugyanolyan aktuálisak. Az olyan gyakorlatokon keresztül, mint a negatív vizualizáció, az újrakeretezés, az élet mulandóságának elfogadása, a mindennapok élvezetének művészete és a lefekvés előtti elmélkedés, nagyobb ellenállóképességgel, hálával és örömmel navigálhatunk az életben.

Ezeket az időtálló stratégiákat alkalmazva közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megválaszoljuk a régóta fennálló kérdést: Mi teszi az életet jóvá? Talán a sztoikusok már megadták a választ. (1)

(1) - https://www.psychologytoday.com/us/blog/