Vasat akarnak a Csendes-óceánba szórni a klímaváltozás megállítására

A tudósok egyre több innovatív megoldást keresnek a klímaváltozás súlyosbodó fenyegetése elleni küzdelemben. Egy különösen ellentmondásos ja...

A tudósok egyre több innovatív megoldást keresnek a klímaváltozás súlyosbodó fenyegetése elleni küzdelemben. Egy különösen ellentmondásos javaslat az, hogy vasat juttatnak a Csendes-óceán hatalmas területeire, hogy csökkentsék a légkörben lévő szén-dioxid (CO2) szintjét.

Ezt az eljárást tengeri vastrágyázásnak (OIF) nevezik, amelynek célja a fitoplankton nevű apró tengeri növény növekedésének serkentése. A fitoplankton elnyeli a CO2-t, majd az óceán mélyére süllyedve csapdába ejti azt.

Hogyan működik a tengeri vastrágyázás?

Az OIF alapötlete viszonylag egyszerű. A fitoplanktonok apró, fotoszintetizáló organizmusok, amelyek az óceán felszínén lebegnek. Az óceán táplálékláncának kulcsfontosságú elemei, és fontos szereplők a szénciklusban, mivel a fotoszintézis során elnyelik a CO2-t. Amikor ezek az organizmusok elpusztulnak, a bennük tárolt CO2 az óceán fenekére süllyed, így eltávolítva azt a légkörből.

A vas létfontosságú tápanyag a fitoplankton növekedéséhez, de az óceán számos részén hiányzik belőle. Az OIF javaslata, hogy vasport szórjanak azokra az óceáni területekre, ahol kevés a tápanyag. Számítógépes modellek szerint évente akár kétmillió tonna vas kibocsátása a tengerbe 2100-ra mintegy 50 milliárd tonna CO2-t vonna ki a légkörből.

A Csendes-óceán északkeleti része a célpont

A kísérlet egyik fő célterülete a Csendes-óceán északkeleti része, amely Észak- és Dél-Amerika nyugati partjaitól egészen Ázsiáig és a sarkvidékig terjed. A tudósok szerint a vas ezen a területen történő szétosztásával fitoplankton-növekedést válthatnak ki, amely évekig segíthet a légköri CO2 kivonásában.

Az Exploring Ocean Iron Solutions (ExOIS) nevű non-profit szervezet vezeti ezt az erőfeszítést, és terveik szerint 2026-ra már 9800 négyzetkilométernyi területen szórják szét a vasat a Csendes-óceán északkeleti részén. Céljuk, hogy segítsenek a globális felmelegedés mértékét a 2,7 Fahrenheit-fokos növekedés alatt tartani az ipari forradalom előtti szintekhez képest.

Környezeti előnyök és kockázatok

Az óceán létfontosságú szerepet játszik a Föld éghajlatának szabályozásában, mivel a légkörbe kibocsátott CO2 mintegy 30%-át elnyeli. Évente körülbelül 40 milliárd tonna CO2 kerül a légkörbe, és ahogy a klímaváltozás egyre rosszabbodik, a tudósok olyan módszereket keresnek, amelyekkel az óceán még több CO2-t képes elnyelni.

Azonban a javasolt módszer nem mentes a vitáktól. Kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a vas hozzáadása az óceánhoz váratlan és potenciálisan káros következményekkel járhat. Egyes tudósok attól tartanak, hogy az OIF megzavarhatja a kényes tengeri ökoszisztémákat azáltal, hogy más tengeri élőlények számára létfontosságú tápanyagokat von el. Ez pedig az óceán táplálékláncának egyensúlyát is felboríthatja, ismeretlen következményekkel.

Egy konkrét aggodalom az úgynevezett "holt zónák" kialakulása. Ezek olyan területek, ahol a víz oxigénszintje annyira lecsökken, hogy a legtöbb tengeri élőlény nem képes túlélni. Az algavirágzás, amely a megnövekedett tápanyagok révén alakul ki, az oxigén nagy részét elfogyaszthatja ezeken a területeken, hatalmas élettelen foltokat létrehozva az óceánban.

Lisa Levin mélytengeri szakértő, aki nem vett részt az ExOIS projektben, aggodalmát fejezte ki, mondván: "A legvalószínűbb, hogy a vastrágyázás olyan dolgokat fog érinteni, amelyeket még nem teljesen értünk."

A következő lépések

Ezek ellenére a terv halad előre. A tudósok jelenleg azon dolgoznak, hogy a vasat olyan porrá alakítsák, amely könnyen oldódik a vízben és eloszlik az óceán kijelölt területein. Amint a vas feloldódik, gyorsan serkenti a fitoplankton növekedését, növelve azok CO2 elnyelő képességét akár 30-szorosára. Figyelemreméltó, hogy ez a folyamat akár napokon belül megindulhat, miután a vasat bevezették a vízbe.

Azonban a kutatóknak még jelentős akadályokkal kell szembenézniük, mielőtt megkezdhetnék a kísérleteiket. Az egyik legnagyobb kihívás a finanszírozás, hiszen a projekt teljes megvalósításához körülbelül 160 millió dollárra lenne szükség. Eddig csak 2 millió dollárt sikerült összegyűjteniük egy támogatás révén a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivataltól.

Emellett a projektnek az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) jóváhagyását is meg kell szereznie a kísérletek végrehajtásához. Bár a tengeri vastrágyázás kereskedelmi célokra történő alkalmazására vonatkozóan nemzetközi tilalom van érvényben, a kutatási célokra végzett OIF nem tartozik a tilalom alá, amennyiben szigorúan ellenőrzik és nem árt a környezetnek.

A tudományos közösség aggályai és kérdései

Noha a tengeri vastrágyázás célja a globális felmelegedés visszaszorítása, a tudományos közösség számos tagja aggódik az esetleges következmények miatt. Az egyik fő kérdés az, hogy az OIF mennyire tartós hatású lenne, és milyen mértékben befolyásolná az óceán egészségét hosszú távon. Az, hogy a fitoplankton elnyeli a CO2-t, majd a tenger fenekére süllyed, kétségtelenül vonzó megoldás, de nem világos, hogy ez a szén megkötés mennyire lenne stabil évtizedekkel vagy évszázadokkal később. Vajon a tenger mélyén rekedt szén újra felszabadulhat, például mélytengeri vulkáni tevékenységek vagy más természetes folyamatok révén?

Az algavirágzások okozta "holt zónák" lehetősége is súlyos aggályokat vet fel. Az ilyen oxigénhiányos zónák kialakulása jelentős veszélyt jelenthet a tengeri élővilágra, és komoly hatást gyakorolhat a halászatokra, valamint a helyi közösségek megélhetésére, amelyek nagyban függenek a tengeri erőforrásoktól. Ezenkívül az algavirágzások, különösen ha ellenőrizhetetlenné válnak, mérgező anyagokat is termelhetnek, amelyek tovább rontják az óceán ökológiai egyensúlyát.

Az OIF jövője: lehetőség vagy veszély?

A tengeri vastrágyázásról szóló viták rávilágítanak arra, hogy mennyire összetett a klímaváltozás elleni küzdelem. Míg az innovatív megoldások, mint az OIF, ígéretes eszközt kínálhatnak a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, ezeknek a technológiáknak az alkalmazása előtt alaposan mérlegelni kell a kockázatokat.

Ahhoz, hogy a tengeri vastrágyázás sikeresen és biztonságosan alkalmazható legyen, elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés és az átlátható kutatás. A tudósoknak együtt kell dolgozniuk a kormányokkal, nemzetközi szervezetekkel és környezetvédelmi csoportokkal annak érdekében, hogy a kísérleteket biztonságosan hajtsák végre, és biztosítsák, hogy az eredmények ne jelentsenek kockázatot a tengeri életre.

Az OIF csak akkor válhat életképes megoldássá a globális felmelegedés elleni küzdelemben, ha a kutatások bizonyítják, hogy hatékony és fenntartható módon tudja csökkenteni a légköri CO2-t, miközben minimalizálja a környezeti károkat. A technológia esetleges globális alkalmazása előtt azonban még hosszú út áll a kutatók és döntéshozók előtt. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/