Érezted már valaha, hogy kívülálló vagy vendég vagy ezen a világon, mintha egy titkos részed egy olyan helyre vágyakozna, amelyet nem tudsz ...
Érezted már valaha, hogy kívülálló vagy vendég vagy ezen a világon, mintha egy titkos részed egy olyan helyre vágyakozna, amelyet nem tudsz felidézni? Ez a titokzatos vágyakozás, amely szinte egy távoli emlékre emlékeztet, hihetetlennek tűnhet.
Mégis, ez összhangban van az ősi tanításokkal, amelyek majdnem eltűntek a történelem lapjairól. Ezek közé tartozik a katharok, egy középkori keresztény szekta tanításai is, amely olyan mély hitet vallott, hogy kihívást jelentett a katolikus egyház számára, és emiatt el akarták őket törölni.
A katharok, más néven "tisztultak," Dél-Európában jelentek meg a 12. században, és a katolikus egyház alapjait fenyegették. Radikális tanításaik felbőszítették az egyházat, amely brutális hadjáratot indított eltörlésükre. De mi volt az, ami tanításaikban ennyire felkavarta az egyházat? Vajon ez a tiltott tudás feltárhatja az ember rejtett belső énjének igazságát?
Kik voltak a katharok?
A katharok dualisztikus világnézetet vallottak, miszerint két isten uralkodik: a fény istene és a sötétség istene. A fény istene volt a szellemi világ teremtője, míg a sötétség istenét, aki a fizikai világot uralta, az Ószövetség istenével, vagyis a Biblia istenével azonosították.
A katharok szerint az univerzum egy csatatér két hatalmas isten között. Egyik oldalon állt a jóságos isten, aki mindent megteremtett, ami tiszta és szellemi, a másik oldalon pedig az Ószövetség istene, akit a Sátánnal azonosítottak. Őt nevezték Rex Mundinak, ami "A világ királyát" jelentette. A katharok úgy hitték, hogy az emberiséget Rex Mundi, az Ószövetség istene, azaz maga a Sátán félrevezette, és rávette, hogy részt vegyen egy kozmikus háborúban.
A katharok szerint az emberek bukott angyalok voltak, akik a fizikai világban ragadtak, és megfeledkeztek valódi, szellemi identitásukról. Egy különös szövegre hivatkoztak, amelyet "Interrogatio Johannis" (János kérdései) néven ismertek, és amely a mennyei utolsó vacsorát írta le. Ebben Jézus elmondja Jánosnak, hogyan teremtette meg Sátán a földet és az emberiséget, és hogyan zárta be az angyali szellemeket testi formákba.
Az utolsó vacsora története szerint Jézus leírta, hogyan parancsolta meg Sátán a földnek, hogy mindenféle életformát hozzon létre, beleértve az állatokat, fákat és növényeket. Majd az emberi alakot agyagból formálta meg, és arra kényszerítette a második mennyből származó angyalt, hogy ezt az emberi testet lakja be.
Ezután ebből az emberből egy nőt is megalkotott, és az első menny angyalát rendelte az asszony testébe. Az angyalok sírtak a halandó testbe zárt életük miatt, és gyászolták különválásukat. Sátán megparancsolta nekik, hogy végezzenek földi cselekedeteket agyagtestükben. A katharok úgy látták a fizikai világot, mint egy börtönt, amelyet egy gonosz isten teremtett, hogy itt tartsa és kínozza a mennyei szellemeket.
A katharok és a kereszténység
A katharok nézetei radikálisan eltértek a katolikus egyház tanításaitól. Míg a legtöbb keresztény számára a Biblia isteni ihletettségű volt, a katharok a legtöbb részt Sátán művének tekintették. Az Ószövetséget egyáltalán nem tartották Isten szavának, hanem úgy hitték, hogy az a gonosztól származik. Ennek megfelelően a keresztény szimbólumokat és rituálékat, például a keresztet, a keresztséget és az eucharisztiát is rossznak tartották.
Vegyük például a keresztet: a keresztények nagy többsége a keresztet az áldozat és a megváltás legszentebb jelképeként tiszteli, de a katharok számára a kereszt a földi uralom és az elnyomás eszköze volt. Ők úgy tekintettek a keresztre, mint egy kínzóeszközre, és annyira megvetették, hogy ha felfedezték, elpusztították.
A keresztséget is elutasították, mondván, hogy mivel az anyagi világ gonosz, a víz, mint fizikai anyag, soha nem lehet szent. Továbbá az egyházat is kritizálták, amiért a keresztséget pénzügyi haszonszerzés eszközeként használta fel. Ahogy Bernard Gui inkvizítor megjegyezte, a katharok szemében az egyházi emberek a vizet ugyanúgy kereskedelmi termékként használták fel, mint a földet a temetésekhez, az olajat a betegek kenetéhez, vagy a papok által hallott gyónásokat.
Az eucharisztia szertartása, ahol a hívek Jézus testét és vérét fogyasztják kenyér és bor formájában, a katharok számára nem szent cselekedet volt, hanem sátáni rítus. Miközben sok keresztény számára az eucharisztia Krisztus testének és vérének valóságos átváltoztatását jelképezi, a katharok úgy tekintettek rá, mint egy istenkáromló gyakorlatra. Számukra az, hogy valaki testet eszik és vért iszik - még ha szimbolikusan is -, sátáni tett volt.
Az állati eredetű termékek, mint például a hús, a sajt és a tojás fogyasztásától is tartózkodtak, mivel hittek a reinkarnációban. Úgy vélték, hogy az állatok lehetnek a reinkarnálódott lelkek edényei, ezért az állatok megölését erkölcstelennek tartották. A halakkal kivételt tettek, mert úgy gondolták, hogy azokban nincsenek újjászületett lelkek.
A katharok útja a megszabaduláshoz
A feltámadás keresztény fogalmát a katharok teljesen elutasították. Számukra a feltámadás nem egy fizikai eseményt jelentett, hanem a reinkarnáció ciklusát. Úgy hitték, hogy a lélek nem szabadul meg a testi világtól, amíg ki nem szabadul ebből a reinkarnációs körforgásból.
A katharok nézetei szerint a lélek nem rendelkezik nemmel, anyagi formával, és ez lehetővé tette, hogy egy férfi nőként, vagy egy nő férfiként születhessen újra. Ez a hit, amely a lélek anyagi formájának elutasítását hangsúlyozta, az egyik legkorábbi példája volt a nemek közötti egyenlőségnek a középkorban.
Míg a katolikus egyház férfi-központú volt, a katharoknál a nők is vezető szerepet tölthettek be, "tökéletesekként" szolgálhattak, ami egy magas szintű spirituális státusz volt.
De hogyan érhették el a szabadulást? A katharok válasza az volt, hogy teljesen le kell mondani az anyagi világról. Képzeld el, hogy nemcsak a telefonodról mondasz le, hanem az egész fizikai létezésedről is, hogy visszatérhess angyali eredetedhez.
Ez a gondolat közvetlen kihívást jelentett a katolikus egyház hatalmával szemben, amely azt tanította, hogy az ember csak az egyház közvetítésével találhatja meg Istent. A katharok ezzel szemben azt hirdették, hogy az ember önmagában is isteni, és nincs szüksége az egyházra ahhoz, hogy rátaláljon Istenre. Azt állították, hogy az egyház rítusai és szabályai Rex Mundi-t, azaz az ördögöt szolgálták, aki elrejtette az emberek valódi, mennyei természetét.
Az egyház válasza: Az albigens keresztes hadjárat
Nem meglepő módon a katolikus egyház nem tudta elviselni a katharok radikális tanításait. Az egyház erőszakos hadjáratot indított, hogy kiirtsa a kathar mozgalmat. III. Ince pápa 1209-ben elindította az albigens keresztes hadjáratot, amelynek célja a katharok megsemmisítése volt Dél-Franciaországban. A hadjárat egyik legemlékezetesebb eseménye a Béziers-i mészárlás volt, ahol több ezer embert öltek meg, hogy kiirtsák a katharokat, függetlenül attól, hogy valójában katharok voltak-e vagy sem.
Több mint két évtizeden át tartó ellenállás után a katharok végül elbuktak az egyház túlerőben lévő katonai erejével szemben. 1321-ben az utolsó ismert kathar tökéletes kivégzésével hivatalosan is véget ért a kathar mozgalom. Ám a katharok titkos tudása nem tűnt el teljesen. Tovább él azokban, akik érzik, hogy a fizikai világ mögött több van, mint amit a szem lát.
A katharok öröksége
A katharok tanításai ma is rezonálnak bizonyos emberek számára. Az ő nézetük szerint a földi létezés nem cél, hanem csapda. Az, hogy az emberek szellemi lényekként egy anyagi világban léteznek, egy mély igazságot tükröz, amely sok ember lelkében él, még akkor is, ha nem tudják megfogalmazni.
A katharok egyfajta felismerést nyújtottak, de nem rendelkeztek a teljes igazsággal. Az emberek nem bukott angyalok a bibliai értelemben, de valóban többet jelentenek, mint pusztán fizikai lények. Igazából mi örök lelkek vagyunk, akik egy végtelen valóság töredékei. A valódi természetünk túlmutat az anyagi világon, és itt a Földön nem azért vagyunk, hogy elmeneküljünk, hanem hogy tanuljunk, fejlődjünk és átalakuljunk.
Ahelyett, hogy az anyagi világtól menekülnénk, ahogy a katharok tették, nekünk inkább meg kell értenünk és befogadnunk ezt a világot. Az anyagi létezés nem bilincs, hanem lehetőség a fejlődésre. Minden tapasztalat, akár boldog, akár fájdalmas, egy lépés az önmegismerés és a spirituális kibontakozás felé.
A katharok látomásosak voltak, akik felismerték, hogy a fizikai világ csak egy fátyol, amely eltakarja az ember valódi természetét. Felismerték, hogy bennünk él a mennyei szikra, amely nem kötődik a fizikai világ korlátaihoz.
Bár tanításaikat elnyomták, az üzenetük még mindig aktuális. Az embereknek nem az a céljuk, hogy elmeneküljenek a világból, hanem az, hogy megértsék és átalakítsák azt. Ez a valódi feladatunk: felismerni a világ és önmagunk belső igazságát, ahogy a materiálisból a spirituális felé haladunk - nem menekülve, hanem felébredve.
