Nan Madol egykor elveszett városában fejlett mérnöki megoldásokat fedeztek fel LiDAR segítségével

A parányi Temwen-sziget hosszú időn keresztül őrizte titkait sűrű növényzete alatt. Azonban a nemrégiben végzett precíziós lézeres légi felm...

A parányi Temwen-sziget hosszú időn keresztül őrizte titkait sűrű növényzete alatt. Azonban a nemrégiben végzett precíziós lézeres légi felmérések feltárták, milyen fejlett volt valaha Nan Madol elveszett városa.

Gyakran a "Csendes-óceán Velencéjének" nevezik ezt a hatalmas kővárost, amelyet Atlantisz mítoszához hasonlítanak. Felfedezése 1928-ban még H.P. Lovecraft horrorírót is megihlette, és beépítette híres művébe, a "Cthulhu hívása"-ba.

Napjainkban kutatók versenyt futnak, hogy feltárják és megőrizzék Nan Madol romjainak teljes kiterjedését azzal a céllal, hogy a várost felvegyék az UNESCO világörökségi helyszínei közé. Az új légi felmérések, amelyeket LiDAR (fényérzékelés és távolságmérés) technológiával végeztek, eddig rejtett, kiterjedt mezőgazdasági jellemzőket tártak fel a sziget sűrű növényzete alatt, új betekintést nyújtva a csendes-óceáni kultúrák fejlettségébe.

LiDAR: Rejtett tájak felfedezése

A LiDAR technológia az utóbbi években forradalmasította az archeológiát. Lézersugarakat lőve ki a repülőgépekről, és mérve a visszaverődési időt, a LiDAR képes feltérképezni a földet még a sűrű lombkoronák alatt is. Nan Madol esetében ez a technológia feltárt egy összetett öntözőrendszert, amely egykor friss vizet irányított a kővároson keresztül.

Dr. Douglas Comer, a projekt vezetője szerint a LiDAR lehetővé teszi a régészek számára, hogy egész tájakat fedezzenek fel, amelyeket egyébként elrejtene a sűrű növényzet. Ez az új nézőpont megdönti azt a korábbi elképzelést, hogy a csendes-óceáni társadalmak viszonylag egyszerűek voltak, és főként halászatra és a trópusi környezet természetes kincseire támaszkodtak.

A csendes-óceáni mezőgazdaság új megértése

A régészek régóta egyetértenek abban, hogy Nan Madol 1100 és 1628 között élte fénykorát, mielőtt a Saudeleur uralkodók bukásával a 17. században elhagyatottá vált. Az új felfedezések azonban megkérdőjelezik a korábbi elképzeléseket arról, hogy a temweni emberek hogyan tartották fenn magukat.

Korábban úgy gondolták, hogy főként kenyérgyümölcsre és a sziget természetes erőforrásaira támaszkodtak. A LiDAR-technológia és más archeológiai módszerek segítségével azonban a kutatók most úgy vélik, hogy a társadalom fejlett mezőgazdasági rendszerekre is támaszkodott, köztük a tarógyökér öntözésére, amely nagyobb élelmiszerbiztonságot és gazdasági erőt nyújthatott.

Dr. Comer és csapata, együttműködve olyan intézményekkel, mint a Stanford Egyetem és a Mikronéziai Főiskola, megállapították, hogy a Temwen-sziget tájmérnöki megoldásai hasonlóan fejlettek, mint más polinéz mezőgazdasági rendszerek, például a hawaii Kohala mezőgazdasági teraszrendszer vagy az Amerikai Szamoa területén található lejtős teraszok. Ezek a bonyolult mezőgazdasági teraszok új perspektívát nyújtanak a csendes-óceáni ősi kultúrák képességeiről és szervezettségéről.

Nan Madol örökségének megőrzése

Miközben a kutatók továbbra is igyekeznek feltárni Nan Madol titkait, párhuzamosan dolgoznak a romok megőrzésén is a jövő generációi számára. Dr. Comer csapata az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatával és az Arbor Global céggel együttműködve képezte ki a helyi lakosokat a sziget vad növényzetének kezelésére, amely veszélyezteti a város kőépítményeit. A gyorsan növő mangrovefák különösen károsak, mivel évente akár másfél métert is nőhetnek. Ezeknek a gyorsan növekvő fáknak az irányítása, valamint a sziget ökoszisztémájának és a történelmi romoknak az egyensúlyban tartása létfontosságú Nan Madol megóvásához.

A helyiek olyan készségeket sajátítottak el, mint például a láncfűrészek használata, a fák metszése és a megfelelő növények telepítése, amelyek segítenek stabilizálni a romokat és megelőzni a további károkat. Az együttműködés a helyi közösségek és a nemzetközi szakértők között elengedhetetlen a helyszín hosszú távú védelme érdekében.

Nan Madol jövője

A LiDAR-felvételek eredményeinek értelmezéséhez Dr. Comer csapata több mint fél tucat szoftverprogramot használt, hogy elkészítsék a digitális terepmodellt (DTM). Ezt a modellt gyakran "csupasz földmodellként" is emlegetik, mivel a LiDAR a talajt térképezi fel az erdő lombkoronája alatt. Ezekkel az eszközökkel a kutatók eddig rejtett szigeteket és mesterséges vízi utakat térképeztek fel, amelyek egykor a város infrastruktúrájának részét képezték.

Az egyik legfontosabb eszköz, amelyet az elemzések során használtak, a színezett, többirányú domborzati árnyékolással rendelkező LiDAR DTM. Ez a módszer hat különböző irányból érkező fényt kombinál, hogy részletes, háromdimenziós domborzati ábrázolásokat hozzon létre, amelyek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy olyan terepformákat észleljenek, amelyeket szabad szemmel nem lehetne látni. Ezzel a módszerrel Dr. Comer csapata sík területeket, földtöltéseket és vízcsatornákat térképezett fel, amelyek kulcsfontosságúak voltak a város mezőgazdasági rendszerének működésében.

Bár a technológia sok mindent felfedett Nan Madolról, a terepi megfigyelések is fontosak maradnak. A kutatók megerősítették, hogy a feltárt földtöltések víztartó falakként működnek, megváltoztatva a víz természetes áramlását, ami újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tájmérnöki megoldások sokkal fejlettebbek voltak, mint azt korábban hitték.

A Nan Madol fölött végzett LiDAR felmérések forradalmasították a városról alkotott tudományos képet. Nem egy egyszerű halászó társadalom volt, ahogyan azt korábban gondolták, hanem olyan népesség, amely fejlett mezőgazdasági rendszereket alkalmazott, és átalakította a tájat, hogy biztosítsa fennmaradását.

A kutatók által folytatott feltárások és a megőrzésre irányuló erőfeszítések nemcsak Nan Madolt védik a jövő generációi számára, hanem tovább bővítik és gazdagítják a csendes-óceáni ősi kultúrákról alkotott ismereteinket. (1)

(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article