Edwin A. Abbott " Síkföld " című könyve a fizikai dimenziók fogalmát vizsgálja olyan karaktereken keresztül, akik magasabb dimenzi...
Edwin A. Abbott "Síkföld" című könyve a fizikai dimenziók fogalmát vizsgálja olyan karaktereken keresztül, akik magasabb dimenziós lényekkel találkoznak. A főszereplő "Négyzet" egy kétdimenziós világban él, amelyet Síkföldnek hívnak.
Amikor a háromdimenziós "Gömb" meglátogatja őt, Négyzet rájön, hogy egy egész világ létezik, amit soha nem tudott volna elképzelni. Végül a Gömbbel való interakciói megnyitják elméjét a még magasabb dimenziók lehetőségére.
A 140 év után még mindig népszerű könyv bemutatja az emberiség magasabb dimenziók iránti vonzalmát, valamint küzdelmünket, hogy megértsük egy olyan univerzum koncepcióját, ahol magasabb dimenziós lények, például idegenek létezhetnek.
Tisztázzuk: ezen a ponton az idegenek, akik bármilyen dimenzióban laknak, tisztán hipotetikusak, nem is beszélve a negyedik dimenzióról. De ez a tény nem akadályozta meg a tudósokat és filozófusokat abban, hogy felfedezzék azt az elképzelést, hogy milyen lenne egy magasabb dimenzió.
És rengeteg gondolatkísérlet bővítette már matematikai ismereteinket a magasabb dimenziókról, lehetővé téve számunkra, hogy konceptualizáljuk a négydimenziós lényeket, amelyek kölcsönhatásba lépnek a háromdimenziós térrel.
A magasabb dimenziók a matematika szükséges jellemzői, mint bizonyos fogalmak megértésének egyetlen módja. Például a húrelmélet - amely eddig a legjobb magyarázatunk arra, hogyan viselkednek az univerzum legapróbb részecskéi - megköveteli a magasabb fizikai dimenziók létezését. Ellenkező esetben a rezgő "húrok" viselkedése, amelyek az elméleti szakemberek szerint minden részecskét alkotnak, nem működhet. A mai fizikusok elfogadják azt az elméleti lehetőséget, hogy univerzumunk 11 dimenzióval indult.
Az évek során a kísérletek és a matematikai modellezés némi sejtést adott a négydimenziós jellemzőkről. Például 2018-ban mind az Egyesült Államokban, mind Európában végzett kétdimenziós kísérletek bizonyítékot mutattak a négydimenziós létezésre, mivel a tudósok logikai következtetéseket vonhatnak le annak alapján, hogy az elektronok hogyan viselkednek, miközben elektromos töltésük specifikus változáson megy keresztül.
Először is, az elektronok egy irányba mozogtak egy elektromosan vezető anyagon keresztül. Amikor a kutatók az anyagra merőleges mágneses mezőt helyeztek el, arra kényszerítették az elektronokat, hogy balra vagy jobbra forduljanak. Az elektronok lényegében két dimenzióban ragadtak. A kísérletben részt vevő fizikusok extrapolálták, hogy hasonló hatás fog bekövetkezni a negyedik dimenzióban, és hogy a hatásait az ismerős harmadik dimenzióban fogjuk látni.
Más szóval, láthatjuk a negyedik dimenzió bizonyítékait a sajátunkban. Háromdimenziós lényekként kétdimenziós árnyékot vetünk. Ugyanez az elv igaz lehet a négydimenziós lényekre is, akik nyomot hagyhatnak magukról a mi világunkban. Ahhoz, hogy megértsük hogyan, kezdjük azzal az alapkoncepcióval, hogy a különböző dimenziók hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Egy háromdimenziós világ lakóiként könnyen érzékelünk három dimenziót: magasságot (vagy hosszúságot), szélességet és mélységet. Utazhatunk fel és le, balra és jobbra, előre és hátra. És ismerjük az alacsonyabb dimenziókat.
A nulladik dimenzió egy pont, amelynek nincs magassága, szélessége vagy mélysége. Az első dimenzió elágazik, vonallá válik, csak hosszúsággal rendelkezik. Semmi sem létezne ezen a vonalon túl egy egydimenziós teremtmény számára.
A kétdimenziós formák, mint például a Flatland karakterei, azok, amelyeket papírra rajzolhatunk, mint a négyzetek és körök. Szélességük és hosszuk is van, és ezekben az irányokban utazhatnak. Egy kétdimenziós lény azonban nem lenne képes elmenekülni arról a papírdarabról, amin él, mert egyszerűen nem képes mást érzékelni, csak két dimenziót.
A harmadik dimenzió hozzáadásával egy sokkal gazdagabb valóság jelenik meg, mert most a forma fel és le tud utazni, azonnal leugorva a papírról. Ez az univerzum alakja, amit ismerünk és magától értetődőnek veszünk.
Most jön a trükkös rész. Ahhoz, hogy magasabb dimenziókba lépjünk, alapvetően derékszöget kell bezárnunk az előző alakzattal: először négyszögesíteni kell a vonalat a második dimenzióhoz, majd kockára tenni a vonalat, hogy elérjük a harmadik dimenziót.
Ahhoz, hogy feljussunk a negyedik dimenzióba, ugyanezt kell tennünk - derékszöget kell bezárnunk a kockával, kiterjesztve azt egy "hiperkockává" vagy tesseracttá. Négy vonal kapcsolódik minden ponthoz, és minden felület egy kocka. Néha a fizikusok úgy írják le a negyedik dimenziót, mint egy kockára merőleges teret.
Ez a leírás, bár geometriailag pontos, nem sokat segít - egyetlen 3D-s világra huzalozott agy sem képes megérteni, hogyan néz ki valójában egy tesseract vagy más magasabb dimenziós tárgy. Tehát elméletileg nem lennénk képesek érzékelni egy négydimenziós lényt az érzékeinkkel, hacsak nem érik el valahogy fizikailag a mi háromdimenziós valóságunkat.
Hogyan látnánk a magasabb dimenziókból érkező idegeneket, ha belépnének a mi háromdimenziós világunkba? "Nos, ez attól függ, hogy a 4D-s objektum melyik része halad át a 3D-s terünkön," - magyarázza Toby Hendy tudományos kommunikátor.
Ügyes vizualizációt nyújt arról, hogy milyen lenne látni egy négydimenziós tárgyat a háromdimenziós valóságunkban a Tibees YouTube-csatornáján. Tegyük fel, hogy van egy négydimenziós labda, Hendy kinyújtja a kezét, és egy kis piros fonalgolyó bukkan fel rajta.
"Jelenleg egy kis gömböt látunk, mert ez a szelet közel van a 4D-s gömb széléhez," - mondja. Ahogy a labda áthalad a világunkon, úgy tűnik, hogy növekszik. Ahogy kilép a létezésünk síkjáról, ismét összezsugorodik, majd eltűnik. "A 4D-s labda még mindig létezik, de a mi térszeletünk nem tartalmazza," - vonja le a következtetést Hendy. Másrészt egy 4D-s lény képes lenne látni a labdát, és pontosan tudná, hol van, mondja.
Ugyanígy, egy idegen a negyedik dimenzióból nagyrészt észrevétlenül haladhat át háromdimenziós univerzumunk egy "szeletén". Csak egy része jelenne meg, materializálódna a semmiből, és akkor egyre több és több részét látnánk. De soha nem lennénk képesek mindezt egyszerre látni, mert valójában nem látjuk a negyedik dimenziót az érzékeinkkel. Végül ismét semmivé zsugorodna.
Ha nem érted teljesen, akkor gondolj rá így: A Síkföld tér nem képes felfogni a harmadik dimenziót. Hogyan érzékelne tehát egy gömböt, egy háromdimenziós tárgyat, amely behatol kétdimenziós létezési síkjára? Képzeld el, hogy te vagy a négyzet a papírlapon. Ahogy a gömb leereszkedik az előtted lévő lapra, elkezdesz látni egy kis kört megjelenni (a semmiből). Ez a gömb vezető "szelete," ami belép a két dimenziódba.
Fokozatosan, ahogy a gömb tovább halad a kétdimenziós síkodon, a kör - ami a gömb testének átmérőjét jelzi - egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg a gömb közepe teljesen a te síkodban nem lesz. Ez a szelete a gömbnek végül összezsugorodik, míg végül semmi sem marad. Ezen a ponton a gömb teljesen elhagyta a 2D-s univerzumodat.
Számunkra ez azt jelenti, hogy az idegenek nagyobbak lehetnek, mint amilyennek látszanak, mert egyszerre csak egy háromdimenziós szeletüket látnánk. Ezt példázzák a Miegakure és a 4D Miner játékok, ahol egy négydimenziós világot tapasztalhatsz meg érthető háromdimenziós észleléseinken keresztül.
Tehát az olyan tárgyak, mint a fák és a dombok, megjelennek és eltűnnek, mivel a róluk alkotott felfogásunk megváltozik, ahogy a háromdimenziós térben haladunk. A 3D Miner 4D "hiperpók" ragadozói azért extra fenyegetőek, mert képesek mozogni a tárgyakon, miközben vadásznak ránk. Ez azért van, mert egy négydimenziós tárgy átcsúszhat olyan réseken, amelyeket nem érzékelhetünk vagy nem érhetünk el.
Amint elérjük a magasabb dimenziókat, még nehezebbé válik elképzelni, hogy milyenek lennének az ott élő lények, és hogyan lépnének kölcsönhatásba a mi háromdimenziós életünkkel. Matematikailag folytathatjuk ezeket a dimenziós iterációkat, és különböző megjelenésű modelleket készíthetünk. Végül még az ilyen négydimenziós formákhoz hasonló modellek is túlságosan egyszerű analógiái egy számunkra elérhetetlen komplex valóságnak.
Szóval, mit csinálna velünk egy négydimenziós idegen, ha meglátogatná a háromdimenziós valóságunkat? Az elmélet azt sugallja, hogy képesek lennének belénk látni. Ahogy egy sor tárgyat látunk szétszórva egy kétdimenziós felületen, egyszerre a harmadik dimenziós nézőpontunkból, egy négydimenziós lény képes lenne mindannyiunkat egyszerre látni. Hátborzongató.
Talán, miközben tanulmányoznak minket, fogalmunk sincs róla. Annak alapján, amit a fizikai dimenziókról tudunk, nehéz lehet észlelni, ha egy idegen űrhajó beugrik a mi terünkbe. Lehetséges, hogy ha bármilyen UFO észlelés valóban kapcsolatban áll az idegenekkel, akkor nehéz bizonyítani, mert az idegenek könnyen átcsúszhatnak egy magasabb dimenzióba? (1)
(1) - https://www.popularmechanics.com/science/
