Repül az idő - Az agyunk egészen máshogy érzékeli az időt, mint az korábban gondoltuk

Az idő relatív, és nem csak asztrofizikai értelemben - mindannyian ismerjük azt az érzést, hogy az idő lelassul, amikor unatkozunk, és repül...

Az idő relatív, és nem csak asztrofizikai értelemben - mindannyian ismerjük azt az érzést, hogy az idő lelassul, amikor unatkozunk, és repül, amikor elfoglaltak vagyunk. Az agyi aktivitási minták új elemzése megmutatja, hogyan követi agyunk az időt, és érdekes betekintést nyújt abba, hogy a sejtek hogyan kezelik azt.

Az agyunk nem olyan, mint a számítógépek, melyek másodpercek, percek, órák stb. pontos mérése alapján követi nyomon az időt. Persze, van néhány viszonyítási alapunk arra vonatkozóan, hogy milyen hosszúak ezek az időszakok, és néha helyesen meg is tippelhetjük, de ugyanolyan valószínű, hogy meglepődünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy három óra telt el, amikor alig egy órának tűnt.

Most a Las Vegas-i Nevada Egyetem (UNLV) kutatói azt találták, hogy az agy az események vagy tapasztalatok száma alapján érzékeli az időt. Bizonyos értelemben még az sem számít, hogy mennyi ideig tart egy eseménysorozat valós időben - ha felgyorsítjuk vagy lelassítjuk őket, az agyunk valószínűleg még mindig úgy becsüli, hogy ugyanannyi idő telt el. (1)

"Saját tapasztalataink alapján mondjuk meg az időt, amit teszünk, ami velünk történik," - mondta James Hyman, a tanulmány vezető szerzője. "Amikor csendben vagyunk és unatkozunk, az idő nagyon lassan telik, mert nem csinálunk semmit, vagy semmi sem történik. Ezzel ellentétben, amikor sok esemény történik, mindegyik tevékenység előreviszi az agyunkat. És ha az agyunk objektíven így mondja meg az időt, akkor minél többet teszünk, és minél több dolog történik velünk, annál gyorsabban telik az idő."

A csapat az elülső cinguláris kéregre (ACC) összpontosított, amely az az agyterület, amely segít figyelemmel kísérni az aktivitást és nyomon követni a tapasztalatokat. Patkányokkal végeztettek el egy ismétlődő feladatot, ahol 200-szor kellett reagálniuk egy felszólításra, és közben figyelték az állatok ACC-jének aktivitását. Pontosabban azt akarták tesztelni, hogyan változtak az agyi minták az első vagy a 200. feladat elvégzése között, és ellenőrizni, hogy a gyorsabb vagy lassabb végrehajtás hogyan befolyásolja az agyi aktivitást.

És valóban, a csapat azt találta, hogy az agyi aktivitás a feladat minden egyes ismétlése során kissé eltért a következőtől, és idővel ezek a különbségek meglehetősen messzire sodródtak. Lényegében az első és a második alkalom hasonló lehet, de az 50. alkalom nagyon más, a 100. alkalom pedig még inkább. Érdekes módon ugyanaz az általános agyi aktivitás volt megfigyelhető, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telt a patkányoknak a teljes feladat elvégzése.

Példaként a kutatók két gyári munkás hipotetikus forgatókönyvét használják, akiknek feladata 100 "kütyü" elkészítése. Nem számított, hogy az egyiknek 30 percbe telt, a másiknak 90 percig tartott - az agyhullám-mintázatuk végig hasonlónak tűnt, és talán még ugyanolyan durva "érzékük" is volt arról, hogy mennyi idő telt el.

"A feladat elvégzéséhez szükséges idő nem befolyásolta az agyi mintákat," - mondta Hyman. "Az agy nem óra; úgy működik, mint egy számláló. Az agyunk érzékel egy hangulatot, egy érzést az időről. ... És ez azt jelenti a kütyüket készítő dolgozóink különbséget tudnak tenni a 85-ös és a 60-as kütyü között, de nem feltétlenül a 85-ös és a 88-as között."

A csapat azt is megfigyelte, hogy a különböző agysejtek hogyan kezelték a feladatokat különböző időpontokban. Az agysejtek kis csoportjai néhány ismétlésen keresztül működtek együtt a feladatban, mielőtt továbbadták volna egy másik csoportnak. Ez megmagyarázza, hogy az egymáshoz közeli iterációkat miért lehet nehéz megkülönböztetni egymástól, de miért érzik egészen másnak azokat, amelyeket több idő választ el.

Nemcsak azt mutatja meg, hogyan és miért változik az időérzékelésünk attól függően, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak, hanem a tanulmány segít jobban megérteni, hogy agyunk hogyan tudja megszervezni az emlékeket egy idővonalon, és felidézni az eseményeket különböző relatív időpontokban.

"Ez az agynak az a része, amelyet arra használunk, hogy nyomon kövessünk valamit, például egy beszélgetést vacsora közben," - mondta Hyman. "Gondolj a beszélgetés menetére, és felidézheted a dolgokat a vacsora elején és később is. De az egyik mondatot a másiktól szétválasztani a memóriádban, lehetetlen. Azt viszont tudod, hogy egy témáról beszéltél az elején, egy másikról a desszert alatt, és egy harmadikról a végén." (2)

(1) - https://www.cell.com/current-biology/abstract/
(2) - https://www.unlv.edu/news/release/good-timin