Egy tibeti szerzetesekkel végzett tanulmány feltárja, hogy a különböző típusú meditációk hogyan befolyásolják az agyi aktivitást

A Frontiers in Psychology című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány rávilágít a meditáció két elsődleges típusának - a koncentráló és ana...

A Frontiers in Psychology című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány rávilágít a meditáció két elsődleges típusának - a koncentráló és analitikus - eltérő idegi korrelációira az elektroencefalográfia (EEG) segítségével.

A kutatók azt találták, hogy ezek a meditációs gyakorlatok az agyi tevékenység különböző mintáit eredményezik, betekintést nyújtva abba, hogy a meditáció hogyan hat a kognitív és érzelmi szabályozásra. Ebben a tanulmányban az indiai Sera Jey kolostor szerzetesei vettek részt, egyedülálló bepillantást nyújtva a hosszú távú meditációs gyakorlatok neurofiziológiai hatásaiba.

A kutatók célja annak vizsgálata volt, hogy a meditáció különböző formái hogyan befolyásolják az agyi aktivitást. Annak ellenére, hogy a meditáció egyre népszerűbb mind a klinikai, mind a világi környezetben, továbbra is hiányzik az egyértelműség a különféle meditációs gyakorlatok mögött meghúzódó specifikus idegi mechanizmusokat illetően.

A koncentráló és analitikus meditációra összpontosítva a tanulmány arra törekedett, hogy körülhatárolja az ezekkel a gyakorlatokkal kapcsolatos neurofiziológiai profilokat. A kutatók abban reménykedtek, hogy orvosolhatják a szakirodalom hiányosságait, különös tekintettel a meditáció agyra gyakorolt hatásának árnyaltabb és kontextusban gazdagabb vizsgálatára. (1)

"Bár több mint 40 éve vagyok az elektronika professzora a Pisai Egyetemen, az elme tudománya és a tudat vizsgálata mindig is érdeklődésem és kíváncsiságom középpontjában állt," - magyarázta Bruno Neri, a tanulmány szerzője.

"14 éves koromban olvastam először egy kalandkönyvben a Dalai Lámáról: népének ez a politikai és spirituális iránymutatása, amelyet határtalan együttérzés jellemez, mélyen megérintett. Reinkarnációja, és minden élet utáni visszatérése, hogy továbbra is vezesse népét, mindig is lenyűgözött. Ez a két érdeklődés egy szálba olvadt össze, amikor teljesen véletlenül a Láma Tsongkhapa Intézetben találtam magam, a tibeti buddhizmus legnagyobb nyugati központjában, körülbelül 40 kilométerre Pisától."

"Emiatt néhány évvel később, amikor a dalai láma az intézetben tett látogatásom során, amelyet már egy ideje látogattam, megkérte az igazgatót, hogy vegye fel a kapcsolatot a Pisai Egyetemmel, és az igazgató beszélt erről, megragadtam az alkalmat az együttműködési megállapodások megkötésével mind az intézettel, mind az indiai Sera Jey tibeti szerzetes egyetemmel."

A vizsgálatot 12 héten keresztül végezték az indiai Sera Jey kolostorban 23 szerzetes bevonásával, akik változatos meditációs tapasztalatokkal rendelkeztek. A Bylakuppe városában található szerzetesi egyetem a buddhista tanulás és gyakorlat kiemelkedő központja. Az 1959-es kínai megszállást követően Tibetből megszökött szerzetesek alapították újra.

"A Sera Jey Egyetemet 60 évvel ezelőtt a kínai invázió miatt lerombolták, és újjáépítették Indiában: ez az ellenállás, az érettség és a békebeli kitartás nagy próbája egy olyan nép részéről, amely soha nem reagált erőszakkal az erőszakos fellépésre, és megmutatja, hogyan fejleszthető az erőszakmentességre való képesség az elme nevelésével," - magyarázta Neri.

A résztvevőket három csoportra osztották: kezdőkre, középhaladókra és haladókra. A kutatók EEG-adatokat gyűjtöttek ezektől a szerzetesektől, miközben koncentráló és analitikus meditációs üléseken is részt vettek. Az ülések nem voltak időkorlátosak, így minden résztvevő természetes módon és külső nyomás nélkül meditálhatott.

A kutatók jelentős különbségeket találtak az EEG-minták között a koncentratív és az analitikus meditáció között. A koncentráló meditáció, amely magában foglalja a figyelem egyetlen tárgyra való összpontosítását (például a lélegzetet vagy a mantrát), kifejezettebb változásokat mutatott az agyi aktivitásban, mint az analitikus meditáció. Pontosabban, a koncentráló meditáció az alfa és théta agyhullámok megnövekedett erejével társult, különösen az elülső és hátsó régiókban. Ezek a változások fokozott figyelemszabályozást és csökkent elmélkedést sugallnak a koncentráló meditáció során.

Ezzel szemben az analitikus meditáció, amely bizonyos fogalmakra vagy tanításokra vonatkozik, kevésbé drámai változásokat mutatott az agyi tevékenységben. Bár mindkét típusú meditáció az EEG-minták bizonyos változásait eredményezte, a koncentráló meditáció hatása erőteljesebb és következetesebb volt.

Nerit lenyűgözte a szerzetesek azon képessége, hogy "önkéntesen különböző mentális állapotokat váltsanak ki, amelyek objektív mérőműszerekkel könnyen felismerhetők".

"Nagy alázattal és a tanulás vágyával kell közelítenünk ezekhez az emberekhez, otthon hagyva a tipikus nyugati arroganciát, és elkerülve, hogy tengerimalacnak érezzék magukat."

A kutatók egy egyedülálló jelenséget is megfigyeltek a haladó meditálóknál: egyes ülések során a béta frekvenciatartományban egy markáns csúcs volt jelen, ami a kezdőknél nem volt látható. Ez arra utal, hogy a hosszú távú meditációs gyakorlat javíthatja a specifikus kognitív és figyelmi folyamatokat.

"A kutatás rávilágít arra, hogy egy multidiszciplináris hozzájárulás - egyrészt a nyugati idegtudomány, másrészt a nagy keleti hagyományokban csaknem 3 évezrede folyamatosan fejlődő kontemplatív gyakorlatok - elengedhetetlen a tudat rejtélyének megértése előtt álló, egyébként leküzdhetetlennek tűnő akadályok leküzdéséhez," - mondta Neri.

Bár a tanulmány értékes betekintést nyújt, számos korlátja is van. A minta mérete viszonylag kicsi volt, és a résztvevők megoszlása a meditációs tapasztalat különböző szintjei között egyenetlen volt. Ez megnehezíti az eredmények általánosítását minden meditálóra. A jövőbeni vizsgálatoknak nagyobb és kiegyensúlyozottabb minták bevonására kell törekedniük.

A kutatók azt javasolják, hogy a jövőbeni tanulmányoknak fel kell tárniuk a meditáció hosszú távú hatásait, különösen azt, hogy az éveken át tartó gyakorlás hogyan vezethet tartós változásokhoz az agy szerkezetében és működésében. A meditáció bizonyos klinikai populációkra, például szorongásos vagy depressziós egyénekre gyakorolt hatásának vizsgálata szintén értékes betekintést nyújthat a meditáció terápiás potenciáljába.

"A dolog, ami a legjobban lenyűgöz, az az ezoterikus meditációk bizonyos típusai, amelyek lehetővé teszik a gyakorlók számára, hogy az elme/test kapcsolat gyökereihez nyúljanak, és az ok-okozati összefüggést mutatják, amely ellentétes az idegtudomány domináns víziójában felismerttel," - mondta Neri. "Nem a tudat generálja, amely magát az agy epifenoméneként mutatja be, hanem maga képes kezelni a testtel való kapcsolatát."

"Példa erre a g-tummo meditáció, amelyben az elme szabályozza a testhőmérsékletet, amíg az el nem éri a 39 °C-ot. Egy másik a Mahámudrá meditáció, amelyen keresztül a meditálók szimulálják az elme/tudat leválását a testről azáltal, hogy meglepően lelassítják anyagcseréjüket, amíg halottnak nem tűnnek. A következő lépés az lesz, hogy megkeressük ezt a kétféle szakértő meditálót a következő, Sera Jey-i kutatási küldetés során, amely néhány hét múlva kezdődik."

"Francisco Varela megértette a harmadik személyű megközelítés, az objektív elemzés és az első személyű megközelítés, a szemlélődő gyakorlatokon keresztüli szubjektív elemzés kombinálásának elengedhetetlenségét a tudat vizsgálatának előrehaladása érdekében," - tette hozzá Neri. "Sajnos idő előtt meghalt. Az olyan ősi és tekintélyes hagyományokkal kapcsolatos tapasztalataim, mint a tibeti buddhizmus, megmutatták, hogy Varelának igaza volt." (2)

(1) - https://www.frontiersin.org/journals/psych
(2) - https://www.psypost.org/study-with-tibetan