A halál nem a vég - A túlvilág 8 tanulsága egy túlélőtől, akinek halálközeli élményben volt része

Mi történik, amikor meghalunk? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Legtöbbünknek van némi fogalma a túlvilágról és a szellemvilágról, de egyre...

Mi történik, amikor meghalunk? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Legtöbbünknek van némi fogalma a túlvilágról és a szellemvilágról, de egyre többen éreznek erős késztetést arra, hogy többet tanuljanak az életről, a halálról és a kettő közötti birodalmakról.

Sok halálközeli élményről olvashattunk már, az egyik ezek közül Anita Moorjanié, aki a "Meghaltam, hogy önmagamra találjak" című könyvében osztotta meg a részleteket. De vannak, akik még ennél is többre vágynak, és mélyebben szeretnék megérteni a dolgokat.

Egy másik rendkívüli történet Cherie Aimée-vel esett meg, aki megosztotta a világgal a saját halálközeli élményét.

Cherie történetében az a leginkább megkapó, hogy nem csak angyalokról és hárfákról szól. A túlvilágon sokkal több minden történik, mint amit el tudunk képzelni.

Valójában Cherie élményének nagy részét szavakba sem lehet önteni, ezért nehéz olyan módon összerakni, hogy igazán konkrét és könnyen érthető legyen.

Az is érdekes, hogy minden halálközeli élmény más és más, attól függően, hogy az illető mit lát, tanul és tapasztal.

Bár minden halálközeli történetben vannak közös témák, úgy tűnik, hogy még a túlvilágon is a saját személyes tapasztalataink alapján érzékeljük a dolgokat.

Cherie túlvilági tapasztalatai alapján ez a 8 legfontosabb következtetés:

1. A halál könnyű

Amint Cherie elhagyta a testét, elmondása szerint meglepődött, milyen könnyű volt. Az ő szavaival, az átjárás olyan egyszerű volt, mint átlépni egy ajtón. Könnyű, fájdalommentes volt, és azonnal úgy érezte, hogy nincs mitől félnie.

Sőt, az évek óta benne élő félelem a haláltól teljesen eltűnt, könnyűnek, szabadnak és teljes mértékben boldognak érezte magát.

Cherie elmondása szerint a túlvilágra átlépve egy fehér fénygömbben látta magát, ami kényelmesnek, szeretetteljesnek és nagyon biztonságosnak tűnt. Formátlannak érezte magát, és úgy lebegett ebben a fehér fénygömbben, hogy össze volt kötve mindennel.

2. A halál nem a vég

Ebben a gyönyörű, formátlan állapotban lebegve Cherie megértette, hogy a halál határozottan nem a vég. Még mindig nagyon "élőnek" érezte magát, csak máshogyan. Szeretett volna kommunikálni a családjával, hogy még mindig itt van, és hogy továbbra is nagyon kötődik hozzájuk.

Míg fizikailag nem volt ott, nagyon is jelen volt velük, és tudta, hogy a családtagjaival és barátaival ápolt kapcsolata továbbra is fejlődni fog a túlvilágon.

3. Nincs tér és idő

Az orvosok szerint Cherie több mint 90 percig volt klinikai halott. Ezt követően csak a lélegeztetőgép tartotta életben. Miközben az állapota napokon át kritikus volt, a túlvilági utazása során Cherie úgy érezte, hogy hosszú évekre eltűnt az emberi világból. Az ő elméjében úgy élte meg, mintha nagyon hosszú időt töltött volna el távol.

Cherie elmondása szerint a túlvilágon nincs idő és tér. Ezt nagyon nehéz számunkra megérteni ebben a földi világban, de minden tágnak tűnt, és az időt nem lehetett úgy mérni, mint a Földön.

4. A kommunikáció telepatikus

A fehér fényen áthaladva Cherie hat fekete ruhás, magasabb rendű lénytől körülvéve találta magát. Nagyon megnyugtatónak és szeretetteljesnek érezte ezeket a lényeket, tudta, hogy azért vannak ott, hogy segítsék, de csak úgy tűnt, hogy ott állnak.

Cherie ösztönösen tudta, hogy telepatikusan kommunikálnak, de meg kellett tanulnia lenyugtatni és elcsendesíteni az elméjét, hogy meghallja őket. Bár ez könnyen ment neki, mégis meg kellett tanulnia ezt az új kommunikációs formát.

(Igen, úgy tűnik, még a túlvilágon is meg kell tanulnunk, hogyan csendesítsük el az elménket!)

Miután megtanulta lenyugtatni az elméjét, hallotta, amint a lények megkérdezik tőle, hogy szeretné-e folytatni, vagy visszamenne a Földre.

Mivel rendkívül boldognak érezte magát, Cherie úgy döntött, hogy a túlvilágon szeretne maradni, de mielőtt elfogadták volna a döntését, a lények meg akarták mutatni neki életútjának áttekintését.

5. Itt vagyunk, hogy fejlődjünk

A halál után egy életút-áttekintésen mész keresztül, ahol "megtapasztalhatod" az összes eddigi életedet. Cherie elmondása szerint meg kellett néznie, sőt át kellett élnie több múltbéli életét és még a jelenlegi életét is. Az élmény annyira valóságos volt, mintha nap mint nap végig kellett volna élnie mindegyik életét.

Bár egyes életek gyorsabban elteltek, mint mások, néhány elhúzódott, és Cherie valóban látta, hogy a nehezebb életeken keresztül tanult és sokkal több tudást szerzett. Azt is látta, hogy egy közös szál húzódik végig az összes bemutatott életen.

Abban a pillanatban Cherie rájött, milyen tanulságok elsajátítására jött a Földre, és hogy ha nem tér vissza a jelenlegi életébe, akkor ezekkel a tanulságokkal valamikor máskor is szembe kell majd néznie.

Ezek a tanulságok nem ránk erőltetett dolgok, hanem inkább olyan leckék, amelyeket a lelkünk meg akar tanulni és meg akar érteni, a Föld pedig szinte egy "tesztpálya" ezekhez a tanulságokhoz.

Ezen felismerés után döntött Cherie úgy, hogy visszatér a testébe.

6. Szeretteid érzik az érzelmeidet

A túlvilági utazása során Cherie találkozott néhány olyan elhunyt szerettével, akik már sok évvel korábban meghaltak. A találkozáskor Cherie látta, hogy kissé szenvednek a túlvilágon. Míg megszabadultak a testüktől és az emberi élet stresszeitől, aggódtak a Földön élő szeretteikért.

Elmondták Cherie-nek, hogy érzik szeretteik összes érzelmét és fájdalmát, és ha egy szerettük nem tud továbblépni, akkor ők sem tudnak.

Bár a gyász normális és egészséges, úgy tűnik, hogy a lelkek túlvilági magasabb birodalmakba való átjutásának képessége attól is függ, hogy a hátrahagyottak mennyire ragaszkodnak hozzájuk a Földön.

Cherie elmondása szerint a túlvilágról érezheted szeretteid legmélyebb érzéseit, és megértheted az igazi szándékaikat. Ha elhúzódó fájdalomban és szenvedésben élnek, az megnehezíti szeretteik lelkének az eltávozást.

Ahogy Cherie mondja:

"Nagyon fontos, hogy tudasd az elhunytakkal, hogy gyászolod a fizikai távollétüket, de jól leszel. Ez segíti őket a békés átmenetelben a túlvilági birodalmakon keresztül."

7. Isteni lények avatkozhatnak be az életünkbe

Az életút áttekintése után Cherie-t egy gyönyörű fehér kastélyba vitték, ahol meg kellett várnia, amíg teste készen áll arra, hogy visszatérjen.

Ebben a csodálatos fehér kastélyban, amelyet Cherie mennyországként emleget, megértette, hogy a magasabb rendű lények és szellemi vezetők az ő tanácsa alapján a földi orvosokon keresztül munkálkodnak, hogy visszahozzák őt az életbe.

Megértette, hogy a Szellemnek óriási ereje van ahhoz, hogy beavatkozzon a Földön, és bár az orvosok csodálatosak és tehetségesek voltak abban, amit csináltak, valójában a Szellemcsapat akarata tette lehetővé számára a túlélését. Végül is a túlélési esélye a szakértők szerint kevesebb, mint 1 százalék volt.

Az egyik kérdés, amelyet Cherie-nek gyakran feltesznek, az, hogy egyes lelkek, mint ő, miért térhetnek vissza a Földre, míg mások nem. Cherie elmagyarázza, hogy olyan sok minden történik ezekben a magasabb birodalmakban, hogy valóban lehetetlen megérteni, hogy egyes lelkek miért térnek vissza, mások miért nem.

Minden lélek a saját útját járja, és minden léleknek más célja van ebben az életben, ezért fontos, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz.

8. Mindannyian kapcsolatban vagyunk

Cherie élményének egyik legfontosabb tanulsága az, hogy mindannyian kapcsolatban vagyunk. Ahogy Cherie leírja, mindannyian csillagporból vagyunk, és ez nem valami homályos elképzelés, hanem tényleg mindannyian csillagporból vagyunk, ami azt jelenti, hogy ugyanabból az anyagból épülünk fel, mint a Nap, a csillagok és a körülöttünk lévő galaxisok.

Lényegében az a szépség és erő, amit ott kint látsz az Univerzumban, benned is él, és te magad vagy.

Ahogy Cherie mondja:

"Az élet problémái olyan kicsik a benned lévő nagyszerűséghez képest." (1)

(1) - https://foreverconscious.com/8-lessons-afterlife