A világ legnagyobb tragédiája az, ha elveszítünk valakit, akit a legjobban szeretünk. Egy fiatal nő, Annette Herfkens soha nem gondolta voln...
A világ legnagyobb tragédiája az, ha elveszítünk valakit, akit a legjobban szeretünk. Egy fiatal nő, Annette Herfkens soha nem gondolta volna, hogy egy romantikus kiruccanás számára és vőlegénye számára élete legsötétebb napja lesz.
Herfkenst nemrég jegyezte el egy korábbi Wall Street-i kereskedő, Willem van der Pas. A pár a Vietnam Airlines 474-es járatán volt egy romantikus utazáson Ho Si Minh-városból, de fogalmuk sem volt arról a végzetes pillanatról, amely örökre összetörte álmaikat. A repülőgép-baleset az egyetlen túlélő, Annette Herfkens története, aki nyolc napig a vietnami dzsungelben rekedt, és csak esővizet ivott.
A holland családból származó Annette Herfkens Venezuelában született, de Hollandiában nőtt fel. Jogot tanult a Leideni Egyetemen. Miután a chilei Santiagóban dolgozott, az ING Bank vezetői gyakornokává vált. Ő volt az első nő egy holland bankból, aki külföldön dolgozott New Yorkban és Londonban. 1989-ben csatlakozott a Banco Santanderhez Madridban, hogy segítsen elindítani a feltörekvő piacok osztályát.
A 31 éves Annette volt az egyetlen túlélő a 22 utas és a személyzet hat tagja közül. A "Turbulencia" című könyvében meséli el a történetét. Beszél a küzdelmeiről és arról, hogyan tudott túlélni fizikailag és lelkileg egyaránt. Leírja, hogy szédült, és elszakadt a testétől az ütközés után. Súlyos sérülései ellenére békét és egységet érzett a természettel. Vőlegénye, Willem van der Pas azok között volt, akik meghaltak a balesetben.
Annette és Pas 1992 novemberében egy romantikus nyaralásra tartottak a vietnami Nha Trangba. Annette Madridból látogatott oda, ahol a Santander Banknál dolgozott, míg Pas Vietnamba költözött egy munka miatt. 13 éve voltak együtt, és azt tervezték, hogy összeházasodnak. Annak ellenére, hogy idegesek voltak a kisrepülővel való utazás miatt, úgy döntöttek, hogy felszállnak, mert az utakon nehéz volt közlekedni. A repülés során turbulenciát tapasztaltak, de Annette megnyugtatta Past, hogy ez normális. A gép azonban egy hegygerincnek csapódott, és Annette volt az egyetlen túlélő.
"A főiskola negyedik évétől tudtuk, hogy összeházasodunk," - mesélte Herfkens a New York Postnak. "Az iskola után egy ideig Amszterdamban éltünk; később bankári munkánk miatt Dél-Amerika és Európa különböző pénzügyi fővárosaiban éltünk együtt vagy külön."
Annette nem akart felszállni a gépre, mert klausztrofóbiás volt. Pas hazudott neki, hogy jobban érezze magát, és azt mondta, hogy a repülés csak 20 perces lesz. De a repülés 40 percig tartott, és a gép hirtelen esésbe kezdett. "Ezt nem szeretem," - mondta idegesen. Pas aggódni látszott, és amikor a gép ismét zuhanni kezdett, megfogta Annette kezét. Aztán minden elsötétült.
Amikor Annette felébredt, zajokat hallott a dzsungelből. A gép egy hegynek csapódott. Valaki, akit nem ismert, rajta halt meg. Van der Pas is halott volt, mosollyal az arcán.
"Nem emlékszem pontosan, mi történt, de azt hiszem, úgy bukdácsoltam a kabinban, mint egy magányos ruhadarab a ruhaszárítóban, és a fejemet és a végtagjaimat a mennyezethez és a szekrényekhez ütöttem. Lehet, hogy én voltam az egyetlen, aki nem kapcsolta be a biztonsági övet."
"Valamikor biztosan felrepültem és becsúsztam az ülés alá, lábakkal előre, és elakadtam. Ez a helyemen tartott a második, nagyobb becsapódásnál, ami miatt a gép kettétört," - emlékezett vissza. Annette csípőjében és térdében 12 csont tört el, állkapcsa lazán lógott, és az egyik tüdeje összeesett.
Annette azt mondta, hogy az ilyen helyzetekben vagy harcolsz, vagy menekülsz, ő pedig a menekülést választotta. Kint találta magát a dzsungelben, de nem emlékezett pontosan, hogyan jutott ki a gépből. Csak néhány részletre emlékezett az élményből, és nagyon igyekezett elfelejteni a szagokat.
"Hamarosan a kabinon kívül ültem, egy hegy lejtőjén, a fák alatt, sűrű aljnövényzetben. Mindenem fájt, és nem tudtam mozdulni. A szoknyám leszakadt, és láttam, hogy a sípcsontomon lévő húsrétegek között négy hüvelyknyi kékes csont nyúlik ki."
Annette Herfkens szürreális és félelmetes helyzetbe került a repülőgép-szerencsétlenség után. Könyvében leírja az őt körülvevő vadont, kiemelve a rengeteg zöldet és a dzsungel hangjait. Sérülései ellenére észreveszi az alatta szétszóródott holttesteket, és halk nyögéseket hall a túlélők irányából, akik a repülőgép roncsában rekedtek.
A baleset során nem ő volt az egyetlen túlélő. Mellette egy súlyosan megsérült, de életben lévő vietnami férfi volt. Együttérzett vele, és azt mondta: "Ne aggódj, eljönnek értünk." Valahogy adott neki egy nadrágot a bőröndjéből, és megvigasztalta szavaival.
Annette és a férfi egy kicsit beszélgettek, hogy vigasztalják egymást, de aztán a férfi rosszabbul lett és meghalt. Annette ekkor teljesen egyedül lett, nagyon elhagyatottnak érezte magát a roncsok között, és többé nem hallatszott a gép hangja. Annak ellenére, hogy Annette szomorú volt a férfi elvesztése miatt, elhatározta, hogy életben marad. Még a kisebb mozgás is nagy fájdalommal járt, de folyamatosan azon gondolkodott, hogyan élje túl.
Annette nem tudta elviselni a szörnyű látványt a gép belsejében, ezért inkább arra összpontosított, hogy vizet igyon. A repülőgépről származó dolgokat használta az esővíz összegyűjtésére.
Annette gyászolta a balesetben elveszített vőlegényét, de tudta, hogy erősnek kell maradnia. Nem hagyta magát sírni, mert azt hitte, hogy attól gyengébb lesz. Ehelyett arra összpontosított, hogy mit kell tennie a túlélés érdekében, és hallgatott az ösztöneire. "A következő napokban, bár bánkódtam Pas miatt, a túlélésemre koncentráltam," - emlékezett vissza később. "Milyen alternatívám lett volna?"
Annette nagyon nehéz időszakon ment keresztül, miután túlélte a repülőgép-szerencsétlenséget. Azon gondolkodott, hogy mi történhet ezután, például hogy megmenekülhet, vagy veszélyes állatokkal kell szembenéznie, de igyekezett nem sokat gondolni rájuk. Ehelyett vigaszt talált az őt körülvevő természet szépségében, és emlékezett gyermekkorának boldog időszakaira és családja szeretetére. "Az adott pillanatban maradtam. Bíztam benne, hogy megtalálnak."
Miután 192 órát töltött a dzsungelben, végül meglátott egy vietnami rendőrt, akiről kiderült, hogy a megmentője, bár először azt hitte, hogy egy szellem.
Annette-t a mentőknek kellett lecipelniük a hegyről, mert túlságosan megsérült ahhoz, hogy egyedül mozogjon. Szomorú volt, amiért otthagyta párját, aki meghalt a balesetben. Annak ellenére, hogy fizikai és érzelmi fájdalmat is érzett, hálás volt a segítségért, amit kapott.
Miután Annette csodával határos módon túlélte, helikopterrel Ho Si Minh-városba szállították, majd egy szingapúri kórházba került. Családja és barátai megkönnyebbülten értesültek róla, hogy életben van, mivel a legrosszabbtól tartottak. Annette-nek műtéteken és kezeléseken kellett átesnie, hogy fizikailag meggyógyuljon.
A baleset azonban mély érzelmi hatással volt rá. Elveszítette vőlegényét a balesetben, ami olyan érzés volt, mintha özvegy lett volna.
Annette úgy kezdte fizikai felépülését, hogy újévkor megtette az első lépéseket, bár az fájdalmas volt. Boldog volt, hogy visszanyerte képességét, hogy önállóan tudjon járni.
Annette útja a jobbulás felé kihívásokkal teli volt, de nem adta fel. Visszament dolgozni, férjhez ment, és gyerekei lettek. De az élet folyamatosan hozott kihívásokat, például fiát, Max-et 2001-ben autizmussal diagnosztizálták. Annak ellenére, hogy a dolgok nehezen alakultak, Annette úgy döntött, hogy a jelenre összpontosít, és elfogadja, ami történik, akárcsak akkor, amikor a dzsungelben rekedt a baleset után.
Annak ellenére, hogy házassága véget ért, Annette úgy gondolja, hogy minden tapasztalat, legyen az jó vagy rossz, segíti az ember fejlődését. Bár sok év telt el a katasztrófa óta, a repülőgép-szerencsétlenség oka továbbra is rejtély.
Évtizedekkel később úgy döntött, hogy megírja a történetét, és kiadta "Turbulencia: A túlélés igaz története" című könyvét, ami 2014-ben jelent meg.
"Az egyik legnagyobb megrázkódtatás az egész ügyből az volt, hogy 10 évvel ezelőtt felfedeztem, hogy 1992 novemberében két légiszerencsétlenség is történt a dzsungelben. A könyvem írásakor kutatva visszamentem Vietnamba, hogy nyomon kövessem a lépéseimet a hegyre, és találkozzam a megmentőimmel, köztük a narancsos emberrel."
Annette Herfkens a New Zealand Heraldnak elmondta, rájött, hogy valószínűleg az életét mentette meg, hogy nem kapcsolta be a biztonsági övét. Szerinte ennek az az oka, hogy a biztonsági övet használó utasok bordái és tüdeje megsérültek. Arra is rájött, hogy mindent megtett, hogy túlélje. Tervet készített, elég vizet ivott, ünnepelte az apró sikereket, és a jelen pillanatra koncentrált. (1)
(1) - https://www.howandwhys.com/annette-herfkens
