Egyes meditálók akár hét napra is kikapcsolhatják a tudatukat

A meditációról ismert, hogy segít megnyugtatni mind a testet, mind az elmét, de egy feltörekvő kutatási terület azt sugallja, hogy néhány ta...

"Megérdemeltem, hogy ott legyek" - A buddhista férfi, aki eldobta az életét és a pokolban találta magát

A nem-duális tudatosság és a teremtés misztériuma

A Phurba tőr: A gonosz erők ellen harcoló mágikus fegyver

A meditációról ismert, hogy segít megnyugtatni mind a testet, mind az elmét, de egy feltörekvő kutatási terület azt sugallja, hogy néhány tapasztalt meditáló képes lehet a dolgokat a következő szintre emelni azáltal, hogy szándékosan távol tartja magát az érzékeitől.

Ezt az egyedülálló, mégis kevéssé megértett jelenséget leírva egy új tanulmányban egy idegtudósokból, pszichiáterekből és logikusokból álló nemzetközi csapat elmagyarázza, hogy a legtapasztaltabb meditációs gyakorlók akár egy hétig tartó teljes tudatmegszűnést is előidézhetnek.

A szerzők szerint létezik "egy meditáció által kiváltott esemény, amelyet páli nyelven (a théraváda buddhizmus liturgikus nyelve) nirodha samapatti (NS) néven ismernek, ami szó szerint azt jelenti, hogy a 'megszűnés elérése'." (1)

A tudat teljes hiánya jellemzi, ám az NS "különbözik az alvástól, mert a gyakorlók teljesen áthatolhatatlanok a külső stimulációval szemben," - mondják a kutatók. "Ez azt jelenti, hogy nem lehet őket 'felébreszteni' ebből az állapotból, mint egy álomból."

Továbbá, miután kiemelkedtek az NS-ből, a meditálókról azt mondják, hogy "mélyreható tudatváltozásokon" mennek keresztül, ami gyakran "hirtelen a világosság, a nyitottság és esetleg a betekintés érzését eredményezi".

Bármennyire is valószínűtlennek tűnik, a szerzők ragaszkodnak ahhoz, hogy "vannak fejlett meditálók, akik egyedülállóan képesek következetesen és biztonságosan előidézni ezeket az állapotokat laboratóriumi körülmények között".

A kutatók felvázolják néhány saját kísérletüket, hogy ennek a szokatlan képességnek a végére járjanak, és két laboratóriumi kísérletet írnak le, amelyekben a meditálók agyi aktivitását elektroencefalográfiával (EEG) mérték. Ezek közül az elsőben egyetlen egyén ment keresztül a nirodha néven ismert élményen, amely abban különbözik az NS-től, hogy inkább egy pillanatnyi tudatvesztést jelent, mint tartós transzot.

Az eredmények azt mutatták, hogy az esemény korrelált az alfa agyhullámok szinkronizációjának csökkenésével, ami a szerzők szerint "jelezheti a különböző agyterületek közötti információcsere fokozatos csökkenését, és végső soron a nirodha során a tudattól való 'elszakadás' élményét."

Második kísérletükben a kutatók hasonló csökkenést figyeltek meg az alfa-szinkronizációban, amikor egyetlen meditáló NS-en esett át. Érdekes módon elmagyarázzák, hogy azonos alfa-vonatkozású jelenségek tipikusan nyugtatók és érzéstelenítők, például ketamin és propofol hatása alatt állnak elő a betegeknél.

Annak ellenére, hogy nem tudják megmagyarázni, hogy a meditáció hogyan idézhet elő ilyen állapotot, a szerzők azt mondják, hogy a mély meditáció arra edzi az agyat, hogy feladja számos normális folyamatát, például folyamatos előrejelzéseket készítsen a világról és saját elvárásai alapján készítsen valóságérzetet. Így, amikor elérjük a meditatív relaxáció egy bizonyos küszöbét, "az NS tükrözheti az ébrenlét vagy tudatosság elvárásának végső elengedését".

Amint ez megtörténik, a normál agyhullám-szinkronizálás későbbi meghibásodása "a kortiko-kortikális kommunikáció károsodását okozhatja, és így a koherens tudatos élmény elemeinek összekapcsolásának kudarcát".

Ebben a szakaszban azonban a szerzők elismerik, hogy elméleteik és hipotéziseik erősen spekulatívak, és sokkal több kutatásra van szükség, mielőtt elkezdenénk megérteni, hogyan jön létre a nirodha samapatti. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/article/
(2) - https://www.iflscience.com/some-meditators