"Megérdemeltem, hogy ott legyek" - A buddhista férfi, aki eldobta az életét és a pokolban találta magát

Képzelj el egy fiatalembert, aki Dél-Koreában nő fel, buddhista templomokban keresi az élet értelmét, majd az Egyesült Államokban egy drogos...

Egy tanulmány szerint a Z generáció nagyobb valószínűséggel hisz a halál utáni kárhozatban

Kathy McDaniel, aki a pokolba és a mennybe került, ahol látta az ördögöt és megtapasztalta Isten szeretetét

Barlangászok első alkalommal ereszkedtek le a Pokol Kútjába Jemenben több mint 100 méteres mélységbe

Képzelj el egy fiatalembert, aki Dél-Koreában nő fel, buddhista templomokban keresi az élet értelmét, majd az Egyesült Államokban egy drogos mélyponton keresztül olyan élményt él át, ami nemcsak az életét, hanem a hitét is gyökeresen megváltoztatja.

Ez Steve története, egy férfié, aki nyolc órát töltött a pokolban, majd a keresztény hitben találta meg a megváltást.

Gyermekkor Dél-Koreában: A buddhizmus árnyékában

Steve Dél-Koreában született, ahol családja mélyen elkötelezett buddhista volt. A nagyszülei már hatéves korában elvitték a buddhista templomba, ahol elkezdte keresni az élet nagy kérdéseire a válaszokat: Miért születünk? Mi az élet célja? Miért van egyenlőtlenség a világban? A buddhizmus tanításai szerint az élet egy végtelen körforgás, amelyben nincs kezdet és vég, nincs legfőbb isten, és a cél a nirvána elérése - egy olyan állapot, ahol az ember megszabadul minden szenvedéstől, és egyedül létezik, minden mástól függetlenül.

Steve számára a buddhizmus nemcsak vallás, hanem életforma volt. Gyermekként órákat töltött templomokban, imádkozott és meditált, hogy közelebb kerüljön a nirvánához. A buddhista tanok szerint ehhez millió évekig tartó ima és önfegyelem szükséges, így már fiatalon elkötelezte magát a szigorú spirituális gyakorlatok mellett. Azonban a buddhizmus nem adott egyértelmű válaszokat a bűn, a démonok vagy az angyalok kérdésére, és Steve számára a tanítások logikai ellentmondásai - például az idő végtelenségének és a nirvána mint véges cél elérésének problémája - később kétségeket ébresztettek.

Az amerikai álom és a kulturális sokk

Kilencéves korában Steve családja az Egyesült Államokba, Bostonba költözött, ahol anyja ápolónőként kapott munkát. Az 1980-as évek végén Boston környékén alig voltak ázsiai-amerikaiak, és Steve egy kisvárosban, Bedfordban találta magát, ahol a rasszizmus és az elszigeteltség mindennapos élmény volt. Az egyetlen ázsiai gyerekként az iskolában identitásválsággal küzdött, és gyakran kérdezte anyjától, miért néz ki másként, mint a többiek. Az új környezetben a buddhista gyakorlatokat nehéz volt fenntartani templomok és szerzetesek nélkül, így Steve hite fokozatosan háttérbe szorult, bár továbbra is lojális maradt a buddhizmushoz, és elutasította a keresztény barátok meghívásait a templomba.

Tizenöt éves korában Steve visszatért Dél-Koreába, ahol újra intenzíven gyakorolta a buddhizmust, napi nyolc órát imádkozva a templomokban. Ez az időszak megerősítette elkötelezettségét, de a nirvána elérése továbbra is távoli és megfoghatatlan célnak tűnt. Később ismét az Egyesült Államokba költözött, ahol a Pomona College-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Itt azonban az élete drámai fordulatot vett.

A lejtőn lefelé: Drogok és kétségbeesés

Az egyetemi évek alatt Steve fokozatosan elmerült a bulizás és a drogok világában. A buddhizmus laza erkölcsi keretei nem tiltották a szórakozást, és Steve számára a cigaretta, az alkohol, majd a keményebb drogok természetes lépések voltak a boldogság keresésében. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság azonban mindent megváltoztatott: apja, aki korábban gazdag üzletember volt, elvesztette vagyonát, és Steve-nek egyedül kellett boldogulnia. Egy drogdíler házában talált menedéket, ahol a drogfogyasztás mindennapos rutinná vált.

A mélypont akkor érkezett el, amikor Steve egy úgynevezett "halálos tálat" szívott el, amely heroin, kokain és PCP keveréke volt. Tíz napon keresztül nem aludt, és a drogok hatására súlyos pszichés és fizikai tüneteket tapasztalt. Az ötödik napon a tükörben már nem ismerte fel magát, a félelmei és szorongásai felerősödtek. A hetedik napon egy látomás jelent meg előtte: egy ázsiai nagyapa, aki azt mondta, ha feláldozza magát, 50 000 évvel kevesebb időt kell a pokolban töltenie. Steve, aki a buddhizmus tanítása szerint hitt a pokol és a menny létezésében, úgy érezte, hogy a földi szenvedései elviselhetetlenek, és a látomás hatására eldöntötte, hogy véget vet az életének.

A pokol kapujában: Nyolc óra a túlvilágon

Steve öngyilkossági kísérlete drámai körülmények között zajlott. Egy konyhakéssel többször megszúrta magát, miközben anyja és a rendőrök megpróbálták megállítani. A lakás vérben úszott, és Steve életveszélyes állapotban került kórházba. A műtét során nyolc órán keresztül volt klinikai halál közeli állapotban, és ez idő alatt olyan élményt élt át, amit később a pokol valóságaként írt le.

A pokol, amit Steve látott, sötét, száraz, növényzet nélküli hely volt, tele emberekkel, akik mind szenvedtek. Óriási démonok uralták a teret, és Steve azonnal tudta, hogy bűnös, aki megérdemli a büntetést. A fájdalom - fizikai, érzelmi és spirituális - elképzelhetetlenül intenzív volt, és a legijesztőbb az volt, hogy Steve tudta, ez az állapot örökké tart. A pokolban nem volt remény, nem volt kegyelem, csak végtelen szenvedés.

A megváltás csodája

Steve megmenekülése azonban csodával határos módon történt. Anyjának egyetlen keresztény ismerőse, egy helyi gyülekezet tagja, imacsoportot küldött a kórházba, akik nyolc órán keresztül imádkoztak érte. Steve később megtudta, hogy az orvosok két műtétet végeztek rajta, és a túlélése orvosi csoda volt. Amikor magához tért, egy női pásztor vezette őt a bűnbánati imához, amit Steve tízszer is elimádkozott, hogy biztos legyen benne, nem kerül vissza a pokolba.

Ez az élmény gyökeresen megváltoztatta Steve életét. A kórházból hazatérve a helyi gyülekezet tagjai rendszeresen látogatták, bibliatanulmányokat tartottak neki, és lassan bevezették a keresztény hit alapjaiba. Steve hamarosan a Szentlélek keresztségében részesült, és elkezdett nyelveken szólni, ami számára a teljes lelki megújulás jele volt. Bár később rövid időre visszaesett a régi életébe, egy látomás Jézus második eljöveteléről és Isten hangjának meghallása végleg a keresztény hit felé fordította.

Misszió és elhívás

Steve elhívása a szolgálatra egyértelművé vált, amikor egy kínai missziós útra küldték. A kommunista Kínában, az üldöztetés közepette, földalatti gyülekezetekben szolgált, és megtapasztalta a Szentlélek erejét. Bár csak száz napot töltött Kínában, az ottani élmények - például a biblia csempészése és a fiatal keresztény vezetők bátorsága - mély hatást gyakoroltak rá. Visszatérve az Egyesült Államokba, Steve gyülekezetet alapított, és evangelistaként kezdett szolgálni, hogy másokat is elvezessen a hitre.

Steve történetének üzenete

Steve története nem csupán egy ember spirituális utazása, hanem egy erőteljes tanúságtétel a kegyelemről és a megváltásról. Az üzenete egyszerű, de mély: senki sem kerülhet túl messze Isten szeretetétől. Akár visszaesők, akár hitetlenek, mindenki számára van remény, ha átadják szívüket Jézusnak. Steve hangsúlyozza, hogy a szív nem elég nagy két istenhez - a világi örömök és Isten nem férnek meg együtt. A teljes odaadás és a napi harc a bűn ellen az, ami a keresztény életet fenntartja.

Ma Steve a Revive the Nations mozgalom vezetője, amely gyülekezeteket alapít és embereket képez a szolgálatra. Története, amely hamarosan könyv formájában is megjelenik "Nyolc óra a pokolban" címmel, világszerte inspirál embereket, hogy keressék a valódi békét és örömet, amelyet csak Isten adhat.

Steve története arra is emlékeztet bennünket, hogy az élet legnagyobb kérdéseire - a célra, a szenvedésre, a megváltásra - a válasz nem mindig ott van, ahol először keressük. A buddhizmus, a drogok és a világi örömök üres ígéretei helyett Steve a keresztény hitben találta meg azt a békét és célt, amelyért egész életében küzdött. Az ő pokolbéli utazása és megmenekülése arra hív minket, hogy merjünk hinni, merjünk feladni, és merjünk élni egy olyan életet, amely Isten dicsőségére válik.