A Föld tudatos? Egy vitatott elmélet szerint bolygónk "elméje" alakítja az élet sorsát

Képzeljünk el egy bolygót, amely sokban hasonlít a Földhöz, de a zöld fák helyett kétféle virág – fekete és fehér százszorszépek – uralják a...

Képzeljünk el egy bolygót, amely sokban hasonlít a Földhöz, de a zöld fák helyett kétféle virág – fekete és fehér százszorszépek – uralják a tájat. Ezek a virágok szinte mindenben azonosak, kivéve két dolgot: különböző színűek, és eltérő sebességgel nőnek a hőmérséklet függvényében.

A fekete százszorszépek több napfényt nyelnek el, így melegebbek, és felmelegítik a bolygót, míg a fehér százszorszépek visszaverik a fényt, hűvösebbek, és segítenek lehűteni a környezetet.

Ezt a bolygót "Százszorszépvilágnak" nevezte el James Lovelock, a néhai tudós és környezetvédő egy 1983-as tanulmányában. Ez nem valós bolygó, hanem egy matematikai modell, amelyet Lovelock arra használt, hogy bemutassa, hogyan szabályozhatják az organizmusok a Föld hőmérsékletét pusztán a környezettel való kölcsönhatás révén.

Hideg körülmények között a fekete százszorszépek virágoznak, míg melegben a fehér százszorszépek kerülnek előnybe. E versengés eredményeként a két virágfaj egyensúlya olyan bolygóhőmérsékletet tart fenn, amely minden százszorszép számára kedvező.

Úgy tűnik, az élet nem csupán alkalmazkodik a Föld körülményeihez, hanem aktívan alakítja azokat.

A Gaia-hipotézis lényege

Ez a gondolat Lovelock híres, ám erősen vitatott Gaia-hipotézisének lényege, amelyet a Földet megszemélyesítő görög istennőről nevezett el. Az elmélet szerint bolygónk és minden biológiai rendszere egyetlen hatalmas, önszabályozó entitást alkot, amely visszacsatolási mechanizmusokkal teremti meg és tartja fenn az élet számára kedvező feltételeket. "Az élet csak szűk fizikai és kémiai határok között virágozhat, és a Föld az élet kezdete óta e határok között maradt," – írta Lovelock a Százszorszépvilág tanulmányában.

Ez különösen figyelemre méltó, mert a Föld körülményei – a hőmérséklet, a légkör összetétele és az óceánok sótartalma – nem voltak állandóak az idők során. Aszteroida-becsapódások, katasztrofális vulkánkitörések és szélsőséges klímaváltozások ellenére a bolygó felszíni hőmérséklete az élet fennmaradásához szükséges tartományban maradt, miközben a Nap energiatermelése 3,7 milliárd évvel ezelőtt, az élet megjelenése óta 25-30%-kal nőtt.

Lovelock szerint a Föld légköre kémiai értelemben egyensúlytalan, ami szokatlan a Naprendszer más bolygóihoz képest. "Olyan, mint egy belső égésű motorba kerülő gázkeverék, míg a Mars és a Vénusz légköre olyan, mint az égés után kilépő kipufogógázok," – írta egy 1988-as, a Biodiversity című könyvben megjelent cikkében. Ha ez az instabil légkör nem véletlenszerűen marad fenn, akkor az azt jelenti, hogy a bolygó "élő" – legalábbis abban az értelemben, hogy képes szabályozni kémiai összetételét és hűvösen tartani magát a változó környezeti feltételek mellett, ahogy az élő szervezetek homeosztázisa működik.

A Föld, mint szuperorganizmus

A 19. század előtt még a tudósok is elfogadták a Föld "élő" mivoltának gondolatát. James Hutton, a geológia atyja, "szuperorganizmusként" tekintett a bolygóra, és azt javasolta, hogy annak tanulmányozása fiziológiai megközelítést igényel. Lovelock idézte Huttont, aki a vérkeringést a Föld tápanyagáramlásával és a napfény által az óceánokból elpárologtatott víz körforgásával hasonlította össze, amely később esőként hullik vissza, "frissítve" a bolygót.

Amikor Lovelock először bemutatta a Gaia-hipotézist, az nem aratott osztatlan sikert. Például Ford Doolittle biológus azt állította, hogy a Föld nem képes evolúciós módon ilyen előrelátással és tervezéssel rendelkezni, különösen nem a természetes szelekció révén. Lovelock erre azt válaszolta, hogy a Gaia-hipotézis nem feltételez előretekintést vagy tervezést. Egy egyedi organizmus helyi környezetre gyakorolt pozitív hatása globális altruizmushoz vezethet, ha az elterjed. Ugyanakkor az olyan fajok, amelyek negatívan befolyásolják a környezetet, kudarcra vannak ítélve, de az élet egésze folytatódik.

Az emberi hatás és az Antropocén

Ez az emberek számára egy nyugtalanító gondolatot vet fel. A fosszilis tüzelőanyagok, például a szén, az olaj és a földgáz nagyüzemi égetése megnövelte a nitrogén-oxidok és az ammónia mennyiségét a légkörben. Ezek az anyagok a talajra visszahullva a vizekbe kerülnek, szennyezést, mérgező algavirágzást és oxigénhiányos zónákat okozva – figyelmeztet az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége. Lovelock szerint, akár hiszünk a Gaia-hipotézisben, akár nem, tetteink egy kényelmetlen kérdést vetnek fel: vajon az emberiség olyan változásokat indít el, amelyek saját pusztulásához vezetnek, de kedvező feltételeket teremtenek az utódaink számára?

Egy 2022 februári, az International Journal of Astrobiology folyóiratban megjelent tanulmány éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az emberi tevékenység által előidézett geológiai változások, különösen a fosszilis tüzelőanyagok égetése, meghatározzák korunk, az Antropocén jellemzőit. A szerzők szerint ez az ipari tevékenység már bolygószintű átalakulási erővé vált. Ebben az értelemben technológiai intelligenciánk nem csupán a bolygón zajlik, hanem a bolygóval együtt történik – ez a bolygószintű evolúció, nem csupán egy faj fejlődése.

Ugyanakkor a zöld technológiák alkalmazása még nem érte el azt a szintet, hogy több hasznot hozzon, mint kárt. A szerzők szerint jelenleg az "éretlen technoszféra" szakaszában vagyunk. Ha sikerül elérnünk a "fejlett technoszférát," megszűnhet a klímaváltozás. Ez a bolygószintű intelligencia szükséges lehet a civilizációk fenntartásához, és ha igaz, akkor más intelligens létformák is átestek ezen a technológiai átmeneten. Ez segíthet az idegen élet technológiai jeleinek – például szennyezőanyagok vagy rádiójelek – felkutatásában, és talán elvezethet a bolygószintű intelligencia következő fázisához.

Talán az emberiség mindvégig része volt ennek a nagy tervnek. (1)

(1) - https://www.popularmechanics.com/science/